Gödöllön habzsolta Sisi a mandulás kekszet karácsonykor

Erzsébet osztrák császárné, magyar, cseh és horvát királyné 1837. december 24-én született Münchenben. Egy foggal jött a világra, mely nagyon jót jelentett a bajor közhiedelemben. Ráadásul vasárnap született, az ilyet a szerencse gyermekének hívták. Ő maga így írt erről a különös egybeesésről egyik versében.

“Vasárnap-gyermek vagyok, Nap szülötte;
Trónom arany sugarából kötötte,
Koronám tündökletből fonta össze,
S van fénye száz-szám, laknám mind közötte.”

Sisi mindig is sajnálta, hogy a karácsony és a születésnapja ugyanarra az időre esik, hiszen nem ünnepelték külön, habár ő maga nagyon szerette az otthoni családi együttléteket. Miután 1854-ben Ferenc József felesége lett, születésnapja megünneplését a bécsi udvar szabályai szerint, sok vendéggel, hatalmas fogadással egybekötve ülték. A bécsi karácsonyok az udvar teljes népe előtt zajlottak, csak az étkezés folyt “szűk” családi körben, mondjuk akkor is több tucat Habsburg ült az asztal mellett. Sisi életében az evés másodlagos volt.

Éveken át napjában kétszer étkezett, akkor is mértékletesen. Rendkívül ügyelt fogyókúrájára, de voltak napok – és a karácsony is ilyen volt, – amikor minderre fittyet hányt, és habzsolta az édességeket. Amikor vétkezett, csak a legjobb minőségű süteményeket fogyasztotta. És gondolhatjuk, hogy a császári udvarban csakis a legjobbat szolgálta fel a Bécsben ma is működő Demler cukrászda egykori mestere. A cég történetéből is lehet tudni, hogy a karácsonyi kekszeket és aprósüteményeket (főleg a Florentiner, vagyis a firenzei mandulás kekszet) Sisi egyszerűen imádta.

A hivatalos születésnapi és karácsonyi köszöntéseket egészen a 1867-es kiegyezésig tűrte Sisi. Ezt követően Gödöllőn már egészen máshogy zajlottak a család karácsonyai, sokkal fesztelenebb, családias légkör uralkodott itt, és az ünnepségbe bevonták a környéken élőket is.

Miért nem vehették meg a gödöllői kastélyt?

Sisi 1866-ban járt először Gödöllőn. A kastély lovardájában berendezett hadikórházat látogatta meg, ahol a königgrätzi csata sebesültjeit ápolták. Erzsébet a háború alatt Magyarországon keresett menedéket gyermekeivel, Gizellával és Rudolffal, ám a Budán bérelt villát kicsinek találta, a budai várat pedig nyáron túl melegnek, így vidéki kastélyra vágyott, és választása a gödöllőire esett. Férje azonban nem akart kastélyt venni,  így írt neki 1866 augusztusában:

“Ha akarod, elmehetsz Gödöllőre a sebesültekhez. De ne nézd olyan szemmel, mintha meg akarnánk vásárolni, mert most nincs pénzem, és ezekben a nehéz időkben rettenetesen kell takarékoskodnunk. A poroszok szörnyű pusztítást vittek végbe a családi birtokainkon is, évekbe telik, amíg valahogy helyrejönnek. A lovaknak majdnem a felét el kell adni, és kénytelenek leszünk nagyon szerényen élni.”

A kiegyezés és az 1867-es koronázás után az állam teljesítette Sisi óhaját: a királyi család politikai székhelye a budai vár lett, de használatra nekik adták a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, mely soha nem volt az övék. A kastély 136 helyiségből állt, ebből 103 lakószoba volt, amelyek közül 67-ben a személyzet lakott. Erzsébet lakosztálya szalonból, író-, öltöző-, háló- és felolvasószobából állt. Szobái mellett alakították ki a felolvasónő, Ferenczy Ida lakosztályát, és ez után következtek a királyi gyermekek szobái.

Nagy álma volt ideköltözni

A királyi család 1867 őszén vendégeskedett először a gödöllői kastélyban. Ettől kezdve évente több hónapot is töltöttek itt – főként ősszel újévig, majd tavasszal. “Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg Bécsben az az egész császári pereputty! Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsizhatok egyedül!” – írta anyjának Erzsébet.

Gödöllőn a hétköznapok és az ünnepek is fesztelenebbek voltak, mint Bécsben. Ez egy olyan családias légkör volt, amelyhez a merev és szertartásokat kedvelő Ferenc József neveltetése miatt nem volt hozzászokva. Ebben a légkörben a házastársak közelebb kerültek egymáshoz, mert szabadon tudtak hódolni közös szenvedélyeiknek, mint a természet szeretete, a lovaglás és a vadászat. Sisi Gödöllőn sokat olvasott, nyelvet tanult, írt, gyalogolt, lovas produkciókat tanult. Ha társaságra vágyott, nagyszabású lovasversenyeket, vadászatokat, agárversenyt, galamblövészetet rendeztek. A magyar lovassport elitje járt ide vendégségbe, köztük a miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf. Szerette a cigányzenét, és a kastélyban nem egyszer látott vendégül egész cigánybandákat. A császár kevés időt fordított szórakozásra. Legendásan nagy munkabírása és kötelességtudata Gödöllőn is megmaradt, hajnali négykor már az íróasztalánál volt, teendőit csak rövid étkezésekkel és sétával szakította meg. A vadászatokon azonban Ferenc József is részt vett, főként nagyvadakra lőtt.

 Kiszökött ajándékokat venni

Az őszi szezonba beleesett a királyné névnapja is, ami Gödöllő legnagyobb ünnepe volt: a helybeliek szerenáddal és fáklyás felvonulással köszöntötték a királynét. A karácsonyok bensőséges hangulatban zajlottak, ezek a gödöllői ünnepek voltak kedvencei. Béccsel és Budával ellentétben Erzsébet itt élvezte az ünnepet, tett-vett, még a konyhában is segített, díszítette a kastélyt, a díszterembe hatalmas fát állíttatott, alá ajándékokat rakott. Mi több, a meglepetéseket maga szerezte be úgy, hogy furfanggal kijátszva az őrséget, kiszökött a palotából és maga vásárolt. Nemcsak a családja, de a személyzet és a falu népe is személyre szóló apróságokat kapott tőle. Esténként vacsorára gyűlt a család, és herendiből ettek. A Herendi Porcelánmanufaktúra egykor Császári Királyi Udvari Szállító volt. Az úgynevezett Gödöllő‑mintás, keleti motívumokkal díszített készletet Ferenc József megrendelésére Erzsébet királyné számára készítették el.

Naplóbejegyzésekből is tudható, milyenek voltak az itteni karácsonyok. Mária Valéria főhercegnő nevelője, Rónay Jácint visszaemlékezésében így ír a gödöllői ünnepekről: “Esténként aztán Valéria főhercegnő óhajtására a szembekötősdi járta, majd újra munkához fogtak, és ábrákat színeztek és metszettek ki ahhoz a képeskönyvhöz, melyet a jólelkű királykisasszony a gyermekkórház üdülő betegeinek szánt.” Az ünnepek ugyanis mindig alkalmat jelentettek a jótékonykodásra is. Karácsonykor és újévkor a királyi pár pénzadományokkal, ruhákkal és játékokkal támogatta a rászorulókat, ezeket gyakran személyesen osztották szét az uradalom területén.

A királyi család egészen újév utánig Gödöllőn maradt. Szintén Rónay feljegyzése 1881-ből: “Szilveszter estéjén megint felöltötte ünnepi pompáját a karácsonyfa. A gödöllői felső kert egyik hajlásában öntözéssel mesterséges korcsolyapályát csináltak, melyen a királykisasszony és benső barátnője, Auersperg Aglája hercegnő napestig vidáman csúszkáltak.”

Fia halála után nem szívesen jött már Magyarországra

A királyné boldogsága 1889-ig tartott. Miután fia, Rudolf főherceg trónörökös tragikusan fiatalon életét vesztette Mayerlingben, Erzsébet nem lelte a helyét, feketében járt, kerülte a nyilvánosságot, utazott, nem foglalkozott sem családjával, sem országaival, és bár korábban is csak elvétve, ezt követően még ritkábban látta el királyi kötelezettségeit. Fia halála után soha többé nem engedte, hogy december 24-én megünnepeljék a születésnapját, és ha lehetett, igen önző módon a családjától is megvonta a bensőséges karácsonyi ünneplés lehetőségét.

Még Gödöllőt is elkerülte. A királyné 44 évnyi uralkodása alatt, azaz 1854-es házasságkötése és halála, 1898 között mindössze 2663 napot, tehát 7 évet és 3 hónapot töltött Magyarországon, ebből mintegy 2000 napot Budán és Gödöllőn. Utoljára 1897. október 2. és 24. között járt Gödöllőn. Halála után a Ferenc József egyre ritkábban jött a városba, a helyre, ahol minden a boldog családi életre emlékeztette őt.

Forrás:

• Bécsi fekete
• Szép Magyarország
• Gödöllői Királyi Kastély
• Brigitte Hamann: Erzsébet királyné