Márai Sándor 1900. április 11-én született, és a rendszerváltás évében hunyt el San Diegóban. Posztumusz Kossuth-díjas írónk sokáig külföldön alkotott, és nemcsak hazájában lett híres. Őt tartották a magyar polgárság irodalmi képviselőjének, és sokat is tett azért, hogy műveit mindenki megismerje. Mária Sándor nem csak íróként, hanem újságíróként is rendszeresen publikált a Nyugat című folyóiratba, több évig lakott Kosztolányi Dezső mellett a Krisztinavárosban. Az író szíve Mezei Máriáért dobogott, de Tolnay Klárival is hírbe hozták.
Regényei közül a legismertebb A gyertyák csonkig égnek, a Füves könyv, az Egy polgár vallomásai és Eszter hagyatéka. Művei olyan életigazságokat tartalmaznak, amiket jó újra és újra elolvasni, mert sokat lehet tanulni a szavaiból. Íme a 15 legmagvasabb Márai idézet.
Nem szeretek érzésekről beszélni. Úgy tapasztaltam, amit kimond az ember, rögtön meg is változik kissé.
Egy sikeres kapcsolat záloga az, hogy az egyik eltűri, hogy a másik jobban szeret.
Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.
A szerelem olyan, mint a villamosság: csak bizonyos légköri feltételek mellett jelentkezik.
És mi a tartalma a mi hatalmunknak, a nők erejének? Azt mondod, a szerelem. Hát lehet, hogy a szerelem. Én néha már kételkedem ebben a szóban. Nem tagadom a szerelmet, dehogyis. A legnagyobb földi erő ez. S mégis néha úgy érzem, a férfiak, mikor szeretnek bennünket, mert nem tehetnek másként, kissé le is nézik az egészet.
Nem szerettem őt soha. Volt egy idő, amikor szerelmes voltam belé… de csak azért voltam szerelmes, mert még nem éltem vele. A kettő együtt nem megy, tudod?
Néha otthontalanabb lesz az, aki otthon marad, mint a másik, aki a világba megy.
Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs.
Az élet nagy párharcát, még a válságos pillanatokban is, csak az udvariasság fegyvereivel szabad megvívni.
Nem elég olvasni. Újraolvasni – az összes tanácsadók szerint – fontosabb. S nem csak a könyvet kell újraolvasni, melynek emléke halványodik, vagy melyet első olvasásra nem értettünk meg tökéletesen: a mondatot is újra kell olvasni, a főnevet, igét és jelzőt is, mely végzetesen meghatároz a könyvben valamit. Mit akar egy könyv? Megértetni magát. De az ilyesmi lassan megy, majdnem olyan lassan és bonyolultan, mint az életben.
Semmit nem bánok, ami történt, és csak azzal szemben van bűntudatom, amit elmulasztottam.
A test gyáva, meglapul, mint a lázadó fenevad, ha korbácsot mutatnak neki. A lélek minden.
Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel.
A lángot és parazsat, melyet az isteni végzet gyújtott és szított az emberi szívben, emberi kézzel és ügyességgel nem lehet eloltani.
A szavakat (…) pontosan kell használni az életben, ha azt akarjuk, hogy értékük legyen.
Még több idézet az NLCafén:
- 20 idézet, amitől másképp látod a világot
- 15 inspiráló és motiváló filmes idézet a hétvégére
- 10 ébresztő idézet Feldmár Andrástól