A kokárda eredete a 18. századi francia és angol főúri viseletekig nyúlik vissza. Akkoriban ugyanis előszeretettel viseltek szalagrózsadíszt ruhájukon az előkelő nemesek. Egy színes szalagot egyszerűen csak körbetekertek és összevarrták. Ekkor még csak esztétikai jelentősége volt a szalagrózsának.
Kokárda = forradalom
Hagyományosan az 1789-es francia forradalom idejére eredeztetik az első nemzeti színű kokárdák megjelenését. A kék-fehér-piros francia nemzeti színekből készített rózsadíszeket legtöbbször a kalapra tűzve viselték a forradalom szimpatizánsai. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésekor szinte azonnal elterjedtek a kokárdák vagy szalagrózsák Budapesten is. A tárgyi jelképeknek már akkor is nagy jelentőségük volt, gondot fordítottak arra, hogy ilyen szimbólumokkal is kifejezzék hovatartozásukat.
Kokárda színei helyesen
Abban az egyben biztosan egyetértés van, hogy a kokárda a magyar nemzeti lobogó színeit tükrözi vissza. A helyes használatot illetően ott térnek el a vélemények, hogy a piros-fehér-zöld színeket kívülről befelé, vagy belülről kifelé kell értelmezni. A vexillológia, azaz a zászlótan szerint belülről kifelé haladva kell „olvasni” a színeket, tehát a zöld sáv kerül a kokárda külsejére, ha a szalagrózsa csak önmagában van, pántlika nélkül, a heraldikai szabályok alapján. A pántlikával, alul kis lelógó szalaggal ellátott kokárdák viszont kívül piros színűek és belül zöldek. Szendrey Júlia is ilyen, kívül piros, kokárdát készített 1848. március 15-én Petőfi Sándornak.