Pötyit veszem észre először. Fekete-fehér foltos bundája miatt amúgy sem lenne egyszerű figyelmen kívül hagyni az aprócska termetű, tíz pluszos hölgyet, hát még ha hozzávesszük azt a büszkeséget és céltudatosságot, amivel gazdái mellett kocog. Pedig néhány éve, mikor az elgázolt, idősödő kutyát gondozásába vette az idén 10 éves Vigyél Haza Alapítvány, ennek a büszkeségnek még a nyomát se lehetett látni.
Pötyi akkoriban a négy lábából csak egyet tudott használni, azt is alig-alig. Sokan esélyt se adtak volna neki a gyógyulásra, ám az alapítvány vállalta őt, és vele együtt a hosszú hónapokig tartó rehabilitációt és az odaadó gondoskodást. A magam részéről az alapítvány Facebook-oldalán követtem végig Pötyi javulását: szurkoltam minden egyes megtett lépéséért, a lábraállásáért és szívből zokogtam, mikor kiderült, hogy élete második felét, immár szerető családban töltheti majd. Mert örökbe fogadták.
Pötyi – A képet készítette: Göblyös Péter / Vizslafotózás
Ez a fekete-fehér foltos aprócska jószág, ezzel az elképesztő múlttal, csak egyike annak a tucatnyi idősödő vagy már konkrétan idős kutyának, akik a Vizslafotózás tehetséges fotósa, Göblyös Péter jóvoltából most főszereplőivé válhattak egy fotókiállításnak. A napokban megnyílt Álmok és ábrándok nem titkolt célja, hogy gazdit találjon a még árva kutyusoknak, valamint hogy a megvásárolható képekből befolyó bevételből a Vigyél Haza Alapítvány továbbra is segíthesse a bajba jutott állatokat.
„Úgy szóltak rám, hogy ez nem a Pötyi kiállítása”
Ezt már Göblyös Péter mondja, aki bevallja, nagy hatással volt rá Pötyi története. De nemcsak az övé. A Vigyél Haza Alapítvány összes idős védence nyomott hagyott benne, ami visszaköszön az elkészült portrékon is. És, hogy mi volt az, ami a leginkább megfogta ezekben a kutyákban? Péter azt mondja, az a belső erő, ami csak úgy árad belőlük. „Látszólag gyámoltalan kisnyugdíjasok, de olyan élni akarás és kitartás van bennük, hogy azt bárki megirigyelhetné.”
A Vizslafotózás alapítója beszélt arról is, bár sokan azt hiszik, de kutyákat egyáltalán nem nehezebb fotózni, mint az embereket. Sőt, sokszor éppen, hogy egyszerűbb. „Mert a kutyák mindig őszinték” – jelenti ki Péter, majd hozzáteszi, ettől függetlenül a munkájához nélkülözhetetlen az, hogy „egy nyelvet beszéljen” az alanyaival. Az évek során épp ezért kidolgozott egy olyan kommunikáción és motiváción alapuló módszert, amivel még az idős menhelyi kutyák szorongását és zárkózottságát is fel tudta oldani.
A játék és a jutalom az, ami meggyőzi őket, hogy nincs félnivalójuk. Fontos az is, hogy semmi olyasmit nem csinálunk velük, amit nem akarnak. Nem ültetjük fel őket sehova, majd parancsolunk rájuk, hogy akkor most itt maradsz. A fotózás elején ismerkedünk, felmérjük, mi az, ami érdekli őket: miközben szabadon sétálgatnak, szagolgatnak és ismerkednek a berendezéssel, mi is ismerkedünk velük, ennek segítségével készülnek aztán a képek is.
Miközben beszélgetünk, újra és újra visszakanyarodunk Pötyihez. Péter elárulja, ő is az elejétől követte a kutyus történetét, épp ezért sokszor fotózta őt gyógyulása alatt. „Amikor a kiállítás anyagát állítottuk össze, azon kaptam magam, hogy folyamatosan az ő képeibe botlom. Le sem tagadhatom, mekkora hatással volt rám” – mondja, majd hozzáteszi, akkor lenne igazán boldog, ha az összes kiállított kutyusra olyan happy end várna, mint Pötyire. „Mindegyiküknek jár egy esély a boldog életre.”
Silver és Morzsi – Fotó: Göblyös Péter / Vizslafotózás
A fotókat aprilis 5-től lehet megtekinteni az AranyTíz Kulturális központban. A kiállítás megnyitóját követően a bemutatott képek megvásárolhatók. Az eladott képek bevételét – Göblyös Péter jóvoltából – teljes mértékben az alapítvány idős védencei kapják.