Jó pár éve sikerült leszoknom arról, hogy fényképezőgéppel az arcomon létezzek a nyaralás első napjától az utolsóig. Rájöttem, hogy borzasztó idegesítő vagyok. Azon túl, hogy lehetetlen velem beszélgetni közben, nem marad más, csak rengeteg szerkesztésre és feldolgozásra váró fotó, amit jó, ha egyszer levetítünk a családnak. De ez minden emlékem, ja, és persze a veszekedések, hogy miért nem hagyom már abba. Nem éri meg, tényleg.
Annak meg végkép semmi értelme, hogy legyártsuk ugyanazokat az unalomig ismételt városképeket, amiket a Google-ön vagy a képeslapokon látunk. Én ezért szoktam javasolni ismerőseimnek, hogy inkább egymást fotózzák. Úgyis sokkal érdekesebb, az „emlékszel, mennyire leégtünk itt a strandon” vagy „nézd, mekkora madarat hozott ki neki a pincér… milyen fejet vág… nem is bírta megenni!”, mint a huszadik „ez is egy templom, de már nem emlékszem, melyik” típusú fotó.
Persze ezt is túl lehet tolni. Biztos mindenki tud mondani legalább egy olyan ismerőst, aki konkrétan végigfotóztatja magát a nyaraláson az emberével. Jönnek a pózok, amiket az Instán látott a tökéletes testű csajoktól, a pasija meg csak kullog utána a hatalmas, drága fényképezőgéppel – amit egy főállású fotóriporter is megirigyelne –, hogy teljesítse minden óhaját. Még nézni is borzasztó.
Ezt a jelenséget láthatjuk Lewy-G Reddit-fotóján, amely a híres thaiföldi Koh Phi Phi Leh öbölben készült. Ez az a sziget, ahol A part című film játszódik Leonardo DiCaprio főszereplésével. A film megjelenése óta ellepték a partot a turisták, egy időre le is kellett zárni a rengeteg szemét és a környezeti károk miatt.
Forrás: Twisted Sifter