Meghalt Tandori Dezső

NLCafé/MTI | 2019. Február 13.
A magyar irodalom egyik legeredetibb és legnagyobb hatású költője 80 éves volt.

Szerda reggel 80 éves korában meghalt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író, műfordító, intermediális grafikus, a nemzet művésze – közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia a család nevében.

Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. A budapesti bölcsészkaron szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. Rövid ideig nevelőtanárként dolgozott, 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként alkotott – olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán.

Versei a hatvanas évek közepétől jelennek meg rendszeresen, első kötete 1968-ban jelent meg Töredék Hamletnek címmel. A kötettel azonnal magára vonta az irodalmi közvélemény figyelmét, amit tovább fokozott a következő, 1973-as Egy talált tárgy megtisztítása című kötetével, amelyet az első magyarországi posztmodern verseskötetnek tart az irodalomkritika.

Tandori Dezső 2007-ben (MTI Fotó: Honéczy Barnabás)

Tandori a korszak költészeti megújulásának központi szereplőjévé vált; költészetének mind metafizikai mélysége, mind filozofikus játékossága újszerűen és felszabadítóan hatott.

Folyamatosan és sokféle műfajban publikált, írt filozofikus esszéket, újító prózákat, gyerekverseket, Nat Roid álnéven krimisorozatot. A hetvenes évek elején keletkeztek első képzőművészeti munkái (Dekalkomániák-sorozat), majd önálló ciklusokként jelentek meg indigó- és írógéprajzai. 1980 óta szépirodalmi kötetei is gyakran az általa készített borítókkal és illusztrációkkal láttak napvilágot.

Igen jelentős a műfordítói munkássága is, elsősorban angolból és németből fordított, többek között Musil, Kafka, Rilke, Handke, Bernhard, Sylvia Plath, Cummings, Salinger, Beckett, Virginia Woolf, Elfriede Jelinek műveit ültette át magyarra. A hetvenes évek végén visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, abban az időszakban nagy szerepet töltöttek be életében, műveinek is fontos ihletforrásai lettek madarai, Szpéró veréb és társai.

Szpéró halála után, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától ismét kilépett a nyilvánosság elé, sokat utazott, témái közé bekerültek a lovak, a lóversenypályák világa. Abban az időben gyakran szerepelt különböző irodalmi rendezvényeken, saját műveit adta elő meglepő és izgalmas módon, sőt – fején elmaradhatatlan kötött sapkájával – egy televíziós show-műsor egyedi hangú és megjelenésű házigazdája is volt.

Az utóbbi években újra visszavonult a nyilvánosságtól, nem adott interjút, nem vállalt nyilvános szereplést, és keveset publikált. Legutóbb 2017-ben jelent meg az esszéiből, tanulmányaiból összeállított kötete A szomszéd banánhal címmel

1978-ban megkapta a József Attila-díjat, 1998-ban pedig Kossuth-díjjal jutalmazták, de gyakorlatilag a hazai irodalmi elismerések mindegyikét megkapta. 2007-ben Prima Primissima díjas lett, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerték el munkásságát, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze lett.

Tandori Dezső a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb és legnagyobb hatású képviselője volt.

 

Exit mobile version