1.
Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.
2.
A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.
3.
Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.
4.
Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki.
5.
Az élet túl rövid, hogy sokáig haragudjunk benne.
6.
Mióta bizonyosan tudom, hogy gyerek vagyok (…), mindenki úgy beszél velem, mint egy felnőttel!
7.
Voltaképpen elég, ha egyetlenegy valaki tudja az emberről az igazságot. Elég ahhoz, hogy az ember élni tudjon.
A teljes lista elolvasásához kattints erre a linkre!
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Lehotka László