Végül is a metró érdekes találmány, vakondként fekszünk itt egymás hegyén-hátán
– képtelenség eldönteni, hogy az Erotikus Technológia Sorsbábuk című dala direkt volt (szövegileg és zeneileg is) ócska, és a világot szívatták meg vele, vagy igazi gondolatok bújnak a sorok között. „Száguldó metró, mindenki fél, testemet kergeti a kéj” – vagy ez volt az elektronika Belgája, vagy nem.
Az agyműtét után az indián nyelvet (mi az, hogy indián nyelv?) séróból beszélő Kozsó nem maradhat ki a felsorolásból. Kocsor Zsolt az Ámokfutók előtt Alvajárók néven dolgozott: még nem volt meg a Bad man és a Szomorú szamuráj lendülete, a Crazy Dance szimplán egy vérciki, de korhű sláger káráló nővel, szintizajjal és ócska dobgéppel.
Már megjelent a Ganxsta Zolee és a Kartel debüt lemeze, az Egyenesen a gettóból, de a második (Jégre teszlek) még sehol nem volt, amikor a gangsta rap vonatra felszállt a G-Play: ez egy annyira komolyan vehető hip-hop produkció, mint amennyire Dévényi Tibor klasszikus értelemben vett DJ. A G-Play a Gengszter korszakról ismert, a dal a zenekar esszenciája, kevés összetevővel. Kiemelünk egy szövegrészletet:
“Selyeming, nadrág, márkás holmi,
Kupé merdzsó, a Rolex valódi.”
Kezeket fel, gyerünk, kezeket fel – üvöltötte az éjszakába az Emergency House. Innen indult MC Ducky, akit később Dopeman futtatott, a többiek eltűntek a hazai zenei életből. A zenekar egyébként Zoltán Erika (Erica C) táncstúdiójából érkezett, kiadójuk Joós István volt, Zoltán Erika Robby D előtti élettársa, a Magneoton igazgatója.
Ha már Erica C és Robby D, ők tehetnek a Biző Boyzról is. Nem hagytak akkora lábnyomot a magyar zene történetében, mint a későbbi ShyGys, ennyi az egész:
Miközben ennyi ócska zene szólt az A3 (későbbi MSat) csatornáról, történtek jó dolgok is a magyar könnyűzenében, a Sexepilt például az Music Television (MTV) rotálta:
A Publo Hunnyt sajnos nem:
1997-ben pedig kijött az első (nagyrészt) magyar nyelvű Quimby-lemez, a Majomtangó.
