Tudtad, hogy az Ace of Base a mai napig létezik?

Bár az Ace os Base formáció már elmúlt 30, de a mai napig nincs retró buli valamelyik számuk nélkül.

Horowitz Katalin

2021. Április 24.

Aki nem egy kő alatt töltötte az elmúlt három évtizedet, az biztos, hogy legalább egy – de inkább több – számot kapásból tud mondani az Ace of Base életművéből. A svéd popcsapat 1990-ben alakult és akkora sikerrel tarolta le a slágerlistákat, hogy elég hamar az ABBA második eljöveteleként kezdték emlegetni őket. Lássuk, honnan indultak és hol tartanak most!

Az Ace of Base alapítójának Jonas Berggren tekinthető, aki már a nyolcvanas években próbálkozott zenéléssel, főként punk, később pedig techno műfajokban. 1987-ben megalapították a Kalinin Prospect nevű bandát, amelyben már Jonas két testvére, Linn és Jenny Berggren is szerepet kapott énekesként. Az együttes több névváltoztatáson is átesett, hívták őket CAD-nek (Computer-Aided Dsico) és Tech Noir-nak is. 1990-ben azonban távozott az együttesből Niklas Tränk, így Jonas egy barátját – az egyébként korábban neonáci nézeteket valló – Ulf Ekberget kérte fel, hogy csatlakozzon az akkor épp névtelen csapathoz. Sokat vitatkoztak, így végül az együttes 1991-ben vette fel az Ace of Base nevet, amelyet a Motörhead egyik klasszikus dala, az Ace of Spades ihletett.

Az Ace of Base tagjai (b-j.): Jonas Berggren, Jenny Berggren, Linn Berggren, Ulf Ekberg (Fotó: Getty Images)

Nehezen indult az Ace of Base pályafutása, de aztán beindult a buli!

Eleinte nem nagyon voltak kíváncsiak a technocsapatra, főleg, mivel szülővárosukban, Göteborgban inkább a heavy metal volt népszerű. Szerencséjükre azonban egy John Ballard nevű producer ekkor feladott egy újsághirdetést, amelyben új tehetségeket keresett. Így jutottak el Klas Lundinghoz és a Telegram Recordshoz, ahol pár demófelvételt is készíthettek, köztük a Wheel of Fortune című számukkal. A banda hangzására egyébként hatással volt a szomszédos stúdióban ügyködő reggae-együttes, nekik köszönhetően jött létre az Ace of Base jellegzetes hangzásvilága, amelyet „china reggae”-nek neveztek el. A Wheel of Fortune egyébként 1992 májusában már megjelent Dániában, kislemezként, de nem jutott fel a slágerlistákra, csak amikor már egy kis költségvetésű videoklip is készült hozzá, de akkor is csak a második helyet érte el.

A sikerhez azonban még egy kis időre és egy véletlenre is szükség volt: 1992-ben egy újabb demókazettát küldtek el, ezúttal egy Denniz PoP nevű producernek. A szalagon a Mr. Ace című szám szerepelt, amely elsőre nem nyűgözte le különösebben a szakembert, azonban a kazetta beragadt az autórádiójába, így többször kénytelen volt meghallgatni és végül felismerte a benne rejlő potenciált. A csapat 1992 júliusában már PoP profi stúdiójában rögzíthette újra a nótát, amelyet a világ már All That She Wants címen ismert meg egy hónappal később, amikor valósággal letarolta a slágerlistákat. Novemberre el is készült a Happy Nation című album, amely egész Európában óriási siker volt, Németországban például két hónapig (!) ki sem lehetett robbantani a slágerlista éléről.

Az Egyesült Államokba nehezebben sikerült betörni, de ezt is megoldották, sőt, 1995-ben már a New York-i Madison Square Gardenbe hívták őket fellépni, de addigra már annyira ki voltak merülve két év folyamatos turnézástól, hogy nem éltek a lehetőséggel. Ehelyett nekiálltak második nagylemezük, a The Bridge munkálatainak, amely hangzását tekintve már teljesen különbözött az első albumtól. A legismertebb dal erről a korongról a Lucky Love lett, amely az Ace of Base első olyan száma volt, ami a svéd slágerlisták első helyén debütált. A The Bridge 14 országban ért el platinalemez-státuszt, de a sikere elmaradt a Happy Nationétől.

A harmadik, egyben az utolsó kilencvenes években kiadott album a Flowers volt, amelyet később átneveztek Cruel Summerre, mivel az azonos című, 1983-as Bananarama-számnak a feldolgozása is felkerült rá és nem meglepő módon ez érte el a legnagyobb sikert. Ez már azonban a vég kezdete volt az együttes számára, Linn Berggren ugyanis 1998-ban bejelentette, hogy hangproblémái és kimerültsége miatt visszalép a szereplésektől.

Ezután még összedobtak egy Best of albumot, majd 2002-ben a Da Capo című negyedik stúdiólemezt, de értékelhető eredményeket már nem nagyon tudtak elérni. 2003 és 2006 között szünetet tartottak, végül 2007-ben trióként, Jenny, Jonas és Ulf szereplésével tértek vissza egy világturné erejéig. Új számokat is előadtak a koncertezés során, de a közönséget érthető módon a régi nagy klasszikusok érdekelték. Az elmúlt évtizedben pedig, a név megőrzésével, de a tagok szinte folyamatos cserélgetésével próbálták kisajtolni a figyelem utolsó szikráit a közönségből.

Bár az Ace of Base így elvileg a mai napig létező együttes, Jenny 2016-ban lehűtötte a rajongói kedélyeket, amikor közölte, hogy bár a mai napig családtagoknak tekintik egymást, de újra összeállni, az eredeti felállásban már nem fognak.