Noha Abraham Lincoln már 1863. január 1-én kiadta a Felszabadítási Nyilatkozatot, mivel akkor még javában dühöngött a polgárháború, a rendeletnek az amerikai Dél egyes részein csak hónapokkal vagy akár évekkel később lehetett de facto érvényt szerezni. Végül aztán 1865. június 19-én Gordon Granger vezérőrnagy északi csapatai bevonultak a texasi Galvestonba, és felszabadították az utolsó rabszolgákat is, úgy nagyjából 250 ezret. A jeles nap – a Juneteenth – pedig azóta is fontos hivatkozási pont az Egyesült Államokban, habár hivatalosan egyébként ma sem nemzeti ünnep. Először csak Texasban emlékeztek meg az évfordulóról: az immáron szabad feketék ilyenkor közös sütögetéseket, koncerteket, zsoltárénekléseket szerveztek, esetleg baseballoztak vagy csak csendben horgásztak, az elszántabbak pedig felvették a legszebb ruhájukat (azaz valószínűleg az egyetlen szép ruhájukat, de hát már ez is nagy haladásnak számított a pár évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest), és elzarándokoltak Galveston-ba – kivéve azokat, akik már eleve ott laktak, nyilván.
Persze attól, hogy érvénybe lépett a Felszabadítási Nyilatkozat, még nem szűnt meg varázsütésre a rasszizmus és a faji szegregáció. Jellemző, hogy a feketék időnként például még a Juneteenth-t sem tudták méltóképpen megünnepelni, ugyanis a hatóságok ezt nem engedélyezték számukra a köztereken. A felszabadítási emléknapi megemlékezések tehát jó ideig a nagyvárosoktól távol, az isten háta mögött folytak, majd a résztvevők inkább alternatív megoldások után néztek. A kisebb-nagyobb közösségek, illetve a faji egyenlőségért küzdő fekete szervezetek a 19. század vége felé elkezdtek földeket vásárolni, és ezeken aztán olyan bulikat tartottak, amilyeneket csak akartak, és annyi résztvevővel, amennyi csak elfért; a Mexia’s Nineteenth of June Organization által birtokolt, Navasota folyó mellett földdarabon állítólag akár 30 ezer színes amerikai polgár is fel tudott vonulni. Amint az a fotókon is látható, ezeknek a rendezvényeknek elmaradhatatlan kellékei voltak a virágokkal teljesen beborított lovaskocsik – hogy pontosan miért, azt mi sem tudjuk, de feltehetően azért, mert fantasztikusan néztek ki.
A Juneteenth ünnepe a huszadik század elején aztán kiszabadult Texasból, és lassan elterjedt az egész Egyesült Államokban; ugyan az ’50-es években a népszerűsége kissé elhalványult, az utóbbi évtizedekben ismét erőre kapott, és ma már afféle második függetlenség napjának számít országszerte.
Rasszizmus és szegregáció az Egyesült Államokban:
- Nem az a szokatlan, ha ledőlnek a szobrok, hanem az, hogy egyáltalán még állnak
- Egy film, ami 4 évvel ezelőtt bemutatta, mi vezethetett George Floyd halálához
- Pápá, Elfújta a szél, viszlát, Tom és Jerry – tényleg eltűnnek a rasszista filmek?