Magyarországon viszonylag kevesen ismerik Fran Lebowitz nevét, ami nem csoda: ennél New York-ibb történet (és ember) nincs még egy, mint ő. Hivatalosan író, publicista, kritikus és – jobb szó híján – szabadgondolkodó ő; ha valakinek Magyarországon ezek a szavak ebben a sorrendben szerepelnek valaki neve alatt a híradóban, joggal feltételezhetjük, hogy az illető egy közpénznyelő kamugép. Lebowitz azonban minden, csak nem „mindenhez értő” léhűtő: folyamatosan dőlnek belőle az őszintén vicces és eredeti gondolatok, ez pedig még úgy is szórakoztató, hogy tulajdonképpen mást sem csinál, mint panaszkodik.
Ez utóbbit egy kicsit könnyebb megérteni, ha az ember ismeri New Yorkot, esetleg élt is ott: ott bizony van min panaszkodni, sőt, ha nem Manhattan csúcsgazdagjai között tengeted az életed, a panaszkodás a túlélés záloga és egyetlen elképzelhető módja. Az írónő pedig művészi szinten űzi ezt: immár hetven éve (mínusz az első egy-kettő, amikor még nem tudott beszélni): tökéletes időzítéssel, arány- és ritmusérzékkel, szarkazmussal, még a szerelemről, a művészetről és az emberi természetről szóló Nagy Igazságai is egészen valódinak és őszintének hatnak.
Akit érdekel, ki ő, nézze meg a Neftlixen Martin Scorsese nagyszerű Pretend It’s A City („tegyél úgy, mintha város lenne”) című sorozatát, amelynek mind a hét része kizárólag Lebowitzról szól – úgy, hogy egy percig sem unalmas. Mi most 26 a legjobb tudásunk szerint lefordított idézettel tisztelgünk előtte, ezek az elmúlt évtizedekben megjelent cikkeiből, könyveiből és tévés szerepléseiből származnak.
Gondolkodj, mielőtt beszélsz. Olvass, mielőtt gondolkodsz. Így legalább olyan dolgokon gondolkodsz, amiket nem te találtál ki magadnak.
Ragaszkodj hozzá, hogy matekórán nem kell ébren maradnod. Nyugodj meg, a való életben nincs olyan, hogy matek.
Nagyon kevés embernek van igazi művészi adottsága. Éppen ezért helytelen és fölösleges tetézni ezt azzal, hogy próbálkozol. Ha égető, szűnni nem akaró a vágy, hogy írj, vagy fess, csak egyél egy kis édességet, és elmúlik.
Ne feledd, a tinédzserkor az utolsó szakasza az életednek, amikor örülsz neki, hogy téged keresnek telefonon.
Nincs olyan, hogy belső béke. Csak idegesség van és halál. Minden próbálkozás, amely ennek tagadására irányul, elfogadhatatlan.
A legjobb hírnév az írók hírneve. Arra elég, hogy jó asztalt kapj az étteremben, de arra nem, hogy megzavarjanak evés közben.
Az eredeti gondolat olyan, mint az eredendő bűn: mindkettő születésed előtt történt olyan emberekkel, akikkel már biztosan nem találkozhatsz.
A halott írókat jobban szeretem, velük legalább nem futok össze bulikon.
Az életedből nem lesz jó könyv. Meg se próbáld.
Ha valami eltűnt a világból, nem csak Amerikából, hanem mindenhonnan, akkor az az, hogy bármi miatt szégyenkeznünk kellene.
Csak annyira vagy jó, mint az aktuális frizurád.
Biztosíthatlak: a világ tele van középszerű férfiakkal, akik elképesztően sikeresek.
Kiszámoltam, annak az esélye, hogy megnyered a lottót, pont ugyanakkora, mintha nem is játszanál.
Hiszek a többiek kibeszélésében a hátuk mögött. Így legalább nem csak egyszer hallják.
A nagy elmék ideákról beszélnek, az átlagemberek dolgokról, a kisemberek borról.
Fotó: Gary Miller/Getty Images
Imádok aludni, egyszerre élvezetes és biztonságos. Élvezetes, mert a lehető legjobb társaságban vagy, és biztonságos, mert az alvás a legbiztosabb védelem a szörnyűségtől, amely az ébrenlét velejárója. Amit nem tudsz, az nem fáj. Az alvás halál, a felelősség nélkül.
Ha a szexuális fantáziáid tényleg érdekelnének bárkit is, nem lennének fantáziák.
Nem gyönyörű Isten minden teremtménye. Isten legtöbb teremtménye igazság szerint éppen csak hogy vállalható.
Csak akkor kérdezd meg a gyereket, mit szeretne vacsorára, ha ő fizet.
Olvasni jobb, mint élni. Olvasás nélkül csak az élet marad.
Az emberiség több ezer éve főz és eszik, szóval, ha te vagy az első, akinek eszébe jut, hogy lime-ot facsarjon a rakott krumplira, gondolj arra, hogy ennek oka van.
A legjobban úgy szeretek felébredni, hogy egy bizonyos francia filmsztár délután fél háromkor a fülembe suttogja, hogy ha szeretnék időben odaérni Svédországba, hogy átvegyem az irodalmi Nobel-díjamat, akkor ideje reggelit rendelni. Ez sajnos nem történik meg annyiszor, mint szeretném.
Nem tetszik a csak egy gyerek kifejezés, mert egy csak egy gyerek társasága sokkal jobb volt mindig, mint egy csak egy felnőtté.
Tisztában vagyok vele, hogy a természetnek vannak rajongói, de én nem tartozom közéjük. Mondjuk úgy, hogy én nem az a típus vagyok, aki visszavágyik a természetbe; az a típus vagyok, aki a hotelbe vágyik vissza.
A romantikus szerelem mentális betegség. De legalább élvezetes. Mint egy drog. Torzítja a valóságot, de ez a lényege. Képtelen lennél szerelembe esni valakivel, akit tényleg ismersz.
Kedvenc állatom a steak.
További cikkek a témában
- „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!” – 5 bátorságot adó idézet a Csillagok háborújából
- Kollégájukként írják le gyereküket a home office-ban dolgozó anyukák – zseniálisan vicces az eredmény
- “Távcsöves puskával kellett volna leszedni”- végleg kihalt az empátia a kommentekből