A korona, A vezércsel és a Borat 2 mindent vitt a félig élőben, félig Zoom-on zajló Golden Globe-gálán

Furcsa keverékként indult az idei Golden Globe-gála. Már önmagában az is furcsa volt, hogy a két házigazda, Tina Fey és Amy Poehler nem egy, hanem két helyszínről jelentkezett be: előbbi a New York-i Rainbow Roomból, utóbbi pedig a Los Angelesi Beverly Hilton Hotel bálterméből, ami a Golden Globe hagyományos helyszínének számít. A sztárok jelen is voltak, meg nem is. A díjátadók egy tesztelés után személyesen mentek el a helyszínre felolvasni, kik az aznapi szerencsések, míg a díjazottak az otthonukban, a Zoom-kamerájuk előtt várták, vajon felolvassák-e a nevüket. Ez azért nem ment mindig zökkenőmentesen, ahogy rögtön az első díjazottnál, Daniel Kaluuyánál kiderült, akinél kapásból elment a hang. A helyszíneken a díjátadók és a műsorvezetők nem üres székekhez beszéltek: volt közönség, de ezúttal nem a szokásos sztárok alkották.  A szervezők a nem túl sűrűn pakolt asztalokhoz Hollywood képviselői helyett sürgősségi osztályokon dolgozókat ültettek és láttak vendégül, amihez rögtön egy jó poén is tartozott:

A kategóriák jelöltjeit amúgy különféle Zoom-csoportokba pakolták, és amíg nem kerültek adásba, legalább kommunikálhattak egymással, és a reklámszünetek előtt/után ebből kaphattunk rövid ízelítőket. Ez legalább adott egy kis közösségi élményt a dolognak.

Korrupció, rasszizmus és Golden Globe

Az este nagy kérdése volt, hogy a show-ban reagálnak-e, és ha igen, milyen mértékben a díjat átadó Hollywood Foreign Press Association (HFPA) körüli botrányokra. Egy héttel ezelőtt a Los Angeles Times riportja egy kisebb bombát dobott le a Golden Globe-ra. A riportjukban beszámoltak a szervezet korrupt hozzáállásáról, arról, hogy az új tagok felvétele nehezen átlátható és hosszan fejtegették, hogy nonprofit létükre olyan dolgokért fizetnek busásan a tagjaiknak (például filmek megnézéséért), amit más díjátadó szervezeteknél a tagok ingyen csinálnak. A 87 tag a stúdiók által drága ajándékokkal és utazásokkal könnyedén korrumpálható, és ami különösen kiakasztott sokakat: a szervezetnek húsz éve nincs fekete tagja. Érdekes módon a gála a vádak közül csak az utóbbira, a rasszizmusra reagált. Ezek szerint a korrupcióval nincs különösebb gondjuk. Ahogy Tina Fey-ék a HFPA-t jellemezték:

A Lelki ismeretek című Pixar animációs filmet pedig úgy írták le, hogy a filmben egy fekete ember lelke beleköltözik egy macskába, és a HFPA tagjai nagyon tudtak azonosulni a sztorival, mert öt macska tagjuk is van. Ezenfelül pedig a szervezet vezetői is bejelentkeztek röviden, és megígérték, becsszóra, hogy a jövőben vesznek majd fel fekete tagokat is, és a diverzitás nagyon fontos dolog, ejnye-bejnye, hogy eddig nem volt az. A hibáikat részben azzal próbálták palástolni, hogy kétmillió dollárt adományoztak a Feeding America nevű jótékonysági szervezetnek, és a műsor közben a nézők is küldhettek adományokat a telefonjukon keresztül. Izgalmas volt, vajon a díjazottak szóvá teszik-e majd az HFPA hibáit. Mark Ruffalo például a gála előtt pár órával még a közösségi médiában szidta a szervezetet azért, mert nincsenek fekete tagjaik, de amikor díjat kapott az Ez minden, amit tudok című sorozatban nyújtott alakításáért, a kritikájával már nem hozakodott elő, ahogy Dan Levy és Sacha Baron Cohen laza beszólása kivételével senki sem. Pedig valószínűleg sokaknak eszébe jutott: a Ted Lassóért jutalmazott, erősen betépettnek tűnő Jason Sudeikis például az utolsó pillanatban szívta vissza a mondandóját a témában: már elkezdte a kritikus mondatát, de inkább szent a béke alapon nem fejezte be.

Kiröhögték a ciki jelölteket

Tina Fey és Amy Poehler között úgy is tökéletes volt a kémia a színpadokon, hogy a valóságban több ezer kilométer választotta el őket egymástól. Mivel a színpad New Yorkban és LA-ben is hasonló volt, a vágók könnyen tudták úgy összevágni a képeket, hogy érzésre tényleg olyan legyen, mintha ők ketten egy légtérben tartózkodnának, és a témában el is sütöttek egy-két kellemes vizuális poént. A házigazdák élcelődtek azon, hogy idén az otthonainkban elmosódtak a határok aközött, mi a televízió és mi a film:

Élcelődtek a Golden Globe érthetetlen jelöltjein, például az autistákat megsértő Musicon vagy a felszínes Emily Párizsbanon, de a legtöbb poént a Netflix musicaljének, a The Prom – A végzős bálnak tartogatták, ami szerintük pont nagyon jókor jött a tiniknek, akiknek a Covid miatt tavaly nem volt bálja, de legalább végignézhették, ahogy James Corden és Meryl Streep báloznak helyettük. Utóbbi duplán is kapott, ugyanis megjegyezték, hogy már azt sem tudja egy díjátadón, melyik filmjéért jelölték. Kellemes, de nagyon rövid bevezető volt, kár, hogy utána a műsorvezetők viszonylag kevés szerepet kaptak.

Red Carpet helyett menő házak

Érthető okokból az idei gála előtt nem volt vörös szőnyeges felvonulás a jelölteknek, az elegáns ruháikat maximum az Instagram-oldalukon csodálhattuk meg, ugyanis a Zoom kameráján keresztül csak egy részüket láthattuk. És persze nem is öltözött ki mindenki: a Dumb és Dumberből ismerős Jeff Daniels például egy kockás flanelingben várta a kategóriája díjának bejelentését, és nem húzott öltönyt odahaza, ahogy Jason Sudeikis sem, aki kapucnis pulcsiban ült kamera elé. Emiatt kiemelt jelentőségűvé vált az, hogy a sztárok honnan jelentkeznek be: a ruháknál izgalmasabbak voltak az elegáns lakásbelsők, ahol láthattuk őket. A ruhafüggőknek be kellett érniük a díjátadók eleganciájával – róluk azért készültek rendes vörös szőnyeges fotók a két helyszínen, de ezúttal nem álltak ott riporterek, hogy sorban faggassák őket. Megcsodálhattuk Salma Hayek, Margot Robbie vagy épp Laura Dern ruháit, Gal Gadot pedig ismét leragyogott mindenkit a fehér ruhakölteményében.

A díjazottak

Az este nagy kérdése az volt, vajon díjazza-e a HFPA a legcikibb jelöltjeit az idei mezőnyből, melyeknél már önmagában a jelölés is blama volt. Ez a probléma csak egyszer jött elő. A legjobb idegen nyelvű filmként díjazott Minari esetében nem a film volt ciki, sőt, egy egészen kiváló drámáról beszélünk, hanem az, hogy vérbeli amerikai filmként csak a legjobb idegen nyelvű filmek között díjazták pusztán amiatt, mert sokat beszélnek benne koreai nyelven. Ilyenkor persze lehet a szigorú szabályokra hivatkozni, csakhogy pár évvel ezelőtt hasonló nyelvi arányok mellett a Becstelen brigantyk még lehetett jelölt a legjobb dráma kategóriájában, a Minari meg most nem. A különbség? Az előbbiben németül, olaszul és franciául beszéltek, míg az utóbbiban koreaiul, ami a zömmel európai HFPA-tagoknak inkább idegennek hat…  

A szervezet már a díjak sorrendjével is azt próbálta bebiztosítani, hogy minél kevesebb legyen a felháborodott néző. Kapásból az első két átadott kategóriában pont fekete bőrű színészek, Daniel Kaluuya és John Boyega nyertek, mintha a HFPA rögtön az elején így próbálna bocsánatot kérni azért, hogy nincsenek fekete tagjai. Az este egyik legmeghatóbb pillanata is az egyik fekete díjazotthoz kötődött. A tavaly elhunyt Chadwick Bosemant a Ma Rainey: A blues nagyasszonya című filmért díjazták, és a felesége mondott helyette megható köszönőbeszédet, ami ismét emlékeztette a világot arra, milyen fájdalmas, ha egy ekkora tehetség ilyen fiatalon távozik közülünk.

Vicces pillanat volt, amikor az este egyik nagy meglepetésgyőztese, Jodie Foster próbálta kordában tartani a kutyáját a köszönőbeszéde közben, ahogy izgalmas volt az is, amikor Sacha Baron Cohen megköszönte a testőrének, hogy kétszer  is megmentette attól, hogy lelőjék. Emlékezni fogunk arra is, hogy a Golden Globe fennállása óta mindössze második női győztesként a legjobb rendező kategóriában a díjat idén Chloé Zhao kapta meg A nomádok földje című csodaszép road movie-jáért, és a film az este legfontosabb díját, a legjobb drámát is hazavihette. A gála legstílusosabb vesztesének pedig David Fincher rendező bizonyult: filmje a Mank a hat jelöléséből egyet sem tudott díjra váltani, ő pedig minden elveszített kategória után lehúzott egy feles vodkát. A végére bizonyára jól érezhette magát.

A show

Az estét próbálták néhány Saturday Night Live-ra emlékeztető show-elemmel feldobni. Volt kamu díjazott páros, akik a Golden Globe-ra jellemző fura köszönőbeszédeket próbálták parodizálni, sőt voltak hollywoodi turistának beöltözött komikák is, de a show ezen pillanatai nem működtek igazán. A nagy pillanatoknak szánt momentumok – például az életműdíjjal kitüntetett Jane Fonda köszönőbeszéde – sem voltak különösebben emlékezetesek, és a díjátadók közül is csak néhánynak sikerült maradandót alkotnia. Ben Stillernek például azzal, hogy tényleg vicces volt, Joaquin Phoenixnek pedig azzal, hogy kapucnis pulcsiban és sportcipőben ment díjat átadni.

Az idei Golden Globe-on inkább az apró, emlékezetes pillanatokra volt érdemes figyelni. Olyasmikre, minthogy Jeff Daniels láthatóan egy tárolóból jelentkezett be, Jodie Fosteréknél pedig a háttérzajból ítélve egy komplett házibulizó banda ünnepelt. Meghittebb volt, hogy a sztárok sokszor a szerelmük vagy épp a családjuk társaságában tudták meg, hogy díjat kaptak, ettől pedig a show egy kicsit bensőségesebb volt a megszokottnál. Azonban a Golden Globe-gála laza, kissé alkoholmámoros buli varázsa ezúttal csak nyomokban volt jelen, és ez sokat rontott az összképen. Egyszeri kényszerkivételnek ez a Zoom-gála még elment, de nagyon remélem, hogy nem lesz belőle rendszer.

Nyertesek és vesztesek

A Netflix jött, látott és mindent vitt. A sorozatos kategóriákat gyakorlatilag végigtarolta A koronával és a sakkozást szexivé varázsoló A vezércsellel, és még a filmes kategóriák közül is behúzott párat (Ma Rainey…, Fontos vagy nekem, A chicagói hetek tárgyalása). Az HBO egyedül Mark Ruffalo színészi díjával vigasztalódhatott, az Amazon pedig azzal, hogy a Borat utólagos mozifilm két fontos kategóriában is a legjobb lett. A Disneynél a Lelki ismeretek és A nomádok földje sikerének örülhettek, a független filmesek pedig a Minari díjával vigasztalódhattak. Aki viszont nem örülhetett, az egyértelműen a Mank stábja, akik hat jelölésből egyet sem vihettek haza, de talán ennél is nagyobb igazságtalanság volt az Ígéretes fiatal nő című rendkívül okos, feminista rape and revenge drámát díj nélkül hagyni. Üres kézzel mehetett haza a The Father című demenciáról szóló Anthony Hopkins mozi is, és hoppon maradt a One Night in Miami, hiába jelölték három díjra.

LEGJOBB FILM – DRÁMA

A nomádok földje

LEGJOBB FILM – MUSICAL/VÍGJÁTÉK

Borat utólagos mozifilm

LEGJOBB SZÍNÉSZ – DRÁMA

Chadwick Boseman (Ma Rainey – A blues nagyasszonya)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ – DRÁMA

Andra Day (The United States vs. Billie Holliday)

LEGJOBB SZÍNÉSZ – MUSICAL/VÍGJÁTÉK

Sacha Baron Cohen (Borat utólagos mozifilm)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ – MUSICAL/VÍGJÁTÉK

Rosamund Pike (Fontos vagy nekem)

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ

Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ

Jodie Foster (The Mauritanian)

LEGJOBB RENDEZŐ

Chloé Zhao (A nomádok földje)

LEGJOBB FORGATÓKÖNYV

A chicagói 7-ek tárgyalása (Aaron Sorkin)

LEGJOBB BETÉTDAL

Előttem az élet („Io si (Seen)”)

LEGJOBB ZENE

Lelki ismeretek (Trent Reznor, Atticus Ross)

LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM

Lelki ismeretek

LEGJOBB IDEGEN NYELVŰ FILM

Minari (USA)

LEGJOBB SOROZAT – DRÁMA

A korona

LEGJOBB SOROZAT – MUSICAL/VÍGJÁTÉK

Schitt’s Creek

LEGJOBB MINISOROZAT, ANTOLÓGIASOROZAT VAGY TÉVÉFILM

A vezércsel

LEGJOBB SZÍNÉSZ MINISOROZATBAN, ANTOLÓGIASOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN

Mark Ruffalo (Ez minden, amit tudok)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ MINISOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN

Anya Taylor-Joy (A vezércsel)

LEGJOBB SZÍNÉSZ SOROZATBAN – MUSICAL/VÍGJÁTÉK

Jason Sudeikis (Ted Lasso)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ SOROZATBAN – MUSICAL/VÍGJÁTÉK

Catherine O’Hara (Schitt’s Creek)

LEGJOBB SZÍNÉSZ SOROZATBAN – DRÁMA

Josh O’Connor (A korona)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ SOROZATBAN – DRÁMA

Emma Corrin (A korona)

LEGJOBB MELLÉKSZEREPLŐ SOROZATBAN, MINISOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN

John Boyega (Kis fejsze)

LEGJOBB MELLÉKSZEREPLŐNŐ SOROZATBAN, MINISOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN

Gillian Anderson (A korona)

Kiemelt kép: 2021 HFPA Presents: Golden Globes Countdown Live/Getty Images for DCP & HFPA

Ha olvasnál még a Golden Globe-ra jelölt filmekről és sorozatokról:

• Így váltak az idős emberek ragadozók prédájává Amerikában
• Kiverte a biztosítékot A korona című sorozat a brit kulturális miniszternél