„A felkérés nem egy image-filmre szólt” – interjú Pálinkás Norberttel, a Katinka dokumentumfilm rendezőjével

Idén már semmi sem állíthatja meg a decemberi premiert, ugye?

Azért a december még nem biztos, hogy december lesz. Zajlanak a tárgyalások a forgalmazóval, illetve az olimpiai felvételek jogtulajdonosával, és elképzelhető, hogy végül 2022 elejére tűzzük majd ki a premiert. Még gondolkodunk azon, a karácsony mennyire lenne jó időzítés. Az ünnepek idején nagy a filmzaj a mozikban, talán jobban járnánk egy csendesebb időszakkal. Az biztos, hogy a film készen lesz év végére, nem ezen fog múlni.

Hogy álltok most?

A forgatással párhuzamosan vágjuk az anyagot, már jó sok jelenet összeállt. Amit idáig felvettünk, abból majdnem mindent sikerült is feldolgoznunk. Persze még semmi sincs véglegesítve, sok minden fog még kikerülni a végső filmből, de már van egy eltervezett dramaturgiai ívünk, amire elkezdtük felhúzni a filmet. A mostani verziónk nagyjából hétórás, és még érkezik egy tokiói és egy Los Angeles-i forgatás is, szóval nagyon sok változtatás vár még ránk. Arra számítunk, hogy a végére lesz nagyjából nyolcórányi anyagunk, amiből megcsinálhatjuk a filmet.

Készülhetünk egy háromórás moziélményre?

A cél az, hogy ne érje el a két órát. Nagyjából 110 percet lőttünk be.

A leforgatott anyag mennyisége alapján bátran összevághatnál belőle egy doksisorozatot is.

Szerintem ebben nincs sorozat. Nem azért, mert ne lenne sok anyagunk, hanem azért, mert annyira filmes a történet íve, hogy nem igazán működne másként. Szerintem sorozatot olyan sztoriból lehet csinálni, amiben megvannak azok a magasan tartott lezárások, cliffhangerek, amikből aztán jól át tudsz menni a következő epizódba, hogy végig fenn tudd tartani az érdeklődést. Katinka története egy viszonylag egyenletes íven halad, ezért érezzük azt, hogy a film formátum illik jobban hozzá.

Játszunk el a gondolattal, hogy amennyiben az olimpia alatt vagy az olimpia után történik valami váratlan és érdekfeszítő Katinka életében, arra ti hogyan tudtok reagálni? Benne van a pakliban, hogy akkor mégse fejezitek be a forgatást, és elhalasztjátok a premiert?

Ha történne ilyen, biztosan megpróbálnám, hogy hosszabbítást kérjek. Hogy aztán ezt megkapnám-e, már nem rajtam múlik. Egyszer már történt ilyen, és akkor megkaptam. Amikor tavaly kiderült, hogy halasztják az olimpiát, mert kitört a világjárvány, pontosan egy ilyen helyzetbe futottunk bele. Jött két hónapnyi bizonytalanság, hogy hogyan tovább. Végül azt mondtuk a Nemzeti Filmintézetnek, hogy ez a film az olimpia nélkül olyan, mint egy macska farok nélkül. Hol a vége? Az a prognózis jött a szakértők és a NOB részéről, hogy 2021-ben már lecseng a járvány és meg lehet rendezni az olimpiát, mi pedig erre hivatkozva kértünk egy év halasztást. Mondjuk a járvánnyal kapcsolatban nem lett igazuk, de az olimpiával kapcsolatban szerencsére igen. A kérésünk tavaly átment, és úgy érzem, ha valami nagyon-nagyon indokolná az újabb csúszást, az NFI részéről támogatóan állnának hozzá. De ez tényleg csak egy teória, amivel eljátszunk.

Egyelőre a filmed vége nyitott, ugyanis senki sem tudja, Katinka hogyan fog szerepelni Tokióban. Másképp építed fel a filmet, ha Katinka az olimpián ismét hőssé válik, és másként, ha ezúttal elmarad a diadal?

Egyelőre minden leforgatott jelenetet összevágtunk, de még semmit sem dobtunk ki pont azért, mert nem tudjuk, hogy a történet végéhez mire lesz szükségünk. Nyilván másképp épül fel egy film, ami mennybemenetellel zárul, és másképp, aminek nem ilyen pozitív a végkifejlete, és ezt a szerkesztésnél mindenképp figyelembe kell majd vennünk. A film üzenete, mondanivalója és végkicsengése dönti majd el, mi az a jelenet, ami megmarad, és mi az, amit kidobunk. De Katinka életműve már így is kerek egész – függetlenül a tokiói helyezésétől –, számos szinte megismételhetetlen teljesítménnyel a háta mögött ő már most is egy világsztár. A mi filmünk erről a világsztárról szól.

Te is utazol Katinkával Tokióba forgatni?

Nemcsak Tokióban, hanem bármelyik olimpián nagyon-nagyon limitáltan adnak ki forgatási engedélyeket. Leginkább a sportcsatornák és hírtelevíziók stábjainak van esélye forgatni, dokumentumfilmesként szinte lehetetlen bejutni. Ezt az amúgy sem egyszerű helyzetet nehezíti a világjárvány is, ami Japánban pont mostanában van a csúcson, emiatt a japán emberek nagy része sem örül annak, hogy rengeteg külföldi jön az országba. Ennek köszönhető, hogy az országba szinte lehetetlen beutazni. Két hónapja foglalkozunk egy kinti stábbal, akiknek nem kell beutazniuk, mert ott élnek. Nagyon alaposan felkészítjük őket a filmből és Katinkából, és megbeszéljük velük, mit kéne csinálniuk. Nekik szerencsére már tavaly is volt akkreditációjuk az olimpiára, amit tovább tudtak vinni az idei évre is. Reményeink szerint be tudnak jutni az edzőtáborba, én pedig online fogom őket instruálni. Csináltunk már ilyen helyzetgyakorlatokat, és úgy fest, működik. Lesznek helyek, ahová ők sem jutnak be, de szerencsére ma már egészen kis méretű képrögzítő eszközökkel, akár egy csúcskategóriás telefonnal is lehet értékelhető minőségű képet rögzíteni, és megvannak az ötleteink, hogyan fogunk velük forgatni. Magukat a versenyeket egyébként sem mi vettük volna fel: a part mentén a kézikameránkkal nem tudnánk olyan minőségű képeket készíteni, mint amiket a 6-8 kamerával felvett profi sportközvetítésekben láthatsz. Ezeknek a felvételeknek a jogait megvesszük, és úgy kerülhetnek a filmbe.

Ugorjunk vissza a kezdetekhez. A Katinka dokumentumfilm a te ötleted volt, vagy felkértek rá, hogy csináld meg?

A film ötlete Lajos Tamás producertől származik, aki régebbről ismerte Katinkát. Amikor belekerültem a projektbe, akkor már majdhogynem biztos volt, hogy lesz ez a mozi. Ez 2019 októberében történt, Lajos Tamás ezt megelőzően két évig győzködte Katinkát arról, hogy meg kéne csinálni ezt a filmet. Úgy tudom, nem volt könnyű őt meggyőzni, sok körön át beszélgettek. Miután igent mondott, még a Nemzeti Filmintézetet kellett a film mögé állítani, hogy meglegyen a finanszírozásunk. Nekik szerencsére tetszett a filmterv. Azután kértek fel engem, hogy már minden összeállt.

Katinkának volt beleszólása abba, ki rendezi a róla szóló filmet?

Biztos, hogy volt. Azért nem mindegy, kivel tölt el fél évet – amiből aztán másfél év lett – az életéből, és ki az, akivel megoszt akár rejtett gondolatokat és a bizalmas információkat is az életéből. Először egy dél-afrikai edzőtáborban találkoztunk 2020 legelején. Az első nap nem forgattunk, csak leültünk és egy csomót dumáltunk. Végigbeszéltük, hogy én mit gondolok erről a filmről és ő mit gondol róla, és próbáltuk ezt közös nevezőre hozni. Elmondta, hogy mi az a határ, amit nem szeretne átlépni, ami nagyon fontos egy ilyen film esetében. Ezután elkezdtünk forgatni, ami egy teszt volt mindkettőnk számára. Az összecsiszolódás már ott megkezdődött, a következő két-három forgatás pedig egyre jobb lett, nagyon sokat változott a viszonyunk pozitív irányba. Majdnem azt a szót használtam, hogy barátság, de mondjuk inkább azt, hogy haverok lettünk. Eleinte éreztem a távolságtartást Katinka részéről, és akkor még mi sem mertük annyira megközelíteni őt. Az volt a deal, hogy szinte bármit csinálhatunk, de semmilyen módon nem nehezíthetjük meg az olimpiai felkészülését, ami egy teljesen respektálható és érthető kérés. De amikor azt hallottam, hogy ne menjünk át a medence túloldalára, hanem ötven méter távolságból filmezzünk, azért elkezdtem aggódni azon, hogy hogyan lesz ebből jó film. A felkérés nem egy image filmre, hanem egy mély, őszinte és okos dokumentumfilmre szólt, és távolról forgatva nehezen tudtam elképzelni, hogyan fog ebből megszületni egy mély portréfilm. Szerencsére ez a távolság folyamatosan szűkült, és fél évvel később már az is előfordult, hogy beleütött a kamerába úszás közben. Ott voltunk a családi rendezvényeken, a szülinapi buliján, az otthonában, a kutyavásárlásnál, a költözködésénél, a szállodai szobáiban… Ezeket mind fel tudtuk venni.

Nem ismerem Katinkát, de sok interjút láttam/olvastam már vele, és számomra nagyon zárkózottnak tűnik. Neked megnyílt az interjúk során?

Állított maga köré egy olyan falat, amit egy interjúban nem lehet áttörni. Nem számoltam össze, de másfél év alatt nagyjából húsz interjút készítettem vele, és kellett pár beszélgetés ahhoz, hogy úgy érezzem, megnyílt nekem. Emlékszem a pillanatra, amikor ő is és én is úgy álltunk fel az interjú után, hogy ez most nagyon jó volt. Ehhez persze kellett az is, hogy én is jobban megismerjem őt, jobban bele merjek kérdezni a dolgaiba, és bele merjek nyúlni olyan témákba, amiket az első alkalmakkor még necces lett volna megkérdezni. Kialakult a bizalom, Katinka is látta, hogy jó irányba halad a film, így ő is megnyílt a nehezebb kérdések esetében is. Sokat segített, hogy ahogy figyeltem őt, bennem is egyre több kérdés fogalmazódott meg vele kapcsolatban, amiket aztán az interjúk során fel tudtam tenni neki. Ha látok valami érdekeset a hétköznapjaiban, arra rákérdezek a beszélgetéseink során.

A sajtó írt arról, hogy egyszer egy temetésre nem kísérhettétek el. Voltak más élethelyzetek is, ahová nem követhettétek, vagy olyan témák, amik nem kerülhettek szóba? Mi a helyzet Shane Tusuppal?

Semmi sem volt tabu. A temetéses esetben az történt, hogy a nagymamája hunyt el a forgatás idején, aki nagyon fontos volt számára. Az volt a tervünk, hogy egy kamerával elmegyünk a szűk körű temetésre, de ott azt kérte a család, hogy ne menjünk. Ez teljesen elfogadható volt, hasonló helyzetben magam is ezt kértem volna. A beszélgetéseinkben pedig bármi szóba kerülhetett. A Shane Tusup-os dolog kicsit szerencsétlenül jött ki. Katinka azt mondta egy újságírónak, hogy majd azt ő eldönti, mi lesz a filmben Shane-nel. Ezt lehozta egy bulvárlap, aztán végigszáguldott a komplett magyar sajtón úgy, hogy engem vagy a producereket egyetlen újságíró sem hívott fel, hogy megkérdezzenek. Egy jól – vagyis inkább rosszul – hangzó mondat volt, amire lehetett cikkeket építeni. Katinka is azt gondolja, hogy senkit sem lehet kitörölni a múltjából, aki valamilyen módon fontos volt az életében. Aki hozzátett a sikereihez vagy elvett belőlük, az valamilyen módon benne lesz ebben a filmben. Hogy ki és milyen módon akar szerepelni egyáltalán, az persze más kérdés. Nemcsak rajtunk múlik, ki áll a kameránk elé. Senkit nem tudunk kényszeríteni.

Végül Shane Tusup nyilatkozott nektek? Megkerestétek őt?

Ha ezt most elmondanám, elspoilerezném a filmet. Mindenki arra kíváncsi, benne lesz-e Shane vagy sem. Ezt a poént most nem lövöm le, ne haragudj. (nevet)

Ki a legmeglepőbb személy, akit elő tudtatok halászni Katinka múltjából?

Egy Kokó nevű személyi edző – aki nem egyenlő a bokszbajnokunkkal. Egy bajai exkatona, aki jelenleg búvár, hegymászó, személyi edző és minden egyben. Egy ilyen Rambo figura. A londoni olimpián Katinkát nagy esélyesnek kiáltották ki, de végül nem jöttek az eredmények, ami nagy törés volt a pályafutásában, és ettől megzuhant elég erősen. Hazaköltözött Bajára. Kokó egy régi ismerőse volt, és lement hozzá edzeni a konditerembe, és ott valahogy kibokszolta, kiordította és kiizzadta magából a fájdalmát. Nála sikerült a lelkiállapotát megfordítania. Az egyik könyvében szentelt ennek pár mondatot, mi pedig előkapartuk Kokót, összehoztuk őket újra és Katinka megint lement hozzá edzeni. Együtt és külön-külön is felelevenítettük velük a múltat. Kokó iszonyú jó figura, egyáltalán nem számítottunk rá.

A streamingszolgáltatók kínálatában is látjuk, hogy egyre jobban elmosódik az image-filmek és a dokumentumfilmek közti határ. A ti filmetekben is lesznek image-filmes elemek?

Egyrészt ott van a doksi, amiben megyünk és követjük Katinkát a kamerával és feldolgozzuk a múltat és a jelent, másrészt lesznek reklámfilmes igényességgel megcsinált, látványos jeleneteink, amik nyilván sokkal közelebb állnak egy image-film hangulatához és képi világához. Ezeket nem a normál sztorifolyamban akarom használni, hanem amikor olyan elemelt és filozofikus témákról lesz szó, mint például Katinka érzelmi viszonya a vízhez vagy az úszáshoz, vagy az ideája a teljesítményről. Ezeket a gondolatokat ezekkel a képekkel szeretném illusztrálni. Ezeket nem akartam bevágni a hétköznapi történetek folyamába, és hozzájuk készítettük ezeket az image-filmre emlékeztető szcénákat. Ezek a felvételek 70-80 fős stábbal, giga lámpaparkkal, búvárok segítségével készültek, de a filmben nem lesznek többek 20-30 másodperces bevágásoknál, és látványosan elkülönülnek majd a film többi részétől. Úgy képzeld el őket, mint egy újságcikkben az idézőjeles kiemeléseket. Hasonló szerepük lesz majd a filmben.

Egy átlagos forgatási napon, gondolom, nem 70-80 fős stábbal dolgoztál.

Inkább ministábbal. Annak a híve vagyok, hogy egy dokumentumfilmet a lehető legkevesebb emberrel kell csinálni, mert akkor tudod megőrizni azt a fajta intimitást, amire szükség van. Egy operatőr, egy hangmérnök és jómagam az alapstáb. Van velünk egy kameratechnikus is, de ő csak akkor jön oda, ha éppen szükség van rá. Ha azt vesszük fel, hogy Katinka csak teszi a dolgát, akkor én is a távolban maradok, és csak a hangmérnök és az operatőr megy vele, hogy a lehető legkevésbé zavarjuk őt.

Derül ki majd valami izgalmas újdonság Katinkáról?

Ha csak nem rontjuk el, szerintem ebből a filmből kiderül, hogy Katinka valójában teljesen más személyiség, mint amilyennek a médiából ismerjük. Mindenki azt gondolja róla, hogy ő egy ilyen nagyvilági, laza csaj, miközben valójában elég zárkózott ember. Kiderül belőle, milyen viszony fűzi a szüleihez, milyen a viszonya a szerelemhez és a mostani párjához, mik azok a dolgok, amik elbizonytalanítják és mi az, ami miatt ennyire képes küzdeni. Ennyire szerintem még nem sosem állt össze, milyen ember ő, még talán a saját könyveiben sem.

Annak idején óriásit szólt, amikor kiderült a film költségvetése. Gondolom, a járvány miatti csúszás csak még drágábbá tette. Lehet tudni, mennyibe került végül?

560 millió forint jelent meg a sajtóban, és nem tudom, hogy azóta nőtt-e ez az összeg. Ez nem az én dolgom, hanem a producereké. Szerencsére sikerült átrendeznünk úgy a sorokat, hogy nem lett több forgatási napunk. Eredetileg is hetven nappal számoltunk, és a csúszás ellenére tartottuk magunkat ehhez. Ritkábban forgattunk és csak a legfontosabb eseményekre mentünk. Nem hiszem, hogy nagyságrendekkel többe kerülne most, mint amit elterveztünk. Ez azért nem egy olcsó műfaj. Tucatnyi országban jártunk a forgatás kezdete óta: Dél-Afrikától kezdve Finnországon át az Egyesült Államokig keresztül-kasul utaztunk a világban. Ráadásul a reklámfilmes igényű részek sem olcsók, a 70 napos forgatás pedig egy erős játékfilm forgatási napjainak felel meg. Értem, hogy ez az összeg elsőre durvának tűnhetett, merthogy Magyarországon sokáig tíz-húszmillió forintokból forgattak dokumentumfilmeket, de szerintem tök jó, hogy most precedenst teremthetünk arra, hogy lehet létjogosultsága a drágább dokumentumfilmeknek. A finanszírozási oldal végre felismerte azt, hogy egy dokumentumfilm is lehet drága. Ha jól meg akarjuk csinálni, az sok pénzbe kerül. A streaming-szolgáltatók ontják magukból a dokumentumfilmeket, de ezek már játékfilmes igényességgel készülnek, és nem olyanok, mint amikhez hozzászoktunk a nyolcvanas meg a kilencvenes években, hogy beszélő fejek váltakoznak az archív felvételekkel. Nekünk a Katinka filmmel a nemzetközi piacon kell helyt állnunk, és ha be szeretnénk kerülni egy nagy streamingszolgáltató kínálatába, akkor nekünk is hozni kell ezt a minőséget. Azoknak is ennyi a költségvetése, vagy még több. A Katinka film a nemzetközi piacra készül, hiszen Hosszú Katinkának rengeteg rajongója van külföldön is. Reméljük, hogy ez a film utat nyithat a jövőben több magyar nagy költségvetésű dokumentumfilm előtt. Ehhez mondjuk az is kell, hogy jól sikerüljön. Látszódni fog a filmen, hogy sokat költöttünk rá.

Katinkának van vétójoga a filmmel kapcsolatban?

Függetlenül attól, hogy mi szerepel a szerződésben, én minden dokumentumfilmem alanyának azt ígérem, hogy megnézheti az elkészült anyagot és elmondhatja a véleményét. Valakiről dokumentumfilmet csinálni egy annyira személyes és intim dolog, hogy én hálás vagyok azért, ha egy ember megtisztel a bizalmával és beenged az életébe. Ha megnyílik előttem, úgy gondolom, hogy bármilyen szerződést írt alá, egyszerűen joga van hozzá, hogy elmondhassa a véleményét arról, ami aztán róla kikerül a világba. Nem célom, hogy bárki is rosszul érezze magát a róla készült filmet látva, de ha Katinka mégis így érezné magát, biztosan megbeszélnénk, hogy ez mitől lehet, és mit tehetek én azért, hogy ne érezze rosszul magát. Ha egy helyzetben feszültség marad, az senkinek nem jó. Hiszek abban, hogy vannak win-win helyzetek, és arra kell törekedni, hogy ezeket megteremtsük.

Szuper dokumentumfilmekről az nlc-n:

• A polip-ember barátságnál meghatóbbat még nem láttunk
• Quincy: az ember, akinek vigyázba áll Beyoncé és Oprah is
• “Vannak kórházaink, ahol az irakinál rosszabb állapotok uralkodnak”