Mielőtt nagyon mélyen elmerülnék Jake Gyllenhaal munkájának kritizálásában, gyorsan szögezzük le, hogy a filmszínészet minősége olykor sokkal inkább múlik a film rendezőjén és vágóján, mint magán a színészen.
Ha egy rendező például egy jelenetre öt különböző változatot kér a színészétől, aki ezt készségesen megcsinálja neki, majd a vágószobában a bent ülők pillanatnyi rossz ízlésnek köszönhetően pont a leghiteltelenebb változatot használják fel, azért nem igazán ildomos dolog pont a színészt elővenni. Az sem túl szerencsés, ha a színészt a rendezője teljesen magára hagyja, és nem ad támpontokat az alakításához. Persze vannak színészek, akik ezt nem igénylik, de a legtöbben egyáltalán nem bánják, ha tudhatják, hogy mit vár a rendező az alakításától.
Nem tudom, hogy a Netflix új thrillerénél, A bűnösnél mi romolhatott el, de még az is lehet, hogy Gyllenhaal rossz teljesítménye mögött az a tény áll, hogy Antoine Fuqua rendező (Kiképzés, Mélyütés) pont a forgatás közepén kényszerült karanténba, mivel kiderült, hogy Covid-fertőzöttel érintkezett. Emiatt Fuqua gyakorlatilag távúton, egy lakókocsiból instruálta a stábját és a főszereplőjét. Persze ezzel csak próbálom megtalálni a magyarázatát annak, hogyan lehetséges, hogy egy Jake Gyllenhaal kaliberű színész ennyire ripacs alakítást nyújtson, de még az is lehet, hogy Fuqua csak pont ezt várta tőle, ahogy az is benne van a pakliban, hogy emberünk szándékosan tolta túl a játékát, mert így gondolta jónak, és így minden felelősség őt terheli.
A túltolt szekér esete
Nagy kedvencünk, Jake Gyllenhaal a filmben Joe Baylort, a szolgálatban lévő rendőrségi diszpécsert alakítja, aki egy segélyvonalon fogadja a hívásokat Los Angeles bajba jutott lakosaitól. A cselekmény egy pontján Joe-t egy olyan nő hívja fel, akit elrabolt az exe, és úgy fest, hogy veszélyben az élete. A rendőr számára egy hirtelen jött küldetéstudattól vezérelve az ügy személyessé válik, és a diszpécserteremből próbálja megoldani azt, miközben körülötte a városhatár már lángokban áll, a sztori ugyanis a nagy nyugati parti erdőtüzek idején játszódik. Hamarosan kiderül, hogy Joe azért próbál megmentővé válni, mert vaj van a füle mögött: szolgálat közben elkövetett valamit, amit nem kellett volna, másnap van a bírósági tárgyalása, és jól tudja, hogy csakis hazugsággal úszhatja meg az ügyet. Tudja, hogy rossz emberré vált, és a lelke mélyén úgy próbál kompenzálni, hogy mielőtt végleg elmerül a bűn mocsarában, még utoljára tesz valami jót, menteni próbálva a saját lelkét.
Ezt a megkésett megváltástörténetet sokféleképpen elő lehetett volna vezetni, csakhogy A bűnös rendezője, Antoine Fuqua nem éppen a finom utalások híve: gyakorlatilag az arcunkba üvölti a mondanivalóját. A karakter belső tépelődését, szenvedéseit és kételyeit meg lehetett volna mutatni finom módszerekkel is, de A bűnös egy olyan film, amiben, ha a főhős dühös, akkor dühében egyből teátrálisan lesöpri az előtte lévő asztalról a tárgyakat. A filmben alig van fokozás: Gyllenhaal alakításában Joe már az elejétől fogva komoly indulatkezelési problémákkal küzd, gyakorlatilag egy élhetetlen és szerethetetlen figura, akivel nagyon nehéz azonosulni, szurkolni a sikeréért pedig majdhogynem lehetetlen. Értem én, hogy a Black Lives Matter után egy amerikai filmben egy ilyen fehér rendőr, mint Joe mit jelent, de a film egyáltalán nem kíván hiteles, árnyalt portrét festeni, a karakternek nincsenek szürkezónái, egyszerűen csak azt látjuk, hogy egy rossz emberben végre tudatosul, hogy ő rossz ember, és egyszer az életben még próbál valami jót tenni.
Jake Gyllenhaal a Bűnös című filmben (Fotó: Profimedia)
A dánok jobbak voltak
Elintézhetnénk A bűnöst annyival, hogy csak egy a Netflixen futó sok-sok félresikerült alkotás közül, csakhogy sajnos több ennél. Egyrészt egy A-listás rendező és egy A-listás sztár közös alkotása, és mint ilyen, megkülönböztetett figyelmet kap, másrészt egy 2018-as, azonos című dán thriller remake-je, ami a bemutatása évében nemcsak az év egyik legnagyobb fesztiválsikere volt, hanem még kiemelten jó kritikákat is begyűjtött. Ezeket nagyrészt azért kapta, mert szigorúan tartotta magát a koncepciójához, és a kamera végig a főhősét követte a rendőrség épületében, a külvilág csak a telefonok hangján szűrődött be hozzánk, másrészt nagyon ügyesen kötötte össze a főhős, Asger Holm személyes drámáját a filmben előjövő és megoldásra váró bűnüggyel, hogy aztán az egész egy igazán katartikus, mégis visszafogott nagyjelenetben érjen véget. Fuqua bravúrja, hogy szinte semmit sem tudott megőrizni az eredeti film erényeiből.
A bezártság nem erősíti a kreativitását, hanem folyton a kiutat keresi onnan, és időről időre külső képeket is mutat egy olyan koncepcióban, aminek a lényege pont az lenne, hogy a kamera kizárólag a főszereplőre koncentrál. A főhős saját drámája csak nyögvenyelősen illeszkedik az ügyhöz, amin épp dolgozik, a két szál összeér ugyan, de szervesen sosem állnak igazán össze, ezért a végén a katarzis is elmarad. Az már csak a bónusz, hogy az eredeti filmben a főhős nem él át akkora megtisztulást, nem válik annyira látványosan jobb emberré az eset hatására, a film pedig végig sokkal többet bíz a nézőjére. Míg a dánok egy igazi, gyarló embert mutatnak nekünk hibákkal és erényekkel, addig az amerikaiaknak inkább az fontos, hogy sztorit meséljenek, és üzenjenek valamit nekünk. Az új hozzáállás pedig ott látszik meg igazán, hogy még egy kvázi happy endet is kanyarítanak a végére, ami borzasztó idegen az eredeti film szellemiségétől.
Elefánt a porcelánboltban
Régi tanulság, hogy egy remake szinte mindig rosszabb, mint az eredeti film volt, és ilyen szempontból valóban nincs itt semmi látnivaló, csakhogy A bűnös még a remake-ek között is furcsa eset. Ez az a film, ami a koncepciójában annyira tiszta, annyira egyszerű, hogy semmi mást nem kellett volna tenni, csak a neveket átírni a forgatókönyvben dánról angolra, egy-két apróságot az amerikai rendőri szisztémához igazítani, beültetni a dán Jakob Cedergren helyére Jake Gyllenhaalt, majd képkockáról képkockára lemásolni az eredeti filmet, csak épp angol nyelven mondva a dialógusokat, és már kész is lett volna egy jó film.
Fotó: Profimedia
A letisztultság legnagyobb átka pont az, hogy annyira egyszerű, annyira minden ízében átgondolt volt az egész, hogy a koncepció nem bírta el a változtatásokat. Márpedig Antoine Fuqua rendező egyáltalán nem finoman bánt az alapanyaggal, hanem nagyjából úgy közlekedett benne, mint elefánt a porcelánboltban, aminek meg is lett az eredménye. Gyakorlatilag az összes változtatása és aktualizálása rosszul sült el, és ezek együtt bőven elegek voltak ahhoz, hogy egy egészen zseniális thriller-koncepciót a középszer aljára süllyesszenek. Nem lett nézhetetlen film A bűnös amerikai változata, egyszerűen csak tucatfilmet csináltak egy olyan alapanyagból, amiben ennél sokkal-sokkal több rejlett. Ezek után nagyon várom, hogy Jake Gyllenhaal ismét olyan filmben játsszon, ami méltó a képességeihez. Sajnos ez nem a következő munkája lesz, ugyanis legközelebb egy Michael Bay (Transformers-filmek) rendezte akciófilmben játszik főszerepet.
Szuper filmeket ajánlunk az nlc-n:
- Nem azt vártam James Bondtól, hogy megríkasson, mégis ez történt
- Atyám, ezek Terminátort csináltak Michael Myersből! Megnéztem a Gyilkos Halloweent
- Túl okos a nő? Diliházba vele!