A megunhatatlan Grinzingi, a legendás belvárosi borozó

Van egy hely Budapesten, ahol mintha megállt volna az idő. A Ferenciek tere szomszédságában száz éve változatlanul működik a Grinzingi Borozó. Az ember szinte beleborzong a gondolatba, hogy abban az évben nyitották meg, amelyikben Bárdy György, az Egri csillagok című film Jumurdzsákja vagy például Charles Bronson, a Volt egyszer egy vadnyugat című westernfilm hőse látta meg a napvilágot. A harminc éve családi vállalkozásként vezetett hangulatos vendéglő berendezése nem mondható éppen bájosnak. Régies, falusias bútorain, a falakat díszítő jellegzetes szekérkerekeken az elmúlt évszázadban senki nem változtatott. Mégsem az ólmos fáradtság jellemzi a helyet, sőt! Amióta délelőtt tíz órakor betoppantam, szinte megállás nélkül csöng a telefon, sorra érkeznek a foglalások.

Híresek vagytok arról, hogy meglehetősen szolid árakkal dolgoztok. Ezért vagytok ilyen népszerűek?

Azt gondolom, hogy ez csak részben igaz. Nálunk a személyzet nagyon közvetlen, azt hiszem, ez az, amiért igazán kedvelnek bennünket. Aki egyszer ide betért, az vissza is jön ide. A legtöbb törzsvendéget név szerint ismerjük. Hála Istennek, több százan vannak. (Vendég toppan be, odaszól neki) „Fecókám, jöhet a szokásos reggeli?”
Van, akivel sokat beszélgetünk, de olyan is akad, aki épp az ellenkezőjét igényli. Mindenkinek tiszteletben tartjuk a szokásait. Az egyik fiatalokból álló csoport például minden szerdán itt van. Én szoktam telefonon hívni őket, hogy megkérdezzem, mennyien jönnek legközelebb? Vannak, akiknek szerda és péntek a fix napjuk. Gyakran előfordul, hogy meglátjuk őket a sarkon befordulni és mire ideérnek, már ki van készítve az asztalukra a négy pohár rosé. Színészek, írók, sportolók is gyakran találkoznak itt. Détári Lajos, Nagy Feró, Cserhalmi György, az Animal Cannibals tagjai is sokszor jönnek hozzánk. Az egyik kedvencem egy angyalföldi társaság. Ők minden év utolsó napját nálunk kezdik, kereken harminc éve.

A szerző fotója

Van egy legendásan híres pincehelyiségünk, ahol fergeteges bulikat szoktak tartani. Itt mindig mindenki táncol. Tegnapelőtt például felhívott egy srác, hogy két óra múlva jönne ötven emberrel. Ilyenkor gyorsan behívok dolgozni plusz egy embert. Tizenhat éve vagyok itt, az utóbbi három évben lettem üzletvezető. Szeretem, hogy itt mindent szabad, mindent lehet, mindent megoldunk. Alapból hat felszolgálónk van, én vagyok a mindenre bevethető jolly-joker.

Túléltétek a járvány miatti bezárásokat és korlátozásokat. Most hogy érzitek magatokat?

Most nagyon jól. Végre megint minden a régi és az alapcsapat még inkább összekovácsolódott. Élvezzük, hogy ismét visszatértek rég nem látott törzsvendégek. Azt is nagyon jó látni, hogy új magyar és külföldi vendég tér be hozzánk. Túlnyomó részük vissza is tér, ki háromszor-négyszer, van, aki még többször. Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl.

Emlékszem, amikor bejelentették, hogy a járványhelyzet miatt a következő napon már nem nyithatunk ki. Ez novemberben volt, egy keddi napon. Aznap nagy buli kerekedett, mindenki úgy mulatott, mintha másnap világvége lett volna. Nem lett, szerencsére.

Fotó: Grinzingi Facebook-oldala

Ezt az időszakot azonban mi is nagyon megszenvedtük. Én például hat hónapon keresztül, az újranyitásig segédmunkás állást vállaltam. Két gyerekem van és hitelem, nem ülhettem ölbe tett kézzel. Megálltam a helyem, de közben nagyon hiányzott az itteni légkör, az emberek, minden, ami huszonnégy éves korom óta ide köt. Ennek a helynek tényleg van egy semmi máshoz sem fogható hangulata. Képzeld, vannak olyan vendégeink, akik kifejezetten azután kaptak kedvet egy új borozó nyitásához a nyolcadik kerületben, hogy betértek hozzánk fröccsözgetni. A bejárattal szemben levő patkó alakú pult adta nekik az ihletet ahhoz, hogy a nyolcadik kerületben Cintányéros néven nyissanak egy helyet. Azóta nekik is szépen kialakult a törzsközönségük, holott hozzánk hasonlóan egy fillért sem költöttek marketingre. Van gyöngyöstarjáni folyó bor, meg csapolt és palackos sör, pár hidegtál, a klasszikus hagymás zsíros kenyér, melegszendvicsek, meg aztán jóféle házias melegkonyha is akad itt a Grinzingiben…. Mit hirdessünk ezen a végtelen egyszerűségen? Mi senkit nem húzunk le pénzzel. Nekünk az az öröm, hogy szeretnek az emberek nálunk lenni.

Említetted a melegszendvicset. Sokan kifejezetten ezért jönnek be ide. Mitől ilyen finom?

Attól, hogy harminc éve nem változtattunk a receptjén. Gyere, megmutatom, épp most készül a konyhán! Lefotózhatod, de azt, hogy hogyan készül, nem árulhatom el. Ildikó keze munkáját dicséri. A gombás változat titkos recept alapján készül. Nagyon szeretik a vendégek, csakúgy, mint a hagymás zsíros kenyeret.

Grinzingi Borozó