„A sivatagban otthon vagyok” – dubaji kalandozásaink Ramadán idején

– egy pillanatnyi értetlen csend után hangos nevetéshullám söpör végig az Emirates utasterében, hiszen amennyiben ez nem egy ötórás, felhők feletti körtúra volt, akkor a repülőjegyünk szerint pár perc múlva nem Budapestre, hanem a jövő városaként is emlegetett Dubajba érkezünk. A stewardess jókedvűen elnézést kér a bakiért, és nem sokkal később feltűnnek a több mint hárommillió lakosú város éjszakai fényei. 

Ami cirka 30 év alatt nőtt ki a sivatagból.

A növekedés szó szerint is értendő, hiszen a város egyik híressége, a Burj Khalifa hiába több mint 10 éves, még mindig a világ legmagasabb épületeként tartják számon. És ez csak egy a számos legek közül, amelyek megépültek Dubajban az elmúlt évtizedekben, sőt, annyi a helyi rekord, hogy a Guinness külön irodát nyitott a városban. Az egyik ilyen rekordjuk az Atlantis nevű hotel, amelynek 1200 szobája van, de itt épült meg a világ legnagyobb természetes virágoskertjének számító 72 ezer négyzetméteres látványosság is, ami 65 millió virágot rejt, a világ legnagyobb búvármedencéje, beltéri mászófala, de azzal is rekordot állítottak fel 2019. december 2-án, hogy több mint 145 nemzetiség ült fel az Emirates A380-as járatára. Ilyen sok helyről utaztak a városállamba, ahol ebben a pillanatban is épül valami új, minden a turisták kényeztetéséről szól, és nem mellesleg mágnesként vonzza a nyugati munkaerőt.

„Itt mindig nagyobb és nagyobb célokban lehet gondolkodni” 

– ezt már Sanja Gluskinic, a nemrég megnyílt Paramount luxusszálloda menedzsere mondja, akivel az első dubaji reggelinket töltjük, a város nyüzsgő, kereskedelmi központjában, a Burj Khalifa, a Dubai Mall és a Sheikh Zayed Road szomszédságában. A grandiózusság és a luxus itt alap: a szállodánkban 281 szoba és lakosztály kapott helyet, az épület legtetején pedig egy feszített víztükrű medence széléről könyökölhetünk a város felett.

A kávéját kevergető szőke hajú, kifogástalan öltözékű Sanja maga is expat, csak úgy mint az itt élők majd kilencven százaléka. A fiatal nő Szerbiából érkezett Dubajba, és több mint hat éve ez a város az otthona. Néha persze hazamegy meglátogatni a családját, enni egy jó kis hazait, de mint mondja, neki innen nem hiányzik semmi, élvezi, ahogy évről évre változik, fejlődik Dubaj. Méghozzá döbbenetes ütemben:

Persze a fejlődésnek megvoltak a maga gyerekbetegségei, de az is kétségtelen, hogy az évek során nemcsak a felhőkarcolóik száma nőtt, hanem egyéb fontos változás is lezajlott: ma már vannak megfizethető külvárosok, ahol az alacsonyabb jövedelműek is találhatnak igényes, családoknak megfelelő lakásokat, olyan területeken, amelyek jól kapcsolódnak a tömegközlekedéshez. Beszédes az is, hogy míg tíz évvel ezelőtt 1,1 millió lakosa volt a városnak, addig ma már több mint 3 millióra duzzadt az itt élők száma. A növekedés magával hozta azt is, hogy Dubajban elkezdték jóval komolyabban venni a munkavállalók jogait, például a bérvédelmi rendszert megerősítették, de az is nagy előrelépés volt, hogy legálissá tették a nemátalakító műtéteket. A fejlődést tehát nem csak a hotelek és a legek számában lehet mérni, még ha a Burdzs Kalifával ellentétben a társadalmi és jogi változások egyelőre nem érték el a csúcspontjukat. Igaz, ez Dubajnál jóval idősebb országok esetében sem ritka. 

A Ramadán időszakát sem kerülték el a változások

Annak ellenére, hogy a hét emírségből álló szövetségi állam, az Egyesül Arab Emírségek egy muszlim föderáció, Dubaj sokkal inkább hasonlít már egy nyugati, mint egy tradicionális iszlám városra. Ugyan hagyományosan az üzletek és éttermek napközben zárva lennének a Ramadán idején, Dubaj – amely főleg a turizmusra épít – ezzel ellentétben nyitva tart. Sőt, ebben az egy hónapban bevásárlóközpontok és éttermek nyitvatartási idejét éjfélig meg is hosszabbítják, hiszen szinte mindenki naplemente után él társasági életet, találkozik a családdal és barátokkal. Sanja elmondása szerint ez az első olyan év Dubajban, amikor az éttermek ablakait nem sötétítették el a böjt alatt, és a szállodai éttermekben nem paravánozták el a svédasztalokat, ahogy azt tették eddig Ramadán idején. „Még pár évvel ezelőtt sokkal kevesebb éttermet találtunk nyitva napközben, sőt, leginkább csak a szállodai éttermek működtek” – meséli. A hívők számára ez az év legszentebb időszaka, ekkor emlékeznek meg arra, amikor Szent Korán első verssorai kinyilatkoztattak Mohamed prófétának. A világ számos muszlimja komolyan veszi a vallási ünnephez kapcsolódó szokásokat, így a böjtöt is, amely napkeltétől napnyugtáig tart egy hónapon keresztül.

A napi böjt a napkelte előtti étkezéssel, a szuhurral kezdődik és a napnyugta utáni első étkezéssel, az iftárral zárul. Ilyenkor nagy családi eseményeket tartanak, együtt ünnepelnek, megosztják egymással az ételeiket és együtt fogyasztják el azokat. A hagyomány szerint este, a böjt végén datolyával kezdik az esti étkezést, ami egyébként is szerves része az öböl menti arab ételsoroknak.  

Ha ebben az időszakban járunk Dubajban, senki nem várja el tőlünk, hogy böjtöljünk, ám azt respektálják, ha empatizálunk a hagyomány őrzőivel. Valószínűleg kedves mosolyt kapsz, ha a böjtölő muszlimoknak “Ramadan Kareem”-et vagy “Ramadan Mubarak”-ot kívánsz, ami “Nagylelkű Ramadánt”, illetve “Áldott Ramadánt” jelent. Ha az arab annyira nem megy, angolul is mondhatod azt, hogy “áldott ramadán”. Így is érteni fogják a jó szándékot.

Közterületen nem muszlimként sem illik enni, inni, dohányozni, ugyanakkor nem fognak megszólni, ha szomjúságunkban beleiszunk egy üveg ásványvízbe. Az utazásunk során például egy indiai származású férfi, Rafi utaztatott minket a városban – Dubajban a távolságok miatt nem igazán látni sétáló embereket – és bár ő szigorúan böjtölt, számunkra mindig tartott hideg ásványvizet az autóban. Azt is érdemes tudni a Ramadán időszakáról, hogy habár Dubaj az öltözködést illetően is nyitott, látni ilyenkor topot és rövid nadrágot viselő nőket, az ünnep idején, főleg, ha iftárra megyünk, illendő (és elvárás is) megtisztelni az eseményt azzal, hogy követjük az előírt dresszkódot. (Ez a nők esetében főleg vállat és a térdet takaró ruhát jelent.) Az esti iftar alkalmával a hívők meghívják szomszédaikat, rokonaikat és barátaikat egy közösen elfogyasztott vacsorára, és ilyenkor megtelnek az éttermek is, sőt, egyes muszlim városokban a köztereken is nagy, közösségi étkezéseket tartanak. 

A dubaji tartózkodásunk alatt mi is ellátogatunk néhány iftárra.

Az első utunk a Dubai World Trade Centre-ben található Majlis-be vezet, ahol az igazi arab vendégszeretet szellemiségével találkozunk, impozáns környezetben, olyan precíz, magas színvonalú kiszolgálással, ami itthon a munkaerőhiány miatt már sajnos egyre ritkább. Az impozáns helyiségben hatalmas csillárok alatt összegyűlt családok, baráti társaságok fogyasztják vacsorájukat. A vendégek között látunk helyi, tradicionális emirátusiakat, Dubajban élő, muszlim expatokat, és turistákat egyaránt. Vagyis a felhozatal legalább olyan sokszínű, mint maga a város. 

Ez az este tényleg az ételek okozta örömökről szól: az iftar-büféasztalokon díjnyertes séfek által készített, hideg és meleg regionális specialitásokból válogathatunk, az elő és a főételeket pedig hagyományos és új hullámos desszertek követik. A svédasztalos rendszerben az arab konyha mellett indiai, egyiptomi, mediterrán, emirátusi szekciók is sorakoznak.

Az arab konyhában egyébként a húsok közül a legkedveltebb a bárány, a birka, utána a csirke, a borjú, a hal, és mindenfelé népszerű a zöldség sokféle változata. Az asztalok ehhez mérten roskadoznak a hideg és meleg mezzéktől, a különböző pasztáktól – a humusztól kezdve a lecsöpögtetett mentás joghurton át, a padlizsánkrémig – a zöldségektől, salátáktól, sajtoktól, és persze a jobbnál jobb főételektől. Az utóbbiak között szerepel az egyik jellegzetes ételük, az ouzi is, ami nem más, mint bárányhús rizzsel. Ezen az iftaron egész bárányt sütöttek, amit előzőleg különleges páclében pihentettek, majd sáfrányos rizzsel, sárga lencsével tálaltak. Persze a kebab, a töltött szőlőlevél sem maradt el, és többek között  kipróbálhattuk a pácolt emirátusi halat helyi fűszerekkel, rizzsel főzve, indiai finomságokat, vagy tengeri herkentyűket különféle módon elkészítve. És akkor még nem beszéltünk a pazar desszertekről: a datolyás finomságoktól kezdve a karamellízalt banántortán át a citromos crème brulle-ig olyan széles a paletta, hogy lehetetlenség lenne végig kóstolni mindent.

– mondja másnap egy gyerek mosolyával Rafi, miközben a főútról letérve beletapos a gázpedálba, és a homokos dűnék közé vezeti a dzsipünket. Két éles kanyar között, és a hátul ülő lengyel kollégák visítását túlkiabálva azt is elmondja, hogy amikor épp nem dolgozik, vagy a családjával tölti az idejét, akkor sivatagi ralikra jár, ami elég népszerű a térségben. Bánja, hogy mindjárt lemegy a nap, és csak egy apró betekintést tud mutatni a sivatagi dzsipezésből. Majd a visszapillantóban rámosolyog a továbbra is kacarászva visító lengyelekre.

„De talán ennyi első alkalommal elég is volt, igaz?”

A beduin stílusú táborban cukros kólával csillapítjuk a sivatagi autókázás okozta hányingert, aztán, ha már ott vagyunk, kipróbáljuk a hennát, míg mások sandboardingolnak és szétfotózzák a sivatagot. Naplemente után kezdetét veszi az arab stílusú iftar, jellegzetes emirátusi ételeket eszünk hagyományosan, ülve, a párnázott padlón, majd olyan turista programok következnek, mint a dervis, vagy a tűztánc. A táborban cuki szállást is lehet bérelni, amit érdemes azoknak kipróbálni, akik jobban preferálják az egyszerűséget, a természet közelségét és a csillagos ég látványát.

Az egyszerű, sivatagi iftar totális ellentéte a másnapi záró programunk, az Atlantis the Palm ikonikus Asateer sátrában megrendezett gigantikus vacsora, ahol csillogó fények, luxus környezet és hagyományos finomságok döbbenetes mennyisége fogadja a muszlim és nem muszlim vendégeket. Itt is különféle nemzetiségű ételekből lehet szemezgetni, de azért többségében a fentebb említett arab, hagyományos ízek dominálnak, az előételektől a desszertekig.  A felhozatal olyan, mint egy végtelenített film. 

Innen a Music Hallba szállítanak minket egy Masrah Ramadanra, ami egy arab kifejezés, és a régi klasszikus dallamok leírására használják. A koncertterem arab világot megidéző, pazar látványú Jumeirah Zabeel Saray Hotelben, a híres Palm Jumeirah-szigeten található, amiről valószínűleg mindenki tudja, hogy ez a  Föld legnagyobb mesterséges pálma alakú szigete, ahol rengeteg luxus magánvilla (Madonnának is van itt egy vityillója), szálloda, felhőkarcoló, kiskereskedelmi és szórakoztató központok, parkok, tengerparti klubok sorakoznak. Ez a rész Dubajnak jóval autentikusabb arcát (már persze a luxus verzióból) mutatja, mint a felhőkarcolókkal sűrített belváros.

A böjt megtörése után játszott klasszikus zene és kártyajátékok évszázados hagyományát követve a MusicHall tényleg egyedi élményt nyújt.
A kellemesen sötét, Majlis-stílusú környezetben, vízipipázva, kártyázva, beszélgetve lehet  élvezni az autentikus zenét, na és persze az egymás után érkező mezze, saláta, halloumi, shawerma tálakat. A Masrah Ramadan tökéletes módja annak, hogy kicsit megtapasztaljuk, átérezzük a Ramadán szellemét, és hogy jobban megértsük egy másik vallás szokásvilágát.