Te regisztrálnál az anti-Instagramra?

A közösségi média pörgetése, mások fotóinak nézegetése, véleményének, kinyilatkoztatásának olvasgatása, az azokon való fanyalgás, irigykedés és méricskélés, majd összehasonlítása a saját oldalainkkal, na meg az életünkkel, a napjaink részévé vált. A legújabb felmérések szerint az amerikaiak 72 százaléka használ legalább egy közösségi médiaplatformot. A 18 és 29 év közötti felnőttek körében ez a szám 84 százalékra ugrik. A tizenévesekre vonatkozó becslések 90 százalék körül mozognak. Elvétve találkozunk olyan kivételekkel, akik vagy letörölték magukat ezekről a felületekről, amikről gyakran gondoljuk azt, hogy a munkánk miatt megkerülhetetlenek (persze ez sincs így feltétlen), vagy sosem regisztráltak rájuk. Utóbb tényleg olyan ritka, mint – ahogy azt nagyanyám mondaná – a tiszta seprű.

Mi, a többség, akik az Instagram-Facebook-TikTok háromszögében pörgünk, olykor vagy épp gyakran, felháborodva írjuk meg egymásnak a cseten, hogy „ez a rohadék Facebook a vesénkbe lát, nyomja itt non-stop a hirdetéseket, meg buborékokat hoz létre, ami még inkább polarizálja az egyébként is szétpolarizált magyar társadalmat, hát hülyék vagyunk mi? Miért hagyjuk, hogy ezt csinálják velünk?” Mármint biztos azt akartuk írni, hogy:

Miért csináljuk ezt magunkkal?

A legtöbbünk ugyanis tudja, hogy az az idő, amit ezekben a virtuális terekben töltünk, sok esetben nettó időrablás, a valódi kapcsolódásoktól, élményektől foszt meg, és észrevétlenül választ le minket a körülöttünk zajló valóságról. Tudjuk, hogy megvezetnek kihasználnak, manipulálnak minket. Azt is tudjuk, és érezzük is magunkon már évek óta, hogy a social media addiktív, mégis regisztráltunk a TikTokra, amiről szintén hallottuk, hogy egy igazi zombikreátor, úgy lett kifejlesztve, hogy lehetőleg sose hagyd abba a gondolkodás nélküli szkrollozást. Tudjuk, hogy a mentális egészségünknek sem tesz jót, hogy mások filterezett, fogfehérített valóságával, hazugságaival nyomasztjuk magunkat. Tudjuk, hogy a csodás környezetben, mégis hétköznapi helyzetekben fotózott Insta-sztárok, de még az ismerőseink kidomborított életpillanatai is azt éreztetik velünk, hogy az, amiben vagyunk, lehetne jobb, sokkal jobb. Tudjuk, hogy sokszor ezt fogjuk érezni még annak ellenére is, hogy ismerjük a szereplőket. Például a romantikázó párt a fotón, akik egyébként napi szinten gyilkolják egymást, évek óta rágják egymásról a húst, a múlt héten is hallottam az ismerősöktől, hogyan üvöltöztek egymással egy nyilvános helyen.

A naplemente viszont szép, a fények lágyak, és hát ők is, hogy ölelik már egymást! Ez a hamis, de sokak által vágyott kép simán szorongást kelthet még azokban is, akik biztosan tudják a fotóról, hogy az semmi más, mint önámítás, egy meg nem valósult vágy képes megfogalmazása. Egy hazugság. Ahogy annak a lánynak a képe is, akinek nem volt elég a feltöltött ajak, még a vonásait is átfilterezte magán, de ha találkozol vele az utcán, köszönés nélkül elsétálsz mellette, mert annyira más az offline valóság. Az ilyen és ehhez hasonló irreális képek, amit a legtöbb influenszer, a legtöbb Insta-felhasználó – és valljuk be, olykor te is és én is – közvetít, negatív hatásokat okozhatnak másoknak.

Olyan erős, olyan nagy már ez a felépített, kiszínezett online tér, és annyira szeretjük vele ámítani magunkat, tocsogni benne és csámcsogni másokon, vagy csak lájkolva hátat fordítani a saját problémáinknak, hogy alig jutnak el hozzánk az olyan próbálkozások, amelyek igyekeznek alternatívát nyújtani. Főleg azok számára, akik egy fokkal egészségesebb, őszintébb módon szeretnének magukról kommunikálni, akik nem akarnak mások önhazugságaihoz, egotripjéhez asszisztálni, vagy fontos számukra, hogy akikkel reklámoztatnak, ne hazudjanak a képeikkel.

Léteznek már például olyan cégek, mint az Ogilvy, amelynek vezetői kijelentették, hogy nem fognak többé olyan influenszerekkel dolgozni, akik a márkakampányokhoz torzítják vagy retusálják a testüket, arcukat, a közösségi média „rendszerszintű” mentális egészségkárosító hatása ellen küzdve. Sőt, a Dove sem dolgozik már olyan influenszerekkel, akik szerkesztik a tartalmaikat. Az Ogilvy felelős vezetője, Rahul Titus a The Drumnak nyilatkozva elmondta, hogy az influenszerek által végzett marketingnek „a marketing autentikus oldalának kellene lennie, de most olyan megrendezett tartalmakat gyártanak, amelyek károsak azok számára, akik a közösségi médiát nézik”. Az Ogilvy új irányelve akkor hangzott el, amikor az Egyesült Királyság kormánya felülvizsgálta a digitálisan megváltoztatott testképre vonatkozó törvényjavaslatot, amely előírná az influenszereknek, hogy nyilvánosságra hozzák a szerkesztett tartalmakat. A törvényjavaslat a második parlamenti felülvizsgálatnál tart, de nehezen jut át a javaslattételi folyamaton. Titus reméli, hogy az Ogilvy elkötelezettsége segít a törvényjavaslat elfogadásában.

„Marketingesként, ügynökségként és márkaként kötelességünk gondoskodni az emberek következő generációjáról, hogy ne ugyanazokon a dolgokon nőjenek fel, mint amiket most látunk” – mondta Titus.

A cég vezetője ritka egyike azoknak, aki nem engedik el a fülük mellett a kutatók szavait, és nem hessegetik el maguktól az olyan kiszivárgott tényeket, mint például azt, hogy a Facebook tisztában volt vele, hogy az Instagram használata testképzavarokat okozhat a tinédzser lányoknál, és két éven át visszatartotta az erről szóló kutatásokat. A dokumentum szerint a vállalat munkatársai legalább 2019 óta kutatják, hogy a közösségi média milyen hatással van a fiatalok pszichés állapotára. 

– olvasható egy 2019-es prezentációban, míg egy 2020 márciusában megtartott előadáson az oldal üzemeltetői azt mondták, hogy a tizenéves lányok 32 százaléka azt mondta, hogy amikor rossz érzéseik voltak a testükkel kapcsolatban, az Instagram hatására még rosszabbul érezték magukat. A közkedvelt közösségi platform azzal védekezett a kiszivárgott jelentés ellen, hogy a jövőben visszafogják a gyönyörű test mítoszát népszerűsítő bejegyzéseiket. Karina Newton, a vállalat közösségi kapcsolatokért felelős vezetője úgy véli, hogy az Instagram használata egyébként nem káros a tinédzser lányokra. Szerinte csak az számít, hogy az emberek hogyan használják a közösségi médiát, és milyen lelkiállapotban vannak használat közben.

Utóbbiban van némi igazság, és azt sem lehet elvitatni, hogy az  Instagram részéről történtek olyan törekvések, amelyek arra hivatottak, hogy megvédjék a főleg fiatalok pszichéjét. Lehetővé tették például, hogy elrejtsük a követők elől, hányan lájkolták a posztunkat, ezzel próbálják megfékezni a tartalmak megosztásához kapcsolódó népszerűséghez kötődő összehasonlításokat és rossz érzéseket. Jacqueline Sperling, a McLean Kórház pszichológusa, aki szorongásos zavarokkal küzdő fiatalokkal dolgozik, azt írja azonban a kórház oldalán, hogy még ha el is rejthető, hány lájkot kaptunk, továbbra is maradnak lehetőségek az összehasonlításra és a visszajelzésre. Az összehasonlítás negatív hatásai pedig nem új keletűek, több évtizeddel korábban a kutatók már megállapították, hogy ha egy nőt egyedül hagyunk egy szobában egy halom magazinnal, és hagyjuk, hogy lapozgasson bennük, a testképe és az önbecsülése romlik. Ezt Melissa G. Hunt, a Pennsylvaniai Egyetem Pszichológiai Tanszékének klinikai képzési igazgatóhelyettese mondta a SELF-nek.

– magyarázta a szakember.

Mi tudjuk a legjobban megvédeni magunkat

Arról, hogy a közösségi média mennyire lehet káros – és mit lehet tenni ellene –, ma is forró viták zajlanak, de az tény, hogy az elmúlt néhány évben a tanulmányok összefüggést mutattak ki a közösségi média használatával töltött idő és a mentális egészségügyi problémák, például a depresszió, a szorongás, a testképpel kapcsolatos problémák, az önkárosítás és az öngyilkossági gondolatok fokozott kockázata között. A kutatások azt is kimutatták, hogy a COVID-19 világjárvány által katalizált intenzív stressz érzése még inkább a közösségi médiafelületek függőivé tett minket, és egyes kutatók szerint ez a váltás fokozta a potenciális mentális egészségügyi kockázatokat. 

Persze, ahogy azt fentebb említettük, az sem mindegy, ki mennyi időt tölt el az appok simogatásával. A digitális rácsavarodás kapcsán egyes kutatók úgy vélik, hogy a közösségi média túlzott használata épp olyan függés kialakulásához vezethet, mint például a kokain, míg mások szerint ez csak felesleges ijesztgetés. Egy korábbi cikkemben erről részletesebben is írok, de az biztos, hogy a függőség kialakulásával kapcsolatos félelem nem teljesen alaptalan. Legalábbis erre utalnak azok, akik történetesen sokat tettek ezért a függőségért. Sean Parke, a Facebook első elnöke például azt mondta, megbánta, hogy szerepet vállalt a cég történetében, mert a jóisten tudja csak, mit csinál a gyerekeink agyával a Facebook. Az se titok, hogy a szoftvertervezők tudatosan használják pszichológiai gyengeségeinket, sőt a szoftverfejlesztő cégek a legjobb viselkedéskutatókat alkalmazzák, hogy minél addiktívabb szoftvereket tervezhessenek. Aztán ott van Justin Rosenstein, a webfejlesztő, aki kitalálta a Facebook lájk gombját még 2007-ben, és aki ma már kifejezetten tart az appok pszichológiai hatásaitól. A programozó le is törölte telefonjáról a Facebook alkalmazását, és ugyanezt tette a Reddittel és a Snapchattel. Amikor pedig a gépén nyitja meg a Facebookot, szigorú időkorlátok közé szorítja magát.

Hosszan fejtegethetnénk még a kutatások eredményeit is, de mivel én is a felhasználója vagyok több platformnak, tapasztalatból tudom, hogy a közösségi média, még a rengeteg tökéletlenségével együtt is egyfajta autonómiát ad nekünk, lehetőséget ad arra, hogy hallassuk a hangunkat, láttassuk magunkat, kapcsolatot tartsunk másokkal. Nézzük csak meg az olyan vírusszerűen elterjedt trendeket, mint a „terapeutám mondta nekem” hashtag a TikTok-on. Ezekben a videókban hétköznapi emberek osztottak meg idézeteket, élményeket a terápián szerzett tapasztalataikról – ez például egy egyszerű, de destigmatizáló módja annak, hogy úgy beszéljünk a mentális egészségről, más tabusított, fontos témáról, hogy gyorsan elérjünk sok embert. Hogy egy másik példát említsünk: a #MeToo-kampány és sok nő tapasztalata sem tudott volna masszív láncolattá, majd óriási, változásokat elindító mozgalommá válni, ha nincsen a Facebook, vagy az Instagram. A káros hatások ellen pedig mi is tehetünk:

Tudatossággal

Mielőtt fejest ugrunk a virtuális világba, emlékeztessük magunkat arra, hogy ezek a platformok sokszor a közelében sem járnak a valóságnak, egy poszt hátterében könnyen lehet, hogy álhírek, hamis életek, kreált személyiségek állnak. Ne feledkezzünk meg erről, és maradjunk tudatosan a jelenben, törekedjünk arra. hogy az offline térben gyűjtsünk élményeket, és magunkról se egy kifényezett, akarom mondani filterezett valóságot mutassunk.

Korlátozd a közösségi médiában eltöltött idődet, erre már remek appokat találsz, segítségükkel korlátok közé szoríthatod a posztok nézegetését. Regisztrálj az anti-Instagramra, amire már több alternatívát is találsz, a Vero nevű appot, amely egy közösségi oldal, pont olyan, mint az Instagram, van azonban egy jelentős különbség: nincsenek rajta hirdetések.  Hasonló a BeReal is, amely  egy olyan közösségi média alkalmazás, amely arra kéri a felhasználókat, hogy naponta egyszer tegyenek közzé szűretlen fotókat magukról.

Az a célja, hogy az embereket arra ösztönözze, hogy hitelesebbek legyenek, ahelyett, hogy a legjobb énjüket próbálják bemutatni.