A napokban hozta nyilvánosságra a Bloomberg, hogy Warner Bros. Discovery és az HBO Max tárgyalásokat folytat arról, hogy elkészüljön egy új sorozat a Harry Potter-könyvekből. Az évadok egy-egy kötetet ölelnének fel, tehát ez nem egy spinoff lenne, mint a Legendás állatok franchise, hanem Harry, Ron és Hermione sztoriját elevenítené fel, nyilván teljesen új szereplőgárdával, és nyilvánvalóan feleslegesen, de egyelőre maradjunk a tényeknél.
A megállapodás értelmében J.K. Rowling is kreatív szerepet vállalna a produkcióban, és bár a pontos feladatát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, mindenki sejtheti, hogy a tűzközelben lenne, akárcsak a filmek idején. Az viszont biztos, hogy mindez egy új platformra születne, és a streamingszolgáltató nagy dobása lenne.
Azzal együtt, hogy a legtöbb médium már nyílt tényként kezeli a sorozat születését, mindez még csak terv, a tárgyalások jelenleg is zajlanak, ugyanakkor a kiszivárgott információ tényleg azt sejteti, hogy van rá reális esély, hogy újrahuzalozzák az egész történetet, és épp ez a gondom:
rajongóként egyáltalán nem vágyom arra, hogy a már felépített világot lerombolják.
Itt a Potter, áll a bál
A hír kapcsán nem én voltam az egyedüli, aki felháborodását fejezte ki, a baráti körömben is többen jelezték – mi mind a keményvonalas Harry Potter-generáció tagjai vagyunk, együtt nőttük fel a könyvekkel és a filmekkel –, hogy ők bizony ezt biztosan nem fogják megnézni. Én sem, elképzelhetetlennek tartom, hogy ami annyira meghatározta a felnőtté válásomat és az identitásom részévé vált, azt hagyjam darabokra zúzni (a rebootok szerintem sosem ütik meg az elvárásokat), mert üzleti okokból úgy döntöttek, újabb bőrt húznak le szerencsétlen villámsújtotta főhős életéről… Én azt mondom, hogy a pénz nem minden, de nyilván se J.K. Rowling, se streamingszolgáltató feje nem vagyok.
A Twitteren is többen fogalmazták meg az ellenvéleményüket a hír kapcsán:
- „Inkább ne.”
- „Édes Istenem, miért? Komolyan nincsenek új ötletek?”
- „Nem kell a Harry Potter reboot.”
- „Szörnyű HBO. Szörnyű.”
- „A reboot végleg megöli a Harry Pottert. A Mátrixnál próbálkoztak egy negyedik résszel, és mindent elrontottak. Ne javítsd meg, ami nem romlott el.”
A helyzet ugyanis az, hogy a Warner Bros. már elsőre megugrotta mindazt, ami egy rajongónak fontos lehetett. A szereposztása minden képzeletet felülmúlt, a cselekmény, ha nem is teljesen könyvhűen, de remekül adaptálva lett, és a látvány sem okozott csalódást, konkrétan emlékszem, hogy elragadtatva figyeltem, ahogyan a seprűk a levegőbe emelkednek, ahogyan Dobby ugrál Harry ágyán, ahogyan a rivalló hangosan kiabál szegény Ronnal, ahogyan a merengőben beleolvadunk Dumbledore emlékeibe, vagy ahogyan Hermione macskává változik. És még hosszasan sorolhatnám…
Daniel Radcliffe, Rupert Grint és Emma Watson tökéletesen egybeolvadtak a karaktereikkel, és az, hogy együtt nőttek a szereppel, csak még jobbá tette az egészet. Olyan mércét állítottak fel, amit ugyan meg lehet ugrani, de ha mégsem sikerül, abba nemcsak a színésznek, hanem az egész produkciónak is beletörhet a bicskája. Hányszor láttunk már olyat, hogy egy reboot csak gyenge utánzata volt az eredetinek, és szépen el is tűnt a feledés homályában?!
Az egyetlen, ami talán felülmúlható, az a látvány megteremtése, hiszen a vizuális effektek 12 év alatt – ekkor került a Halál ereklyéinek második része a mozikba – rengeteget fejlődtek, ugyanakkor az a világ, amit Stuart Craig látványtervező megálmodott és nyolc részen keresztül végigvitt, az akkori technikával együtt is tökéletes volt. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy bár igen, nosztalgiázni jó, ennyi idő alatt nem tudott annyira kifutni a téma, hogy erre a vonatra felüljünk. Először jött a Harry Potter és az elátkozott gyermek, közben beindultak a Legendás állatok-filmek, és nemrég megjelent ugyebár a Hogwarts Legacy videójáték is.
Tehát gyakorlatilag, rajongói szemmel semmi nem indokolja azt, hogy erre szükség legyen, de ha már mindenképpen a varázsvilággal szeretnének hasítani, akkor sokkal jobb lenne egy eredettörténet például a Roxfort alapítóiról, vagy az aurorok munkájáról, esetleg egy kviddics-csapatról vagy a Tekergők térképének négy csínytevőjéről. Rowling olyan kimeríthetetlen világot álmodott meg, hogy bőven lehetne benne témára vadászni. (Ha pedig nincs ötletük, én önként jelentkezem tanácsadónak.)
Harry Potter ideje bizonyos tekintetben lejárt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy leáldozott volna neki – ha ilyet mondanék, akkor a saját rajongásomat kérdőjelezném meg –, de pont az volt a jó benne, hogy friss volt, kiszámíthatatlan és szokatlan. Most azonban már ismerjük az egészet, így kérdés, hogy tud még bármi újat mutatni? Ebben a formában aligha…