Amikor az HBO egy nyílt casting formájában kezdte el keresni a hamarosan készülő Harry Potter-sorozat gyerekszereplőit, a hír kommentjei között érdekes megjegyzésre bukkantam. Sajnos nem jegyeztem fel, így nem tudom szó szerint idézni, de a lényege nagyjából az volt, hogy amennyiben a stúdió olyan tempóban gyártja majd az évadokat, ahogy ez mostanában jellemző, mire J.K. Rowling hetedik H.P. könyvének megfilmesítéséhez érnek, a kiválasztott gyerekek már a húszas évek végén vagy a harmincas éveik elején járnak majd. Viccesen hangzik, pedig ez nem vicc.
Hollywood presztízssorozatai egyre lassabban készülnek, ma már azok a sorozatok számítanak kivételnek, amik évről évre képesek szállítani az új évadot.
Felejtsük el az egy év/egy évad tempót!
Hogy a probléma nagyságát érzékeltessem, hoztam néhány példát. A Stranger Things negyedik évadát még 2022-ben láthattuk a Netflixen, és az ötödik, befejező évad várhatóan jövőre érkezik. Hasonló a helyzet a Wednesday esetében is, aminek a második szezonját e sorok írása idején is forgatják. A Ben Stiller rendezésében készült sikersorozat, a Különválás 2022 egyik nagy sikere volt, a második évad mégis csak jövő januárban érkezik belőle. A Disney+ nagy sikere, az Andor is csak jövőre, három év szünet után folytatódik.
A legrosszabb helyzetben talán az Eufória rajongók érezhetik magukat, ugyanis a kedvenc sorozatuk második évadját már 2022-ben láthatták, és a harmadik, régóta beígért szezon mind a mai napig nem jutott el még a forgatás elkezdéséig sem. Jelen állás szerint 2026 előtt aligha számíthatnak rá, ami egy tinikkel foglalkozó sorozat esetében különösen érdekes, hiszen a szereplők ennyi idő alatt azért jól láthatóan öregednek valamennyit.
Ezek persze viszonylag szélsőséges példák, de az már látszik, hogy a streaming-szolgáltatók képtelenek ráállni arra a tempóra, amivel régen (és egyes esetekben ma is) a tévécsatornák gyártották a sorozataikat. Erre talán a Netflix egyik koronaékszere, a Bridgerton jelenti a leglátványosabb példát. Az alapanyagok a regények miatt itt adottak, a gyártás azonban ennek ellenére sem tud ráállni az egy év/egy szezon tempóra. Jess Brownellt, a készülő negyedik évad showrunnerét a Business Insider idézte a témában:
Dolgozunk azon, hogy minél gyorsabban jelentkezzünk az új évadokkal. De tudni kell, hogy csak a forgatás nyolc hónapot vesz igénybe, aztán jön a vágás szakasza, és az is időbe telik, hogy minden szükséges nyelvre leszinkronizálják. Ezen felül az írás folyamata is időigényes, így nagyjából arra tudtunk ráállni, hogy kétévente jelentkezzünk az új évadokkal.
A nagy hézag veszélyei
A Bridgerton család a kétévenként egy új szezon tempójával ma már a gyorsabb sorozatok közé tartozik. A streaming-szolgáltatók a legfontosabb sorozataik alkotóit ugyan próbálják sürgetni, hogy legalább ezt a kétévenkénti tempót tartani tudják, de nincsenek könnyű helyzetben. A Max például a Sárkányok háza következő etapját 2026-ra szeretné elkészíteni, de még kérdéses, fog-e sikerülni, a Last of Usból is bő két évvel az első után futhat be a második évad, viszont a White Lotus esetében ez az idő már jó eséllyel súrolni fogja a három évet.
A hosszú várakozási idő azonban veszélyt is jelent. Hiába közönségkedvenc egy sorozat, ha egy évad egy nagy rejtéllyel ér véget, és a megoldásra két-három évet kell várnia a nézőnek, ennyi idő elteltével könnyen elfelejtheti magát a rejtélyt is. Egy sok szereplőt mozgató sorozat esetében ennyi idő után már a szereplők beazonosítása is problémát tud okozni. És ennyi idő már ahhoz is elég lehet, hogy a történethez való kötődésünk, az érdeklődésünk visszaessen annyira, hogy már ne is akarjuk megnézni a folytatódó sorozatot.
Vagyis megtörténhet a legrosszabb: leforog a méregdrágán készült folytatás, de a hosszú szünet miatt visszaesik a nézettsége.
Mi ez a csigatempó?
De miért nem lehet évente új szezont készíteni a streaming-szolgáltatók nagy sikersorozataiból? Ennek több oka is van:
- Maguk a szolgáltatók. Ők döntik el ugyanis azt, hogy miből rendelnek folytatást, ahogy azt is, hogy mennyit. Manapság már nem szokás több évadra előre szerződni, az esetek nagy részében az újabb évad megrendelésével megvárják az előző évad premierjét, hogy lássák a nézettséget és a kritikai fogadtatást, és ez alapján tudjanak biztosra menve dönteni. Emiatt azonban a munka is áll, és csak az ámen kimondása után tudnak belevágni, ami erős hátráltató tényező.
- A népszerű sztárok és az ő drága idejük. Régen a tévésorozatoknak megvoltak a maguk bejáratott színészei, és ők csak a legritkább esetben keveredtek a mozisztárokkal, ráadásul folyton rendelkezésre álltak. A streaming-szolgáltatók szeretik, ha a sorozataikat jó nevű színészek és nagy sztárok népesítik be, csakhogy ezek az emberek ma már nem akarják egyetlen projekt mellett hosszú évekre elkötelezni magukat. Ki akarják magukat próbálni más filmekben és sorozatokban is. Emiatt az egyeztetés is körülményesebb velük, hiszen néha be kell várni, hogy újra ráérjenek egy következő évadra az egyéb munkáik mellett. Ez különösen nehézzé válik akkor, ha egy sorozat nem tudja tartani a kitűzött menetrendet (mint azt a Stranger Things vagy az Eufória esetében láthattuk/láthatjuk), és a színészek szerteszélednek forgatni a négy égtáj irányába.
- A jobb minőség több időbe kerül. A presztízssorozatok nagy fordulatot jelentettek abban, ahogy a nézők a sorozatokra néztek. Ezek a munkák elhitették a világgal, hogy egy sorozat is lehet egyenértékű a mozifilmekkel. Csakhogy ez azzal járt, hogy a sorozatokban is fontosabb lett a képi világ igényessége és a speciális effektusok színvonala: a nézők már itt sem érik be kevesebbel annál, mint amit a mozikban látnak. Csakhogy a mozifilmes igényességgel együtt jár a lassabb tempó is: egy kiemelt streaming-sorozat forgatása ma már alig valamivel gyorsabb, mint egy nagyobb mozifilmé, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy képtelenségnek tűnik évente új szezonnal jelentkezni. A forgatókönyvek is igényesebbek, komplexebbek lettek, mint a régi tévés időkben, így az írás folyamata is több időt vesz igénybe.
- A tavalyi sztrájkok. Az extrém, 3-4 éves szüneteket beiktató sorozatoknál több esetben közrejátszott a tavalyi hollywoodi író- és színészsztrájkok hatása is.