Sir Edward Bulwer-Lytton neve valószínűleg nem ismert túl széles körben, legalábbis mifelénk biztos, hogy nem; hazájában, Nagy-Britanniában is leginkább azért szokás számon tartani, mert – a közmegegyezés szerint – az ő nevéhez fűződik az angolszász irodalom egyik legnevetségesebb, legdilettánsabb és legpocsékabb regénykezdő mondata, miszerint: „Sötét és viharos éjszaka volt”, amely később egy különös írói versenyt is inspirált (erről itt írtunk hosszabban).
Az okkult-ezoterikus érdeklődésű írónak ettől függetlenül voltak azért egyéb érdemei is, nemhiába számított egészen népszerű szerzőnek számított a maga korában, vagyis a viktoriánus Angliában; például az ő nevéhez fűződik az egyik első tudományos-fantasztikus regény, vagyis sci-fi, mely műfaj (amit akkoriban természetesen még nem hívtak sci-finek), Mary Shelley 1818-ben megjelent klasszikusa, a Frankenstein születésével nyerte el többé-kevésbé mai, modern formáját. Edward Bulwer-Lytton regénye, az 1871-es Vril: Az eljövendő faj hatalma persze koránt sincs olyan magas polcon, mint a már említett Frankenstein vagy esetleg Verne és Wells művei (hogy más kortársakat is említsünk), de azért a kuriózumértéke miatt mindenképpen érdemes a figyelemre.
A regény – amelynek természetesen nincs magyar fordítása – egy emberfeletti faj felfedezésének történetét meséli el, amelynek tagjai fejlett gyógyító, szellemi és telepatikus képességekkel rendelkeznek, tudnak repül, de a föld alatt élnek. Ezek a csodalények, a Vril-yák egy Vril nevű (innen a cím is) életelxírből nyerik elképesztő energiájuk.
A könyv elég nagy sikert aratott annak idején, sőt: valóságos jelenséggé nőtte ki magát. Jellemző, hogy a regény hatására különféle orvosi célú kotyvalékokat a népnyelv előszeretettel nevezte Vrilnek. De még ennél is fontosabb, hogy Bulwer-Lytton művének hatására rendezték meg 1891 márciusában, vagy bő 130 évvel ezelőtt
a történelem első sci-fi találkozóját, amelyet egészen nyugodtan nevezhetünk a Comic-Con, a Wonder-Con és más ún. geek-rendezvények ősének.
Edward Bulwer-Lytton (forrás: Wikipedia)
Az ötlet egy bizonyos Dr. Herbert Tibbits fejéből pattant ki. A doktor a londoni West End Kórház és Masszázs- és Villamossági Iskola alapítója volt, mely különös nevű intézmény a bénulás, az epilepszia és egyéb idegbetegségek kezelésével kísérletezett – ha tippelnünk kéne, azt mondanánk, hogy bizonyára kétes módszerekkel. Tibbits valósággal imádott különféle jótékonysági bálokat és estélyeket szervezni, az 1880-as évek során számos nagy sikerű rendezvény bonyolított le, a társaság tagjai pedig izgatottan várták, hogy a következő alkalommal milyen tematikát talál ki az aktuális eseményhez.
A legnagyobb dobása kétségkívül a Vril-Ya Bazaar and Fête volt, a teljes egészében Bulwer-Lytton Vriljére épülő extravagáns mulatság, amelyet a híres londoni Royal Albert Hallban tartottak. A patinás (jó, akkoriban még nem volt annyira patinás, elvégre csak 1871-ben nyitotta meg kapuit) koncertterem belsejére rá sem lehetett ismerni: a falakat egzotikus képek díszítették, a mennyezetről különféle szárnyas lények lógtak, a vendégek pedig fantasztikusabbnál fantasztikusabb jelmezeket öltöttek. Még különböző standok is voltak, amelyeknél színes ruhákba és különc ruhakölteményekbe öltözött nők kínálták szolgáltatásaikat: szobahorgászatot, tenyérjóslást, egy démoni kutyát, amely állítólag gondolatolvasó, és még számos egyéb furcsaságot.
Az újságok már februárban februárban beharangozták a nagy eseményt, amelyet nem más, mint Beatrix brit királyi hercegnő és férje, Henrik nyitott meg; a különböző szervezetek és társaságok képviselői egyesével járultak a főúri pár elé és adományokkal teli pénztárcákat helyeztek eléjük, amelyek természetesen mind a West End Kórház kasszájába vándoroltak.
A báli meghívó (forrás: Wikipedia)
A vendégsereg tagjai öt shilling és egy font és egy shilling közötti összeget fizettek a estélyre való belépésért. A nagyteremben káprázatos kiállítás fogadta őket: a regényben szereplő földalatti világ építészete az ókori Egyiptomot idézte, ezért egy nagy, ókori egyiptomi képeket ábrázoló vászon borította az egyik falat; a vril-ya népet megidézni hivatott próbababák a résztvevők feje fölött himbálóztak, és egy óriási Vril-Ya oszlop uralta az aréna közepét. Az emberek a Vril-szellemiségéhez és esztétikához illően öltöztek be: egyesek szárnyakat viseltek, mások ókori görög vagy egyiptomi ruhákat választottak – és számos fellépő szórakoztatta az egybegyűlt közönséget. Voltak bűvészbemutatók, felolvasások, a The Ladies’ Guitar Band koncertje, orgonakoncertek és még sok minden más.
A résztvevőket egy Bovril nevű, marhahúskivonatból készült italt kortyolgattak, amely – legalábbis a rendezvény programfüzetének hátoldalán található ajánló szerint – a könyvben említett elixírrel ellentétben nem tölt el emberfeletti erővel, de csodálatos hatást gyakorol a szervezetre”.
Mindennek fényében talán meglepő, de a bál nem volt valami nagy siker: a vendégek száma némileg elmaradt a várttól, és a sajtóvisszhang sem volt túl pozitív: Semmi nagyon vonzó vagy figyelemre méltó dolgot nem láttam – írta a The Preston Herald tudósítója a rendezvény első napja után. A szerző, aki elegáns ünnepségre számított, a dekorációt és a jelmezeket visszataszítónak találta. Egy másik kritikus még tovább ment, és azt írta a Truth-ban, hogy a rendezvény az esztelen és gyerekes fantasztikum szánalmas bemutatója” volt.
A Vril-mulatság egy korabeli illusztráción
A háromnaposra tervezett eseményt két nappal meghosszabbították, de nem a nagy érdeklődés miatt; a bónusznakpokkal az enyhén túlzásba vitt dekoráció miatt elszenvedett anyagi veszteség egy részét próbálták valahogy visszanyerni, de mindhiába, a végső mérleg nagyjából mínusz 1600 font körül állt.. Alig három később Tibbits csődöt jelentett, és egyértelműen a Vril-estélyt okolta szerencsétlenségéért. A csődeljárás során kiderült, hogy a rendezvény kezdetén a Henrik herceg és Beatrix hercegnő elé helyezett pénztárcák csupán kellékek voltak, és csak néhányban volt ténylegesen pénz.
Bár Tibbits doktor ezt nyilván nem tudhatta, a bál ettől függetlenül tényleg az ősatyja és előfutára volt minden sci-fi találkozónak, amelyeken a résztvevők látványos és ötletes jelmezekbe öltöznek, hogy így jelenítsék meg kedvenc karaktereiket. Az ún. fandomkultúra egyébként hivatalosan valamikor az 1920-as években alakult ki, amikor az Amazing Stories című sci-fi magazin olvasói leveleken keresztül kezdtek kapcsolatba lépni egymással. A sci-fi rajongók első nagy összejövetele 1929 decemberében volt Harlemben, és a Scienceers nevű társaság szervezte. A legeslegelső, sci-fi találkozónak nevezett rajongói eseményre pedig 1937 januárjában került sor az Egyesült Királyságban; szóval bátran kijelenthetjük, hogy a Vril-Ya Bazaar and Fête jócskán megelőzte a korát. Talán ebbe is bukott bele.