Ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megállapítottuk: tömeggyilkosból és prostituáltból is válhat keresztény szent. Vagyis megannyi elkövetett bűn és kicsapongással töltött év után sem lehetetlen, hogy az ember egy látványos pálfordulást hajtson végre a damaszkuszi úton, hogy aztán halála után a szentek közé emelkedjen. Több példa akad erre: Lellisi Szent Kamill, a kamilliánusok rendjének megalapítója ifjúkorában ivott, kártyázott és rendszeresen látogatta a bordélyházakat; Szent Ágoston, a keresztény világ talán legnagyobb hatású filozófusa két szeretőt tartott, és évtizedeken át hajszolta a világi élvezeteket, mielőtt egy misztikus élmény hatására meg nem tért; Szent Dizmász, a Krisztussal együtt megfeszített lator eredetileg tolvaj volt és útonálló; a prostituált Antiochiai Szent Pelágiával, a szexfüggő Egyiptomi Szent Máriával és a véres bosszúhadajáratot folytató Szent Olga kijevi fejedelmasszonnyal pedig már hosszabban is foglalkoztunk a fentebb linkelt cikkben.
Látszólag ebbe a sorba illeszkedik Szent Vitalis (vagy Gázai Szent Vitalis) szokatlan története is – habár az övében azért van egy jókora csavar. Az agg Vitalis jámbor életű sivatagi remete volt, aki valamikor a Kr. u. 7. században tevékenykedett, ami minden bizonnyal kimerült a csendes elmélkedésben és ájtatosságban. Életének első 60 (!) évéről ennek megfelelően nem sokat tudunk. Egy nap azonban felhagyott a remeteséggel, és Alexandriába, az akkor világ egyik lepezsgőbb (ennélfogva egyik legbűnösebb) metropoliszába ment, ahol napszámos lett, vagy afféle kubikos; szóval a lehető legnehezebb fizikai munkákat végezte, megalázóan alacsony fizetésért. Ami önmagában még nem is lenne furcsa, hisz egy szent életében fontos, sőt kötelező elem a szenvedés és az alázat. Csakhogy ez a tiszteletre méltó, idős és mélyen istenfélő úriember meglehetősen unortodox módon az összes, nehezen megkeresett pénzét
prostituáltakra költötte.
Szent Vitalis egy ortodox ikonon (forrás: Wikipedia)
De tényleg: minden áldott este a bordélyházba ment, és minden alkalommal másik prostituálttal töltötte az éjszakát – az alexandriai keresztény közösség nagy megbotránkozására. Vitalist rendszeresen gúnyolták és zaklatták, egy ízben pedig a pátriárkához fordultak, hogy közösítse ki a hedonista remetét, ám ő – pusztán egy rosszindulatúnak tűnő pletykára hagyatkozva – nem volt hajlandó erre. Aztán Vitalist egy nap megtámadták a nyílt utcán, és megölték. Amikor a holttestét megtalálták, egy papírt szorongatott a kezében, amelyre a Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levelének egy részletét írták fel:
Azért ne mondjatok ítéletet senkiről idő előtt, vagyis mielőtt az Úr eljön! Várjátok meg őt! Ő majd rávilágít arra, amit ma még a sötétség takar el a szemünk elől. Napvilágra hozza még a szív legrejtettebb szándékait is. Akkor majd Istentől kapja meg mindenki az őt megillető dicséretet.
Ám, mint tudjuk, az alexandriai keresztények nem óhajatották megvárni az Úr ítéletét, hanem már jó előre elkönyvelték Vitalist egy perverz vénembernek, aki csak szégyent hoz a közösségre, és örültek, hogy megszabadultak tőle. Csakhogy a temetés napján váratlan dolog történt: több tucatnyi (ha nem több száz) egykori prostituált jelent meg a szertartáson, hogy lerója a tiszteletét a néhai remete előtt: kivétel nélkül mindegyikük azt vallotta, hogy Vitalisnak köszönheti a lelke üdvét.
Mint kiderült, a különc öregember mégsem volt olyan züllött, mint ahogy a szenteskedők gondolták. Épp ellenkezőleg: miután kifizette a prostituáltakat, elárulta, hogy valójában egy bűn nélküli éjszakát vásárolt a számukra, majd némi szelíd, de határozott prédikáció következett, melynek során igyekezett őket az erényes keresztény élet útja felé terelgetni terelgetni. Miután a nők álomba szenderültek, Vitalis egész éjszak virrasztott mellettük, és imádkozott értük. De később sem engedte el a kezüket: azon dolgozott, hogy kiházasítsa őket, hozományt szerezzen nekik, és még olyan kolostorokat is talált, amelyek hajlandóak voltak befogadni a bűnbánó lelkeket. Csak annyit kért, hogy hallgassanak arról, amit tett. Ha ugyanis kitudódnak jótettei, akkor nem engedték volna be azokhoz a nőkhöz, akiket szolgálni akart.
Szent Vitalis alighanem megdönthetetlen történelmi rekordot állított be a prostituáltakkal eltöltött éjszakákák számában – és nyilván az sem véletlen, hogy ő a prostituáltak védőszentje. Kár, hogy ilyen kevesen ismerik a nevét.