Szólássá alakult bibliai idézetek

Aki másnak vermet ás, maga esik bele

Azaz: aki ártani akar a másiknak, végül maga is megszívja, és még az is lehet, hogy pont a saját, erkölcsileg megkérdőjelezhető módszerei ütnek vissza rá. Bízzunk abban, hogy tényleg így van! Az mindenestre biztos, hogy ez a közmondásunk igen régi: már Baranyai Decsi János 1598-ban kiadott gyűjteményében is megtalálható – a Másnak áss vermet, s őmaga esik belé formában – és ilyen-olyan alakváltozatokban – máig fennmaradt, szóval kijelenthetjük, hogy a magyar nép kozmikus (sőt: karmikus!) igazságszolgáltatásba vetett hite így bő négyszáz év után is töretlen.  Eredetijét az Ószövetségben, a Prédikátor Könyvében találjuk: „Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.” De a gondolat a Példabeszédek könyvében is előkerül: „Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.” (cikkünkben direkt a Károli féle fordítást használjuk, mert az a legveretesebb!).

Jobb adni, mint kapni

Hát, ugye attól függ, hogy mit adunk és mit kapunk. De azért összességében tényleg elmondható, hogy ha önzetlenül foglalkozunk másokkal (tehát itt még nem is csak feltétlenül bizonyos anyagi javak ajándékozásáról van szó), attól mi is egy kicsit jobb emberré válunk, azaz profitálunk az ügyletből. Aki úgy véli, hogy ezt akár még Krisztus is mondhatta volna, jó nyomon jár. Az ősforrás ugyanis az Újszövetségben, az Apostolok cselekedeteiben olvasható: „Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.”

Bajban ismerszik meg a barát

Vagy ritkábban használt formában: szükségben. Ezzel az állítással tényleg nehéz vitatkozni: azt, aki mellettünk áll és segítő kezet nyújt a legsötétebb óráinkban – mondjuk, ha éppen egy igen kellemetlen sikkasztási ügybe keveredünk! – bízvást nevezhetjük igaz barátunknak. A népi bölcsesség forrása ezúttal a Sirák fia könyve 37,8 (ami egy ún. deuterokanonikus ószövetségi irat, így a református Károli Bibliában nem szerepel) „Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk.” – Így még egy fokkal csavarosabb is, mint a mindennapokban használt verzió.

Egy eredeti Gutenberg-biblia (Fotó: Wikipedia)

Utolsókból lesznek az elsők

Jó hír azoknak, akik még nem találják a helyüket az életben: hisz attól még lehetnek nagy dolgokra hivatottak a jövőben! (vagy nem) Hát persze, hogy ez is krisztusi tanítás, amely két helyen is fellelhető Máté Evangéliumában, és eredetileg kissé mást jelent:

• „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” (19, 30),
• illetve egy példabeszéd tanulságaként „Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (20, 16)  

Vagyis: az örök üdvösség az Isten ajándéka. Isten azoknak adja, akik keresztény hivatásukban mindvégig állhatatosan kitartanak, tekintet nélkül megtérésük idejére.

Aki nem dolgozik, ne is egyék

Érdekes módon ezt nem Henry Ford, John D. Rockefeller vagy valamely másik emberevő nagykapitalista mondta, de még csak nem is a munka társadalmasításának lázában égő kommunisták (bár ők előszeretettel idézték, gyakran Lenint jelölve meg forrásként),  hanem a kizsákmányoló nagytőkésnek vagy éhes proletárnak aligha nevezhető Pál apostol írja második levelében a thesszalonikaiakhoz: „Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (és így folytatódik: „Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak”). Történt ugyanis, hogy a még gyerekcipőben járó thesszalonikéi keresztény közösség némely tagjai valószínűleg félreértették Pál apostol intelmeit, és világvége váró üzemmódba kapcsoltak át, mindennapi teendőiket pedig teljesen elhanyagolták.

Aki keres, az talál

Vagyis a kitartás előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Nincs ez másként akkor sem, ha az ember az üdvösséget keresi. Ahogy Máté Evangéliumában olvashatjuk: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

Nincs új a Nap alatt

Bizony, hogy nincs: minden szót leírtak, minden hangot lejátszottak, minden képet megfestettek és minden emberiség elleni bűncselekményt elkövettek már 500 vagy 1000 évvel ezelőtt is – mondja a mindünkben ott élő Kiábrándult Értelmiségi. A Prédikátor Könyvében pedig mindezt így fogalmazza meg Bölcs Salamon: „Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.”

Jézus és a gazdag ifjú Heinrich Hofmann festményén (Forrás: Wikipedia)

Vak vezet világtalant

Sajnos sokan tapasztaltuk már meg a saját bőrünkön is, hogy abból soha nem származik semmi jó, ha egy reménytelenül inkompetens hülye mutatja az utat egy kétségbeejtően alkalmatlan hülyének. Jól tudta ezt Jézus is, aki így rakta helyre az álszenteskedő, túlbuzgó, képmutató farizeusokat és a magukat az igazság egyedüli letéteményeseinek tartó írástudókat: „Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.” (Mt. 15,14)

Ki szelet vet, vihart arat

Tiszta sor: aki viszályt szít, maga is háborúságba keveredik. Az Istentől eltévelyedett, bálványokat imádó izraelitákat ostorozó Hóseás próféta azonban – alkalmasint – nem egészen erre gondolt, amikor azt írta, hogy „Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt” (Hos. 8,7) –, hanem inkább arra, hogy hamis istenek előtt hajbókolni éppoly értelmetlen időtöltés, mint szelet vetni: hisz nem sarjad belőle semmi. Legfeljebb csak még nagyobb szél.  

Senki sem lehet próféta a maga hazájában

A huszadik századi Magyarország teljes történetét perfektül összefoglaló megállapítás szintén Jézustól származik: „Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.” (Lk. 42,24). Bár az is igaz, hogy őt valószínűleg nem a magyarság sorstragédiái foglalkoztatták akkoriban.

Kapcsolódó cikkeink:

• Mit akart Jézustól a meztelenül rohangászó, titokzatos férfi?
• Egy otromba gúnyrajz volt a legelső ismert Jézus-ábrázolás
• Kutyafejű szörnyetegből is lehet keresztény szent
• Géniusz vagy csak egy tehetséges mesterember? – 550 éve halt meg Gutenberg

kiemelt kép: Geography Photos/Universal Images Group via Getty Images