Micsoda nő, csak Richard Gere helyett a szexmunkást egy orosz oligarcha elkényeztetett fiacskája hódítja meg

Az amerikai független film egyik legkarakteresebb alkotója, Sean Baker filmjeiben mindig fontos szerepet játszanak a szexmunkások. A Tangerineben két transznemű prostituált napját mutatta be Los Angelesben. A Floridai álomban egy lányát egyedül nevelő anya kényszerül rá, hogy pénzt szerezzen a testével. A Red Rocket főhőse pedig egy kiégett pornósztár, aki kénytelen visszamenni a városba, amit elhagyott a pornókarrier kedvéért.

Új filmje, a Cannesban Arany Pálma-díjat nyert Anora főhőse, Ani egy New York-i elit sztriptízbárban táncol. Ez az új közeg Sean Baker számára is hoz valami újat: mivel a sztriptízklubba főleg pénzes kuncsaftok járnak, ez a rendező első olyan munkája, ami nem a társadalom legalján lévő embereket ábrázolja, sőt, a a film legtöbb szereplőjét felveti a pénz. Bár Ani egyáltalán nem gazdag, az ügyfelei által mégis részese lehet ennek a világnak. Csakhogy ez a világ mindig a legnagyobb örömmel emlékezteti a lányt arra, hogy ő valójában nem tartozik közéjük, és csak vendégeskedhet náluk.

A lányok nem angyalok

A Micsoda nő! érzelmileg legmegkapóbb és legrealistább pillanatai közé tartozott, amikor a Richard Gere karaktere által az utcáról „kiemelt” lányt az új környezete szándékosan emlékeztette arra, hogy hiába lett egy dúsgazdag üzletember szerelme, az ő szemükben mindig csak egy olcsó ribanc marad. Bár a film egyértelműen tündérmese volt, ezekben a pillanatokban a valóság mégis benézett az ajtón, és ezekre a jelenetekre is szükség volt ahhoz, hogy együtt tudjunk érezni Julia Roberts karakterével és az ő összetört szívével. Sean Baker Anorája erősen leegyszerűsítve e köré a csalódottság, megbántottság és kitaszítottság köré húzott fel egy teljes filmet, ami meglepően sokszínű lett, és ez erős váltásaival nem kizökkenti, hanem pont ellenkezőleg, csak még inkább bevonja a nézőt.

A film nyitó jelenetében lányok tömkelegét láthatjuk, ahogy privát öltáncot adnak kis fülkékben a bankjegyeket a bugyijukba tuszkoló kanos férfiaknak. A sok lány után a kamera megállapodik Anora, vagy ahogy a többiek hívják, Ani (az ötödik Sikoly-filmből ismerős Mikey Madison) arcán. Látjuk őt, ahogy a klubban pasikkal flörtöl és rádumálja őket az öltáncra, és látjuk azt is, hogy a „kollégáival” a szünetekben kibeszélik a legcreepybb faszikat, akikkel dolguk volt.

Aztán a klubba egyszer csak besétál az éppen csak felnőttkorú, és pénzzel jól eleresztett Ványa (Mark Eidelshtein szerethetően irritáló), hogy aztán az öltánc után „privát randira hívja” Anit. Természetesen mindent is fizet.

Három blokk, egy film: az Anora-hatás

Az Anora szerkezete gyakorlatilag három jól elkülöníthető blokkra szedhető szét. Az első gyakorlatilag egy nonstop partizás és orgiázás a szex, alkohol és drogok bűvöletében, ahol Ványa és Ani úgy és annyit dugnak egymással, mint a nyulak, miközben végigpartizzák Ványa mutatós házát és jó néhány szórakozóhelyet, sőt még Las Vegasba is elrepülnek, just for fun. A partizásmaraton közben egyszer csak Ványa azzal a merész ajánlattal áll elő Aninak, hogy házasodjanak össze, Vegasban ez amúgy is megvan egy pillanat alatt. Ani eleinte azt hiszi, a srác csak szórakozik vele. Többször is visszakérdez, komolyan gondolja-e, és amikor a válasz mindig igen, a lány is igennel felel.

A mézes hetek azonban nem tartanak sokáig, New Yorkba visszatérve Ványa orosz oligarcha apjának emberei értesülnek arról, mi történt. Sőt, ami még rosszabb: a hír Ványa szüleihez is eljut. Márpedig az Oroszországban híres házaspárnak más sem hiányzik, minthogy a lapok arról írjanak, hogy a fiuk Amerikában feleségül vett egy hivatásost.

Az első romantikus/partizós blokk után a második blokk leginkább vígjátékként működik. Ványa nyom nélkül eltűnik, az apja emberei pedig Anit kényszerítik arra, hogy segítsen megtalálni nekik a fiút, hogy még azelőtt kényszerből érvénytelenítsék a házasságukat, mielőtt a srác szülei a magángépükkel megérkeznek Oroszországból. A három „gengszter” bénázása sok vicces pillanatot hoz, így valószínűleg a nagyközönség ezt a blokkot élvezi majd leginkább. Aztán jön az utolsó blokk, Ványa megérkező szüleivel és a váláshoz vezető úttal, valamint annak lelki következményeivel, és itt a film már egyértelműen drámává válik: rájövünk, hogy a műfajváltások ellenére igazából végig egy karakterdrámát láttunk, ami a végén képes arra, hogy összezúzza a szívünk.

Mintha Richard Gere lek*rvázná Julia Robertset

Az Anora kétségtelenül Sean Baker eddigi legpörgősebb, legenergikusabb és legszórakoztatóbb filmje, és az is látszik rajta, hogy a rendező a szokásosnál nagyobb költségvetésből dolgozhatott, ugyanakkor a szórakoztatás egyáltalán nem ment a mondanivaló rovására.

Rendkívül izgalmas az a dinamika, ahogy Baker bemutatja, hogy Anora hogyan képes elérni, hogy azok a férfiak, akik eleinte lenézik őt, elkezdjék őt komolyan venni, sőt egy idő után elkezdenek hallgatni rá, elfogadják és végre elkezdenek odafigyelni rá.

A rendező kegyetlenül megmutatja, hogy a mai társadalomban a szexmunka egy olyan bélyeg, ami előbb-utóbb mindig visszaüt, és Anora hiába mutatja meg, hogy ő többre hivatott ennél, sosem fogja megkapni azt a tiszteletet, amire vágyna. A film egyik legemlékezetesebb jelenete olyan erővel bír, mintha a Micsoda nő! végén Richard Gere lek*rvázná Julia Robertset és kidobná őt arra az utcára, ahonnan felszedte.

Az Anora minden szempontból bámulatos filmes teljesítmény, egy érett alkotó karrierjének mesterműve. Sean Baker egy lenyűgözően komplex alakítást hoz ki a címszereplőt játszó Mikey Madisonból, aki egy könnyűvérű partilányként indul, hogy aztán érzelmes jelenetek sokaságán át jusson el az év egyik legmeghatóbb zárójelenetéig.

Az Anora című filmet a CineFest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál programjában láttuk. A magyar mozikban november elejétől lesz látható.