A szerelem pokoli veszélyes érzés

Czvitkovits Judit | 2012. Június 11.
A szexuális problémák zöme az érzelmekről szól, melyeket egyre kevesebben mernek megélni.

A szex lényegi kellékei, az érzéki, izgató érintések öntudatlanul, de visszarepítenek a gyermekkorba az első testi érintések – a simogatás, az ölelés, a ringatás, a babusgatás vagy épp a pelenkázás – idejére, arra az időszakra, amikor minden eldől. Ezek az első érintkezések ugyanis azok, amik meghatározzák, hogy felnőttként hogyan éli meg az ember tulajdon testét – ezzel együtt pedig a szexualitást.

A szex arra „kényszeríti” az embert, hogy ezt a fajta testélményt száz százalékban megélje – ez azonban minden egyes ember számára mást és mást jelent, hiszen testét mindenki úgy érzékeli, ahogy azt gyermekkorban megtanulta; a szexnek igazán pedig csak az tudja átadni magát, aki a testi érintések hatására jól érzi magát. Ez azonban sokak számára nem egyértelmű érzet, hiszen egy másik ember előtt kitárulkozni, pőrén, sebezhetőn mutatkozni nem olyan egyszerű: hiszen ha fontos nekünk a másik, elkerülhetetlen, hogy érzelmeinket felfedjük. Ez nehéz, sokakban rengeteg kétség, kérdés merül fel: Szerethető vagyok? Vajon megint elutasítanak? Megkockáztassam, hogy belemenjek egy újabb kapcsolatba? A legtöbb szexuális probléma az intimitástól és az odaadástól való félelem miatt alakul ki.

Ennek tükrében érthető a kutatók azon álláspontja, miszerint a szex nem feltétlenül nemi gerjedelemről, sokkal inkább az érzelmekről szól: a szexben az igazán nagy kihívás, hogy ezekkel megbirkózzon az ember. Sokak számára ugyanis az érzelmek, a szerelem kimutatása veszélyes, rosszabb, mint a féltékenység vagy a gyűlölet – sokkal több a veszítenivaló.

Mindennek alapja a gyerekkorban kialakult kötődési minta

A legújabb kutatások alapján a gyermekkorban kialakult kötődési minta – legyen az biztonságos vagy épp elutasító – az ember egész életére, szexualitására kihat. Magát a mintát pedig már a bölcsőtől kezdve eltanulja anyjától, szüleitől, vagy azoktól az emberekről, akiket kötődési személyként „kinézett” magának.

A kötődés személyiségtípusai

A tudomány négy fő kötődési személyiségtípust különböztet meg: biztosan kötődő ember, bizonytalan-elkerülő ember, bizonytalan-ellenálló, bizonytalan-dezorganizált. Míg a biztosan kötődő ember számára létezik egy kötődési személy (legtöbbször az édesanya), akire minden körülmények között számíthat, addig a bizonytalan-elkerülő ember számára ez a személy elutasítóként rögzült, a közelségvágyát ez az ember elnyomja, hogy ezzel is az édesanya közelében maradhasson. A bizonytalan-ellenálló (ambivalens) ember az édesanyát kiszámíthatatlannak élte meg, éppen ezért egyszer agresszívan, máskor ragaszkodóan reagál rá. A dezorganizált kötődési mintával rendelkező embert gyermekként az édesanya vagy az édesapa gyakran bántotta, a gyerekben éppen ezért az a kép alakult ki, hogy a kötődési személy egyszerre félelmetes, de ugyanakkor ő az, aki biztonságot is ad. Ezek a minták azok, amik már egészen pici korban meghatározzák, hogy az ember felnőttként hogyan viselkedik és hogyan éli meg az érzelmekkel teli kapcsolatokat, mennyire várja el és mennyire tudja megadni a másiknak a közelséget, a biztonságot.

Egy édesanya például, aki jól érzi magát a bőrében, aki szereti, ha kisgyermeke a hasán fekszik, nagy valószínűség szerint olyan gyermeket nevel fel, aki szintén jól érzi magát saját bőrében, és mások testéhez is könnyebben viszonyul. Ellenben ha az édesanya számára nehézkes a kötődés, az érintéseket nehezen fogadja, inkább távolságtartó, elutasító, akkor egyértelmű, hogy gyermeke felé is ezt fogja közvetíteni.

Mindenki mást akar

A biztosan kötődő emberek párkapcsolata és szexualitása abban különbözik a kötődni nem tudóktól, hogy számukra fontos, hogy megmutassák magukat a másiknak, hogy a másik megértse őket, az igényeiket, vágyaikat – amit ki is követelnek maguknak. Ha egy ilyen embert egy bizonytalan kötődési stílussal bíró emberrel hoz össze a sors, az a kapcsolat előbb-utóbb zátonyra fut, hiszen elvárásaik különböznek. Az ilyen kapcsolatokat rendszerint a biztosan kötődő fél rúgja fel, a másik az elhagyatástól való félelmében még akkor is foggal-körömmel ragaszkodik a kapcsolathoz, ha az már számára sem kielégítő. 

A nehezen kötődő ember nagyon gyakran érzelem- és szexmentes kapcsolatban él, egyszerűen azért, mert retteg az érzelmekkel teli, szexuálisan is kielégítő kapcsolattól. Félelmetes a számukra  szerelem mélysége és a testi boldogság, mert szinte elképzelhetetlen számukra a gondolat, hogy szerethetők, hogy mellettük is meg lehet állapodni. 

Orgazmus – mindenáron
Hova lett a nőiességem?
Szex szerelemmel, szerelem nélkül
Szerelmesen az orgazmus is eljön?
Vágyak az ágyban – Mersz beszélni róluk?

Válságban a házasságotok? Adj magatoknak egy utolsó esélyt, és bízzátok magatokat a Nők Lapja Café szakértői csapatára! A részletekért kattintsatok ide!

Exit mobile version