„Megismerni a származásodat alapvető emberi jog, amit senkitől sem szabad megtagadni, és ez fontosabb, mint a donor anonimitáshoz való joga.” Ezt az ítéletet hozta pár hete egy német bíróság Hammban a huszonkét éves Sarah P. ügyében, aki egy esseni spermabanki beavatkozásnak köszönhetően született meg, és felnőve szerette volna megtudni, kicsoda az apja valójában. A döntés ugyan csak jelképes, ugyanis Sarah P. donorjának aktái időközben elvesztek, de a bíróság arra kötelezte az orvost, hogy mindent tegyen meg az adatok előkerítése érdekében. Ám ha Sarah P. apja nem is kerül soha elő, egy ilyen bírói döntés alapjaiban változtathatja meg a spermabankok működését az országban.
Csak a szülőket védik?
„Ebben a helyzetben mindenki csak a szülők igényeivel törődik. Nekik volt választásuk, ők tudtak dönteni. Lehet, hogy az édesanyám annak idején aláírt egy papírt, hogy elfogadja a donor anonimitását, de én ilyesmibe soha nem egyeztem bele. Senki sem szeret a saját gyökerei közt egy spermabankot számon tartani, és engem érdekel a múltam és az, honnan jöttem, ki vagyok, és kiktől származom én valójában. Nem terméknek akarom érezni magam, hanem valódi embernek, és ezt a jogot senki nem veheti el tőlem” – mondja kissé haragosan a harmincas évei elején járó Susanne, akinek előbb-utóbb magyar sorstársai is lesznek, vagy már vannak is.
Felnőttek a spermadonortól született
első magyar gyerekek
A lombikbébiprogram hazánkban a kilencvenes évek elején indult be, de nagyobb számban csak az ezredforduló környékén kezdték igénybe venni donorok ivarsejtjeit a hazai párok, miután a Krio Intézet 2001-ben megkezdte ez irányú tevékenységét. Azóta csak a Kriónak köszönhetően több mint kétezer gyermek született adományozott ivarsejt segítségével, és bizony előbb-utóbb néhányan közülük biztosan legalább olyan kíváncsiak lesznek, mint a most huszonkilenc éves Lindsay: „Nem új apát keresek, hiszen volt egy, aki felnevelt. Nem vadászom én senki pénzére. Egyszerűen csak szeretném látni őt, tudni, hogy milyen tulajdonságaimat örököltem tőle, tudni, hogy örökletesek-e az állandó gyomorproblémáim, vagy azt, hogy az ízlése hasonló-e az enyémhez. Nem szeretném ráerőszakolni magam, egyszerűen csak szeretném megismerni, de ha ő távol tartaná magát tőlem, azt is el tudom fogadni.”
Egy spermadonor jogilag senkinek nem az apja
Bár az ENSZ kimondja, hogy minden gyereknek joga van ismerni a szüleit és a származását, a magyar donortörvény – és sok más európai országé sem – ezzel a joggal nemigen törődik. Dr. Balogh István, a Krio Intézet vezérigazgatója szerint a donor jogi értelemben nem apja a születendő gyermeknek, vagyis például apasági per sem indítható ellene, ezért anonim. „Nincs tudomásom arról, hogy a magyar törvényhozás változtatni szeretne a jelenlegi szabályozáson, tény azonban, hogy a nyugat-európai szabályozás e tekintetben jóval megengedőbb. Sokak szerint, ha megszűnne a donorok anonimitása, jelentősen visszaesne az adományozási kedv, de ez sem egyértelmű. Nagy-Britanniában, amióta 2005-ben a donorok azonosíthatóvá váltak, valóban kevesebben vállalkoznak spermadonációra, viszont Svédországban – ahol szintén eltörölték a donorok anonimitáshoz való jogát – inkább arról számoltak be, hogy az adományozók összetétele változott meg; több lett közöttük a középkorú férfi és kevesebb a fiatal egyetemista” – avat be minket az azonosíthatóság veszélyeibe Balogh doktor.
Mi alapján választ a leendő anyuka?
Spermadonort általában a külső megjelenésre vonatkozó információk – szem-, bőr- és hajszín, testmagasság – alapján választanak, de ezen kívül rendelkezésre állnak adatok a pszichológiai tulajdonságokról, az életkorról, a nemzetiségről, az iskolai végzettségről, a foglalkozásról, a nyelvtudásról, a hobbikról, a vércsoportról, sőt akár a csillagjegyről és a vallási hovatartozásról is attól függően, hogy a donor az utóbbiakat is hajlandó volt-e magáról megadni. A donor személyi adatait az intézetek titkosan kezelik, a felhasználó csak egy kódszámmal ellátott adatlapot ismer. Egy donortól maximum négy gyermek születhet – a Krio évi 500 donortól vesz mintát, de ennek csak 10 százaléka felel meg a szigorú követelményeknek –, és sajnos nem igaz az a tévhit sem, hogy a kódszám alapján később visszakereshetők legyenek a gyermek féltestvérei, ugyanis ezeket az adatokat is titkosítva kezelik Magyarországon.
A donor megtalálása reális veszély?
Bár hivatalos információhoz senki nem juthat, ha Amerikában néhány elszánt fiatal képes volt némi nyomozással megtalálni az apját, akkor kellő elszántsággal a dolog akár Magyarországon is elképzelhető. Az Egyesült Államokban például a hasonló cipőben járó fiatalok létrehozták a Searching for my sperm donor father (magyarul: keresem a spermadonor apámat) weboldalat, ahol egymást segítik az információszerzésben és a „nyomozásban”. Sok embernek – főleg ha a szülők túl későn tudatják a dolgot, vagy a gyerek véletlenül értesül csak a származása körülményeiről – lelki traumát okoz az effajta gyökértelenség, és saját magukon próbálnak csak segíteni azzal, hogy felkutatják a múltjukat és a származásukat. Persze az egykori spermabankba járuló férfiakat is meg lehet érteni. Nehéz lehet feldolgozni egy húszéves korban elvégzett spermadonorság után, mondjuk negyvenöt éves, felelős családapaként azt, hogy egy felnőtt férfi vagy nő kopog az ajtón – hasonló szituációt láthatunk A gyerekek jól vannak című kiváló amerikai filmben is –, és apunak szólít, vagy elképzelni, hogyan érzik majd magukat a családtagjai ezután…
A spermiumok kedvenc évszaka
Folyamatosan romlik a sperma minősége