Egy gyönyörű 31 éves fiatal nő ül velem szemben – hívjuk őt most Johannának. Hosszú vörös haja lángol, arca nevetős, de szemei mély szomorúságról tanúskodnak. Nemcsak a szavai, de könnyei is ömlenek. Látom arcának változását, látom a szenvedélyt, a vágyat, a hiányt, a kétségeket, a tehetetlenséget, még néha a dühöt és a félelmet is.
“Együtt élek egy férfivel már öt éve. Megtaláltam a másik felem, boldog vagyok vele. Szeretem a testét, a lényét, a humorát, akkor érzem kiegészülve magamat, amikor együtt vagyunk. Össze fogunk házasodni. Csak a szex nem működik úgy, ahogy én szeretném. Én egy igazi »fenékmarkolós« szexre vágyom, olyanra, amikor nem kérdeznek tőlem semmit, csak egyszerűen jó keményen magukévá tesznek; amikor azt érzem, nő vagyok, ő pedig férfi, aki a világmindenség erejét hordozza magában. Aki feszegeti a határaimat és a sajátját is, aki elvesz, és nem megszerez. Sokszor arra gondolok, hogy idehozok egy nőt és megmutatom neki, mire vágyom! Egyszerűen nem érti meg, hogy engem a cirógatós szexszel ki lehet kergetni a világból!” – szemeiben megjelennek a könnyek, érzem, ez nem múló rossz hangulat, hanem egy tartósan megélt hiány.
Tegyük félre a sztereotípiákat! Különösen azokat, amelyek minden nőt megközelíthetetlen, szende, törékeny virágszálnak kezelnek, aki ha ránéz egy férfi, kettétörik. Ugyanis valóban vannak nők, akik élvezik, ha keményen “megdugják” őket. Ez nem azt jelenti, hogy ők könnyűvérű, könnyen megkapható nők. Ők legtöbbször párkapcsolatban élnek, akik párjukkal vágynak intenzív, állatias, vad szexre. Nekik nem kell a klasszikus értelemben vett előjáték, hiszen mindig rendelkeznek fogadókészséggel a váratlan és meglepő szexuális helyzetekben. Ők azok a nők, akik képesek átadni magukat gátlástalanul a szenvedélynek, mert valami olyan ősi szerepet, olyan zsigeri, ösztönös késztetést éreznek, amit máskor, másként soha. Nem érzések nélküli világ ez! Nagyon is tele van olyan evidenciákkal, amelyek más dimenzióba terelik őket.
Az önátadás vágya, a prostituálttól a királynőig
| “Első randevúnkon egy koncerten voltunk. Akkor láttuk egymást először, udvarias, visszafogott férfinek tűnt. Hozzám sem ért egész koncert alatt. A koncert után a lakásán kötöttünk ki. Még be sem csukta az ajtót, nekem esett olyan szenvedéllyel, hogy védekezni is elfelejtettem. A falnak döntött, letépte a ruhámat, csókolt, ahol ért. Teljes súlyával nekem feszült, harapott, markolt, a határaimat feszegette. Belém hatolt mohón, hevesen, azt éreztem, most nekem adja a világmindenséget. A szenvedély hangjai magával ragadtak, feloldották minden gátlásomat. Meglepődni sem volt időm, csak élveztem, hogy kisajátít, ural, hogy kérdezés nélkül elvette a testem. Nem csak az én testem – azt éreztem –, az összes nő testét. Hiszen én voltam akkor a világ összes nője, mégsem volt személytelen az élmény. Ő lett a férjem” – írja egy olvasó a Válaszkeresőn. |
Sok emberben felmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a nők képesek élvezni a durvább, férfiasabb, mondhatni úgy, hogy a “mocskosabb” szexet? Ezekben az esetekben a nő azt éli meg, hogy a férfi akarja őt, minden sallang nélkül, az ősi, ösztönös, lecsupaszított énjére kíváncsi. Benne pedig munkál egy kiegészítő vágy, hogy odaadhassa a testét-lelkét, mindent, amije csak van. Éppen ezért ezekben a szituációkban megélt női orgazmus elementáris, hiszen a nő érzékeli párjának őszinte, mélyről jövő szenvedélyét, amikor semmi sem számít, csakis az, hogy magáévá tegye a nőt. A nő számára az a vonzó ezekben a szituációkban, hogy képviselheti azt az ősi női szerepet, amikor ő a gyenge, a férfi pedig az erős. Hiszen a férfi olyan nagymértékű, ösztönös szexuális energiával teszi magáévá a nőt, hogy a vágy mértéke meggyőzi a nőt arról, hogy tényleg őt kívánja párja. Nem tud mást tenni – hisz ő is akarja –, mint odaadni magát. Ebben a típusú szeretkezésben nagyon szép, hogy minden őszintén, sallangok és erőlködés nélkül, ősi erővel történik.
A női szerepkör hagyományos értelmezésben egy alárendelt szerepkör. Az ősi evolúciós szerepeink szerint a nők függtek a férfiaktól, hiszen amíg ők megteremtették az otthon melegét, nevelték a gyermekeket, addig a férfiak gondoskodtak az élelemről, vadásztak és biztonságot adtak. Így, amikor a szexualitásban a nő aláveti magát a férfinek, elfogadja, élvezi annak biztonságot adó erejét, akkor ezt az ősi női szerepet éli meg. Nőiségében sok-sok szerepet élhet meg egy nő, köztük a két legmarkánsabbat is, a prostituáltat és a királynői szerepet is. Egy nő éppen abban érzi jól magát, ami szexuális szokásaival, identitásával, személyiségével, érzelemvilágával összhangban van.
“Élvezem, hogy szexuális tárgy vagyok!”
Szerencsés esetben egy nő egyetlen párkapcsolatban megélhet több női szerepet is, köztük azt az ősi női érzést, amikor akár alá tud rendelődni párjának oly módon is, hogy az szexuális tárgyként bánjon vele. Ez azért érdekes érzés, mert miközben szexuális tárgyként van jelen éppen egy szeretkezésben, eközben az intimitás érzése is ott húzódik kettejük között, hiszen érzelmileg kötődik párjához, biztonságban érzi magát, közös életük, élményeik, gyermekeik vannak. Ha egy kapcsolatban az intimitás maximálisan jelen van a két ember között, akkor teljes mértékben vállalhatóak a szexuális vágyak. Ez adja meg azt a biztonságot, aminek égisze alatt képessé válik a nő arra, hogy a szexuális szerepek mindegyikét megélhesse párjával.
Kimondhatjuk, hogy az intimitás megléte két ember között egy óriási szexuális szabadsághoz juttatja a párokat, hiszen bármilyen fantáziajáték belefér a kapcsolatba. Jó esetben egy párt két olyan ember alkot, akik vérmérséklet és szexuális nyitottság tekintetében is megegyeznek. Ha egy szexet kedvelő férfi találkozik egy korábban még szexuális tapasztalattal nem rendelkező – ám fogékony – nővel, akkor óriási lehetőséget tart a kezében. Ebben az esetben ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy a férfi fokozatosan olyan szexuális tapasztalathoz juttassa a nőt, ami később közös szexuális igénnyé válhat. Ha már mindkét félnek vannak szexuális tapasztalatai, akkor könnyen előfordul, hogy a szex más formáját kedvelték meg korábbi kapcsolataikban, így egészen eltérőek a szexuális igényeik. Ebben az esetben nehezebb összehangolódni, közös nevezőre jutni, könnyen előfordulhat az a szituáció, amikor az egyik fél cirógatni szeret, a másik pedig heves szexre vágyik.
Mit kezdjen egy “vadmacska” a “kiscicával”?
“Vadabb, elsöprőbb szexet akarok, ahol mocskosnak érezhetem magam. Érezni akarom, hogy felajzom az ösztönállatot! Én azt várom a páromtól, hogy legyen igazi férfi, aki szétkeféli az agyamat, aki állatias ösztöneivel kiváltja belőlem az orgazmust. A cici- és puncitapogatással nem megyek semmire. A vadmacskát csakis egy nagyragadozó képes legyűrni, éppen ezért nem bírom elviselni a finomkodást, mert azt érzem, egy gyenge férfi van mellettem!” – folytatja dühösen Johanna.
Az erős nők sokszor megfogalmazzák, hogy szeretnének gyenge nővé válni, de nem képesek rá. Számukra a szex az egyetlen terep, ahol van esélyük törékeny nővé válni egy erősebb férfi oldalán, hiszen a személyiségük egyébként minden szituációban rákényszeríti őket arra, hogy erősek legyenek. Ezért a szex egy kiemelkedően fontos területté válik életükben, hiszen egy alapvető szükségletük válhat valóra szex közben. Abban az esetben, amikor egy nő ezekre az érzésekre vágyik, és mégsem tudja megélni egy gyengédebb partner oldalán, akkor nőiségében sérül. Nem jó érzés “mindig erős nőnek” lenni! Az erős nők vágynak arra, hogy legalább néha gyengének érezhessék magukat, és ezt csakis egy erősebb partner oldalán történhet meg.
A szavazók többségének véleménye szerint:
Igen!
Amikor egy “vadmacska” nő egy gyengéd férfit választ párjául, felmerül a kérdés: Vajon miért elégszik meg azzal? Mi az a dinamika a párkapcsolatban, ami erősebb a szexuális kiegyensúlyozottságnál? A kora gyermekkori bevésődések a legtöbb esetben meg tudják magyarázni a párválasztást. Megfigyelhető, hogy olyan párokat választ többnyire mindkét nem, akivel hasonló érzéseket tapasztalhat meg, mint kisgyermek korában, az anyai-apai családjában. Amikor egy nő cirógatós férfit választ, akkor valószínű, hogy volt olyan tartós, a tudattalanjába bevésődött élménye, amikor az apukája gyengéden szeretgette, és ez nagyon jó érzést adott neki gyermekként. Ebben az esetben a gyermekkori élmények erősebb szükségletet képviselnek felnőttkorban is, mint a később – a pszichoszexuális fejlődés során – kialakult szexuális fantáziák. Más esetben a nő talán az édesanyjától nem kapja meg azt a fajta érintést, babusgatást, ami gyermekként szükséges volt, és ezt felnőttkorában szeretné pótolni egy cirógatós férfival. Végül az is lehetséges, hogy döntését a biztos anyagi háttér reményében hozza meg, aminek sokszor még a szexnél is erősebb a vonzása. Ezekben az esetekben a nő csak reménykedhet abban, hogy türelemmel meg tudja változtatni párja szexuális szokásait.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.