“Ha a szexet teljesítem, akkor jó feleség vagyok!”

A telefonos bejelentkezés után egy elcsigázott nőt vártam. Ezzel szemben megérkezett Juli, élettel teli színekben, ami egészen ellentétes benyomást keltett bennem a telefonhíváshoz képest. Élénk színű, merész mintás ruhát viselt, ez nagyon megfiatalította a 41 éves nőt. Mosolyogva érkezett ugyan, de tekintete nem árult el vidámságot. Szépen sminkelt arca éles ellentétben állt töredezett, tövig lerágott körmeivel. Éreztem, benne most intenzíven zajlanak a dolgok – talán változásban van –, ennek ellenére érezhető energiát hozott a terápiás térbe. Történetéből kirajzolódik, hogy egy nagyon nehéz, érzelmeket nélkülöző, önfeláldozó élet után most végre rátalál a boldogság, ám ő ezt képtelen megélni.

“Minden ölelésre azt hittem, végre tartozom valakihez”

“Azt hiszem, felébredtem egy rémálomból, ami a lányaim apjával történt házasságom. Most rám talált a szerelem, de mégsem érzem jól magam. Én sem értem ezt a helyzetet. A házasságomban nem vettem észre azt, hogy gyakorlatilag magamat nyírom ki azért, hogy a férjem igényeit kielégítsem. Bebeszéltem magamnak, hogy nekem ez a feladatom, nekem az a jó, ha őt kiszolgálom minden téren. Csak arról szólt az életem, hogy neki örömet szerezzek. Én egy olyan családban nőttem fel, ahol nem kaptam szeretetet, figyelmet, törődést, mert alkoholisták voltak a szüleim. Alig vártam, hogy elkerüljek otthonról. Számolatlanul bonyolódtam bele reménytelen, egy éjszakás, alkohollal dúsított kalandokba, de nem számított semmi. Minden ölelésre azt hittem, végre tartozom, kötődöm valakihez. Aztán akkor ért a döbbenet, amikor reggel kijózanodtam. Előfordult, hogy már ott sem volt a partnerem mellettem. Akkor jöttem rá, hogy ez csak amolyan döngölős szex volt. Csak használtak engem. Elkeserítő és szánalmas időszak volt!” – kezdi mesélni a történetét. Szeme megtelik könnyel, zsebkendőt kér.

Juli gyermekkorában nem kapta meg a szülői törődést, és már kamaszkora óta görcsösen próbálta pótolni. Hozzá hasonlóan minden gondoskodás után sóvárgó nő keres kapaszkodókat az életében. Van, aki ebből kifolyólag az alkoholhoz folyamodik, van, aki szexfüggővé válik. Van egy komoly szükséglethiánya, amit gyermekkorban a szülőktől kellett volna megkapnia, ám nem kapta meg. Védtelennek, magányosnak és tétovának érezte magát gyermekkorában. Ha kapott valakitől egy jó szót, akkor már naivan azt hitte, most végre egyenesbe került. A sok csalódás bizonytalanná és reményvesztetté tette őt. Görcsösen kereste az intimitáshoz felé vezető utat, de azt nem volt képes felismerni.

Az adok-kapok tánca

“Aztán egy részeg éjszakán megismertem – és ő nem tűnt el reggelre. Azt gondoltam, új élet kezdődik. Rövid időn belül összeházasodtunk. Nem gondolkoztam, hiszen mindegy volt, kihez tartozom, az volt a lényeg, hogy van mellettem valaki. Keveset vitatkoztunk, és azt hittem, ez elég lesz egy házassághoz. Szex is volt még akkor, viszonylag rendszeresen. Mindig azt éreztem, hogy nekem az a jó, ha a férjemnek jó. A szexualitásban szinte kikövetelte a magáét, de soha nem volt fontos az én örömöm. Nem is zavart engem, boldog voltam, hogy neki jó, hogy a kedvére tehetek. Boldog voltam, hogy adhatok! Ez volt a legfontosabb érzés. Mindenben ő döntött, nem vettem észre, hogy én gyakorlatilag csak szolgálom őt. Először akkor döbbentem rá, amikor nagyon beteg voltam, lázas, de ő akkor is szeretkezni akart; hiába mondtam neki, hogy nagyon rosszul vagyok. Soha nem felejtem el az aktust. Olyan extrém kívánságai voltak, hogy a gyomrom forgott tőle. Akkor jöttem rá arra, hogy mint egy prostituáltat, kihasznál, még az sem számított, hogy lázas beteg vagyok” – sírva fakad, reszket az emlékek súlya alatt.

A kötődés és szexualitás nem mindig jár együtt. Juli esetében látható, hogy a kötődési igény nem egyenrangú szexuális gondoskodásban testesült meg, ami arra helyezte a hangsúlyt, hogy csupán ő elégítse ki a férje igényeit. Egyáltalán nem voltak fontosak a saját érzelmi és szexuális szükségletei. Az egyenrangú szexuális gondoskodás körforgás. A pár mindkét tagjának a belső lényéből indul ki. Áthatja a vágy, a sóvárgás, az álmok, az epekedés. Julinál egyetlen mozgatórugó létezett: hogy kielégítse férje testi szükségleteit, biztosítsa kényelmét annak érdekében, hogy mellette maradjon. A kötődés ennél sokkal komplexebb intimitásigény. Ennek értelmében fontos, hogy a kötődő ember képes legyen a saját érzelmi szükségletét is felismerni és megmutatni, majd a társa érzelmi szükségletét is képes legyen kielégíteni. Egy inspiráló kapcsolatban kialakul a kölcsönös kötődés, a vágyak, szükségletek, azok kölcsönös kielégítése. A pár képes megélni az eksztázist egymás társaságában, ezáltal megtapasztalható a megújulás és kreativitás érzése. Juli házasságában ez a dimenzió nem volt jelen, de akkor ő még nem volt tisztában ezzel. A helyzet súlyosabbá vált.

Az önfeláldozás határa

“Egyre boldogtalanabb lettem a házasságomban. Szültem egymás után két gyereket, azt gondoltam naiv módon, majd ez segít rendbe hozni a kapcsolatomat a férjemmel. Állandóan fáradt voltam a két gyerek mellett, és persze a férjemet is mindenben kiszolgáltam. Egy idő után a férjem rászokott a pornóra, egyre durvább műfajú filmeket nézett, ebből kifolyólag egyre extrémebb szexuális kívánságai voltak. Először még teljesítettem őket – hiszen azt gondoltam, ez kutya kötelességem –, de aztán kezdtem megundorodni. Érzelmileg zsarolt, azt mondta, ha nem teszem meg, akkor nem szeretem őt. Ennél nagyobb büntetést nem kaphattam volna. Azt hittem, belehalok. Semmi nem volt számára elég” – Juli előrehajol, a könyöke a térdén nyugszik, a tekintete bennem is mélyre hatol.

Elmondta, hogy ebben az időszakban már tudta, neki is vannak érzelmi és szexuális igényei, ám rájött, hogy képtelen volt kinyújtani a kezét, képtelen kérni, hogy a szükségleteinek hangot adjon. Ha mégis megtette, akkor bizonytalan érzések kerítették hatalmukba. Gyakran nem kapta meg, amit kért, és ezért is önmagát hibáztatta, Az volt a belső mantrája, hogy azért nem talál nyitott fülekre a kérése, mert ő nem elég jó. Ő egy selejtes nő, aki örüljön, hogy valaki van mellette, és nincs egyedül. Sajnos még mindig elmondható: kultúránkban jellemző női magatartás, hogy a nőnek alá kell rendelődnie a férfi akaratának és szükségletének. A nőnek egy dolga van, adni és gondoskodni. Ha egy nő nem kér, akkor nem kockáztat, tehát biztonságosabb a helyzete. Juli abban reménykedett, egyszer majd maghallgatásra találnak az apró kis vágyai.

A kötődést tanulni kell!

“Egy viharos estén, amikor a gyerekek anyáméknál voltak, a férjem azt akarta, hogy análisan kényeztessem őt bizonyos tárgyakkal. Ekkor kiborultam, azt éreztem, ezt már végképp nem tudom megtenni. Elrohantam otthonról, majd egy padon ülve gondolkoztam, hogyan tovább. Akkor ismertem meg Tibit, akivel beszélgetni kezdtünk. Rádöbbentem, sem gyerekkoromban, sem a házasságomban soha nem kaptam annyi figyelmet, mint akkor tőle. Soha meg nem élt érzések kavarogtak bennem, a gyerekkori nélkülözések jutottak eszembe. Szokatlan volt az az érzés,hogy én vagyok a fontos, hogy figyelnek rám, és számít, hogy nekem mi a jó. Mégsem volt egyszerű elfogadnom a megszületett jó érzéseket, hiszen soha sem volt benne részem. Tibi rádöbbentett egy olyan hiányosságra, ami muszáj pótolnom azért, hogy képes legyek új életet kezdeni. Meg kell tanulnom önmagamat értékelni és a másoktól kapott figyelmet és szeretetet elfogadni” – Juli kimerülten hátradől, és visszatért a valóságba. Mintha mázsás súlytól szabadult volna meg. Megkönnyebbülten sóhajtott. Tekintete békéssé vált. Azt éreztem, pontosan tudja az utat a teljes élet felé.

Története egy szexuális társfüggő nő éledése, amelyben szépen végigkísérhető az út a felismeréstől a boldogság keresésén át a kételyekkel teli jelenig. A szexuális társfüggőségben élő nők nem maguk határozzák meg viselkedésüket és viszonyulásukat társukhoz, hanem a partnerük. Csakis a partnerük szükségleteit helyezik előtérbe, a saját érzelmi szükségletükről nem vesznek tudomást. Úgy is mondhatnánk, hogy amikor egy társfüggő nő meghal, akkor nem a saját élete pereg le a szeme előtt, hanem a párjáé.

Azoknak az embereknek, akik kicsi korban nem kaptak megfelelő kötődési mintát, egyáltalán nem egyszerű kötődniük. Julinak is van igénye az intimitásra, mégsem tudja érvényesíteni vágyait, nem képes egyenrangú párkapcsolatot kialakítani. Akaratlanul is alárendelődik. A megoldás ott kezdődik, hogy meg kell tanulnia a saját határait és igényeit felismerni. Tibor hatására elindult egy hosszú, ám örömteli úton, amiben meg kell tanulnia,  hogy ne csak adjon, hanem el is tudja fogadni az intimitást, érintést, kötődést, hogy az adok-kapok tánca ne szólótánc legyen, hanem páros keringő.