Folyamatosan hálás feladatokat kapsz, csupa pozitív és szerethető karakter bőrébe bújsz. Rosszul látom, hogy kezdesz beskatulyázódni?
Mondasz valamit, mert Assisi Szent Ferenc a színpadon és Tamás atya a tévében, sőt még az is elmondható, hogy kifejezetten a csuhás szerepek találnak meg. Nem is bánom, mert az, hogy Assisi Szent Ferenc kapcsán úgy látták, hogy a gondolatait én tudom legjobban közvetíteni, nagyon megtisztelő. Tamás atya is talán épp attól olyan népszerű, hogy egy kereskedelmi csatornán futó napi kórházas sorozatban van egy ilyen papi egyenruha, ami összességében valamilyen szokatlan tisztaságot képvisel. Szerintem ez az, ami miatt az emberek megszerették.
Valamint az, hogy neki is megvannak a maga vívódásai, amivel azonosulni lehet.
Emberi, ami szintén azt mutatja, hogy a nézők vágynak a tisztaságra, egyszerűségre, ami jó kontrasztja a többinek. Elmondhatom, hogy a saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy az embereknek mennyire kell valami olyan, ami igazán megdobogtatja a szívet és őszintén hihető, mert akkor már mindjárt nem csak a híradón való szörnyülködés marad, hogy valaki már megint mit csinált.
Talán épp ezért volt olyan népszerű pár éve az a reklám, amivel befutottál. (Magyarország, én így szeretlek volt a szlogen – a szerk.) Ma is kapsz még erről visszajelzést?
Igen, és nagyon jólesik. Amikor készítettük, nem hittem, hogy ez ilyet fog ütni, és hogy az emberek abban a sörreklámnál jóval több üzenetet látnak, ami nagyon jó.
Mi segített meghozni azt a döntést, hogy április elején elhagyd korábbi színházadat?
Az ember az élete során nem sokszor kerül ilyen nagyon kemény választás elé. Nem vagyok az a karddal hadakozó, inkább sodródom, sokat tűrök, mert azt gondolom, hogy mindennek adjunk egy esélyt, nézzük meg, hogy mi lesz belőle. De abban a helyzetben azt éreztem, hogy ennek nem adhatok esélyt, mert gyomorgörcsöm lenne, és a fiam és a feleségem is azt élné meg, hogy feszülten megyek haza, és ennek nem akartam kitenni őket.
És a bizonytalanra léptél.
Lehet, de mindig van valami, csak talán még nem látjuk.
Neked lett igazad, mert visszatérsz a Jóban Rosszban sorozatba.
Bizony. Számomra színészileg is érdekes lesz az október–november környéki visszatérés. És ez is épp jókor jött, mert áprilisban nagy lutriban mentem el a színháztól, ugyanis akkor épp nem volt semmilyen következő munkám. Nem volt sorozat, az Abigélnek is még csak a válogatásán voltam, senki sem értette a döntésemet, hogy miért épp most, amikor gyereket vár a feleségem, de bennem meg az volt, hogy azt a lépést meg kell tennem. Bíztam a pozitív jövőképben.
Miből meríted ezt az optimizmust?
Sokat köszönhetek a sportnak, a hosszútávfutásnak, triatlonnak, hegymászásnak. Mert ha ott kitűzöl egy célt, akkor azon végigmész, és bármi adódik közben, próbálod megoldani. Lehet lavina vagy előzés egy hosszú versenyen, de ha végig tudod vinni, átértékelődnek benned a dolgok, és rájössz, hogy van fontosabb, mint ami a hétköznapok szintjén legörnyeszt. És ha nem görnyeszt le, már meg is tudod oldani.