Élete legnehezebb szerepe és egyben élete nagy lehetősége – ezt jelenti Keira Knightley számára Anna Karenina. Az élőben is roppant elegáns (mintha báli ruhát viselne) színésznővel egy elit londoni hotel egyik termében találkozunk. A film rendezője korábban azt mondta nekünk, azért választotta Keirát, mert nem ijed meg attól, ha nem szerethető a vásznon. Ezt rögtön a beszélgetésünk elején bizonyítja, amikor Anna kapcsolatfüggése kerül szóba. „A valóságban is rengetegen élünk így. Rettegünk attól, hogy egyedül maradunk. Amikor úgy érezzük, hogy süllyedünk, próbálunk más emberek hátán visszakapaszkodni. Annát azért kényelmetlen nézni, mert a bennünk rejtőző legrosszabb tulajdonságaink tükröződnek benne vissza.” Rossz tulajdonságok ide vagy oda, Keira nem féltette a magánéletét attól, hogy esetleg hazaviszi a munkával járó stresszt, vagy magát a szerepet. A napi tizenhat óra munka és a minimum tizenöt alkalommal felvett jelenetek – „Az ennyire stilizált filmeket bonyolult leforgatni” – már napközben kellően kimerítették. „Munkaidőben is nehéz volt fenntartanom azt az energiaszintet, ami a szerephez kellett. Eszem ágában sem volt hazavinni. Amúgy elképesztően könnyű velem együtt élni. Amikor hazaérek, leengedek.”
Ennél sokkal kellemetlenebbül érinti, amikor arról faggatjuk, miért cigarettázik majdnem minden szerepében. Először még azt is tagadja, hogy az Anna Kareninában rágyújtana, de amikor felidézzük neki a konkrét jelenetet, bevallja a dolgot. Hiába, Hollywoodban ma ciki a cigi. „Ebbe eddig bele se gondoltam. Nem tudom, miért alakult így. Tizenkilenc éves korom körül füstöltem, mint a gyárkémény, vérbeli láncdohányos voltam, de már évekkel ezelőtt leszoktam. Szörnyű alak vagyok. Vigasztal, ha azt mondom, hogy az Anna Kareninában nem igazi cigarettát szívok?” – kérdezi nevetve.
Furcsa módon leginkább nem a szerep érzelmi, hanem a testi oldala viselte meg, különösen a rettenetesen bonyolult tánckoreográfiák. „Olyan volt, mint végigfutni a maratont. Soha nem volt vége. Annyi mozdulat követte egymást. Az egyik kezet így tartani, majd a jobb lábbal úgy lépni, aztán a másik kéz… Persze egyben csodálatos is volt, mert nagyon ritkán van alkalmam ilyesmiben részt venni. Egyfolytában izzadtunk, és a végére mindannyian belebetegedtünk. Nem voltunk elég fittek egy ilyen volumenű fizikai megpróbáltatáshoz.”
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a filmbéli pompás ruhái és ékszerei mellett sem. Keira főleg a gyémántokba szeretett bele. „A Chanel adta őket kölcsön. Sajnos nem tarthattam meg őket, pedig jó lett volna. Volt egy testőr a forgatáson, aki nem engem védett, hanem a gyémántokat. A nap végén nagyon figyelt arra, hogy mindet leadjam, mielőtt hazamegyek.”