– Olyan volt a II. évad fogadtatása, amilyenre számítottál?
– Még annál is sokkal jobb. Persze egy díszbemutatón valószínűleg senki nem jönne oda megmondani pacekba, ha nem tetszett neki. Izgalmas volt egy tévére készült sorozatot mozivásznon nézni, és ott is abszolút megállta a helyét, bár kicsit furcsa is volt, mert máshogy játszik az ember, ha valami tévére vagy ha nagy mozivászonra készül. Nem rosszabbul, vagy jobban, csak máshogy. Ha teszek egy látványosabb gesztust (ekkor nagyon rám mereszti a szemét – a szerző), az a való életben vagy a tévében hathat természetesen, de a nagy vásznon lehet, hogy már soknak tűnik.
– Az első évad végén minden szálat szépen lezártatok. Meglepetésként ért, hogy készül folytatás?
– Nem, hiszen már az előző évad forgatása alatt reménykedtünk a folytatásban, és a bemutató után az is nyilvánvalóvá vált, hogy az HBO is szeretné folytatni a sorozatot. Már csak az volt a kérdés, hogy ezt hogyan lehet megoldani.
– Volt bármilyen beleszólásod Dávid sorsába?
– Nem, ez teljes mértékben a három forgatókönyvíró és az HBO döntése volt. Persze a szövegeinket lehetett egy kicsit egyénre szabni, de nagyjából ennyi.
– A második évad már teljesen magyar fejlesztésű volt. Ettől szerinted jobban reagál a sorozat az itteni viszonyokra?
– Itt inkább az volt a szándék, hogy a sorozat tértől és időtől független legyen. A szerelem, a megcsalás, a gyerekkérdés vagy a szerelmi háromszög univerzális dolgok. Kulturálisan vagy politikailag semmilyen szinten nem lett helyre szabva.
Hajnalig tartott a Társas játék premierje utáni mulatság, ezért a reggelre időzített interjúnkat sms-ben lemondja a "felhívlak, amikor ismét emberré válok" szöveggel. Ez késő délutánra jön össze, amikor a Madách Színház büféjében találkozunk egy próba után.
fotó: Ruff István
– Nekem azért feltűnt, hogy az első évadban senkinek nem voltak anyagi problémái, most meg…
– Az első évad kicsit glamúrosabb volt, az biztos. A második kicsit sarkosabbra tervezték, és nem akarták, hogy annyira habos és csillogó legyen. Keményebb helyzetek, keményebb szóhasználat satöbbi. A legfontosabb cél az volt, hogy az első évad szellemében folytatódhasson a történet. Akadtak olyan forgatókönyvtervek is, amik sokkal szélsőségesebbek voltak, de azokat nem fogadták el.
– Elárulhatsz ezekből valamit?
– A mi szálunk Lénával nagyjából úgy nézett volna ki, hogy gyereket szeretnénk, de nem megy, ezért felfogadunk egy béranyát, aki nem más, mint a Dorka, Léna leszbikus barátnője. De aztán nem így alakult.
– A Társas játékot egy vérprofi, filmes igényességű sorozatként tartják számon. Amikor dolgozol rajta, miben látod a fő különbséget a forgatási körülményekben más magyar produkciókhoz képest?
– Abszolút deluxe. Minden pillanatban minden ügyes-bajos dolgomban mellettem álltak. Valamelyik szombat este, egy lehetetlen időpontban a kisfiam megbetegedett, és receptköteles lázcsillapító kúpra lett volna szükség. Én épp forgattam, de egy órával később, az éjszaka közepén már meg is volt a gyógyszer.
– Dávid figuráját magad is csak „a normális csávóként” szoktad jellemezni. Magadra is normális csávóként gondolsz?
– Egyre kevésbé. Volt időszak, amikor ennél kicsit komolyabban vettem magamat meg az életet is. Pont egy régi barátommal találkoztam nemrég, akit évek óta nem láttam. Sokat röhögtünk, és mondta is, hogy „Kornél, te régen olyan komoly fiú voltál”. És tényleg.
– Ez mikor volt?
– Még a húszas éveim elején.
– Pedig az emberek akkortájt szoktak komolytalanok lenni…
– Ezek szerint én fordítva működöm. Nem vagyok kevésbé felnőtt, talán csak lazább lettem, és kevésbé görcsölök rá a dolgokra. Amikor valakinek indul a pályája, és azon gondolkodik, hogy mit fog csinálni az életben, és hogyan fogja csinálni, azért azok nem kis dolgok. Magadnak és másoknak is be kell bizonyítanod, hogy tehetséges vagy.
– Ez neked melyik munkáddal sikerült?
– A Társas játék első évada nem kis fordulópont volt. A szakmában és a közönség szemében is sikeres volt.
– Ha a Társas játék első évada nem esik egybe a magyar film teljes behalásával, szerinted kaptál volna pár mozis főszerepet?
– Lehet, de kár ezen rágódni, mert most újra lesznek magyar filmek, és rögtön kaptam is két főszerepet.
– Mit mondhatsz ezekről?
– Az egyik a Megdönteni Hajnal Tímeát című vígjáték, amiben Osvárt Andi a partnerem, és a forgatását a napokban fejeztük be, a másik pedig a Víkend című film Mátyássy Áronnal, amit október végétől forgatunk Erdélyben.
– A Centrál Színházból könnyen elengedtek?
– Sajnos nem mindig könnyű összeegyeztetni a színházi társulat munkáját és a forgatásokat, így formálisan szabadúszó lettem. A régi előadásaimat megtartottam, de újakat nem tudtam vállalni. Ezek a filmek olyan lehetőséget jelentettek nekem, amiket vétek lett volna kihagyni.
– Jól tudom, hogy a Víkendben pároddal, Gryllus Dorkával együtt szerepelsz? Családi kirándulás várható Erdélyben?
– Igen, családi kirándulás a mínusz tíz fokos Erdélyben, az erdőben, hegyek között medvékkel. (nevet) Egy hetet forgatunk ott.
– Kisfiatokat, Somát magatokkal viszitek?
– Csak együtt tudunk menni. Minden kolléga tök megértő, a stáb nagyon segítőkész, de azért nem könnyű ezt összeszervezni.
– Dorka a szülési szabadsága után újra sorra kapja a szerepeket Németországban. Te soha nem akartad kipróbálni magad arrafelé?
– Dehogynem, csak közben sokfelé megtaláltak itthon. Még az is lehet, hogy egy nap ezekből az új filmekből majd összevághatok magamnak egy showreelt, forgatok hozzá egy német nyelvű jelenetet, hogy nyilvánvaló legyen a német tudásom, és megpróbálom.
– Dorka mellett tanultál meg németül vagy már előtte is beszélted a nyelvet?
– A gimnáziumban tanultam meg a nyelvet, ezt később csak felfrissítettem. Remek kiejtésem van, még a helyieket is meg tudom vele téveszteni. Azért a nyelvtudásomon még bőven lenne mit javítani.
– És amikor kilátogatsz, már otthonosan érzed magad?
– Berlinben már igen. Sajnos a színház mellett kevés időm volt utazni.
– Dorkával egy színházi munka hozott titeket össze, most pedig egy közös film készül. Vannak még terveitek újabb közös munkákra?
– Ezt a filmszerepet még évekkel ezelőtt kaptuk meg. Mi már akkor is együtt jártunk, de ezt akkor még senkinek nem mondtuk el. Dorkának szóltak először, hogy megkapta a szerepet, ő pedig visszakérdezett, hogy: „És a fiúk?” A rendező erre azt válaszolta, hogy valószínűleg ez a Simon Kornél nevű fiatal színészfiú lesz az egyik, csak előtte még akar egy közös próbafelvételt a Dorkával, hogy megvan-e köztünk a szükséges kémia. (nevet) Ezen később jókat derültünk. Vannak még közös terveink, de ezekről még nem szeretnék beszélni.
– Színházban mostanság egyre többet rendezel. Színészként meg tudod állni, hogy ne szólj bele a rendezők dolgába?
– Sajnos nem tudom megállni. Igazi kekec vagyok (nevet), de ez már régen is így volt, amikor még nem rendeztem. Mentségemre legyen mondva, csakis az vezérel, hogy a munka eredménye jobb legyen. Szerencsére minden korábbi rendezőmmel máig beszélő viszonyban vagyok. Legközelebb a Csoportterápiát rendezem majd Győrben, januárban.
– A filmrendezés sosem szerepelt a terveid között?
– Van saját filmötletem, de ahhoz még több tapasztalat kell. A saját fiatalságom, az utazó színházi élet egyszerűen filmre kívánkozik. Abból egy jó kis őrült road movie lenne.