Nem tudja, miből lesz siker – 67 éves Andrew Lloyd Webber

Kármán Nikola | 2015. Március 22.
Talán meglepően hangzik ez a világ egyik legsikeresebb és leggazdagabb emberétől, de Andrew Lloyd Webber zeneszerző szerint nemcsak sikerdarabokat írt, hanem olykor belekóstolt a bukásba is. A március 22-én 67. születésnapját ünneplő Webber a Macskák, az Evita, az Operaház fantomja, a Jézus Krisztus szupersztár és számos egyéb világhírű musical szerzője azonban abban mindenképpen sikeres, hogyan döbbentse le a környezetét. Hol ezzel, hol azzal…

Már gyermekkorában tündérmeséket gyártott

Más gyerekekkel ellentétben Webbernek nem tojáshéj, hanem már akkor is hegedűtok volt a fenekén. Ötéves korában ugyanis már két hangszeren játszott, hegedűn és zongorán. Amíg a korabeliek az udvaron rohangáltak délutánonként, ő komponált. Első szerzeményét 9 évesen írta, 12 évesen pedig már bábszínházat szervezett, saját, első zenés darabjának bemutatására. A zenei indíttatás adott volt, édesapja zeneiskola-igazgató, templomi orgonista, édesanyja zongoratanárnő volt, de arra senki nem gondolt volna még akkor, hogy egyszer mindenki az ő műveit fütyüli majd a világ szinte minden szegletében. De így történt. Webber mára a világ egyik legsikeresebb zeneszerzője, többszörös Oscar-, Grammy- és Golden Globe-díjas, lovagi cím és szerzett főnemesi rang birtokosa, komoly műgyűjtő és üzletember, Anglia egyik legnagyobb színházi vállalatának a vezetője, akiben ha megszólal egy hang, többé nincs megállás.

Ez lenne a titok?

De hogy mi hozza a sikert? Talán nevetségesen hangzik, azonban ezt sokszor még maga Webber sem tudja. Hogy mi a titka annak, mely musical lesz sikeres és melyik nem, ő maga sem képes megjósolni, amikor megszületik egy dallam valahol legbelül. Arról ugyanis nem sokat hallani, hogy a számos világsikerre vitt produkciója között több alkalommal is színpadra került olyan darabja, amelyek néhány előadás után mentek is a süllyesztőbe. Ilyen volt például A szerelem arcai című előadása. Az azonban kétségtelen, hogy Webber ért a zene és az emberek nyelvén. Tudja, mi kell a közönségnek, azt is, mi kell a művészeknek, és elő is tudja állítani e kettő egyvelegét. Arra figyel, kinek mire van szüksége. Így születnek a csodák, a tündérmesék, amelyek évtizedek óta elvarázsolják az embereket estéről estére.

Csak utólag jött rá, mit alkotott

Az Operaház fantomjáról azt nyilatkozta egyszer egy interjúban: “Biztos vagyok benne, hogy nem lesz még egy ilyen sikeres darabom.” Igaza lett. Persze csak utólag jött erre rá, több más darabjának fogadtatását látva, amikor valahogy nem akart újra jönni az a siker, ami a Fantomnál. Az 1986-ban bemutatott darab még a Macskákat is megelőzte a Broadway színpadain, és számos más országban is, és azóta sincs még egy ennyit játszott és ennyire kedvelt musicalje. Érdekessége a darab előkészületeinek, hogy Christine karakterét az akkori felesége, Sarah Brightman ihlette, neki is adta a szerepet, nem sokkal később mégis elváltak.

Imádja a magyar közönséget

Webber műveit a világ minden táján játsszák, sok esetben évtizedeken át. Az Operaház fantomja mellett a Macskák volt a leghosszabb ideig a Broadway-en futó musical, 2006-ig több mint húsz éven át. Ezekért a darabokért a magyar közönség is rajong, és Webber maga is nagyon szereti Magyarországot, mivel művei nálunk szinte állandóan műsoron vannak, nem is akármilyen sikerrel és feldolgozásokban. Sőt, Budapest volt az első kelet-európai főváros, ahol – ahogyan a szerző mondta egyszer – “engedélyeztem a darabjaimat a hidegháborús időkben”. A magyar közönséghez való kötődésért, a magyar kultúra támogatásáért, nemzetközi hírnevének öregbítéséért a zeneszerző meg is kapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

Semmit nem hagy a gyerekeire

Webber háromszor nősült és öt gyermeke van. Családja azonban nem igazán örülhet a hírnévnek és a felhalmozott vagyonának, a zeneszerző ugyanis már évekkel ezelőtt közölte, hogy közel egymilliárd fontos vagyonát tervei szerint nem a gyerekeire hagyja, hanem rászorulókon és rossz anyagi helyzetű zenészeken segít majd a pénzével. Saját bevallása szerint azért, hogy a gyermekei is tanuljanak meg megdolgozni a pénzért, becsüljék meg a munkát, és ne elvonón végezzék, mint más hírességek utódai, akik a bulvárlapok állandó szereplői, és a szülők pénzét költik.

A nélkülöző gyermekek mellett azonban teljes erőbedobással kiáll. A kambodzsai árvák életét látva 1985-ben requiemet írt, amellyel nemcsak felemelte a hangját a világ igazságtalanságai, kegyetlenségei ellen, hanem azzal is meghökkentette a szakmát és a közönséget, hogy komolyzenei területen is maradandót volt képes alkotni.

 

 

Exit mobile version