D. Tóth Kriszta segített egy Csilla nevű nőnek abban, hogy megemlékezzen régi szerelméről, Bodnár Attilától, és méltóképp búcsúzzon tőle. A wmn.hu-hoz eljuttatott levelében egy megható történettel emlékezett Csilla az utcazenész Bodnár Attilára.
Mint azt a levélben az egykor szerelmes nő írja, Bodnár Attila volt a város bálványa. Mindenki érte rajongott, de ő már akkor is más volt, mint a többiek. “Egy általános iskolai buliban ott állt a bejárati ajtónak támaszkodva, lazán, vagányan, sötétlila amerikai dzsekiben, ami abban az időben még nem sok mindenkinek volt a vidéki kisvárosban. Csak néztem, de odamenni nem volt merszem. Hogyan is lett volna, hiszen a fél városnak ő volt a “szerelme?” – kezdte a levelet Csilla.
Évek múltán a nő meghallotta, hogy a fiatal tehetség, Bodnár Attila mint utcazenész, az X-Faktorban tűnt fel. Megtudta, hol zenél, majd néha, ha kis kerülővel is kellett mennie, arra indult, hogy láthassa.
“Néha rápillantottam, próbáltam keresni azt a régi tekintetet, és örültem, amikor megtaláltam. Örültem, hogy ebben az embertelen világban megmaradt ugyanannak a jólelkű, önzetlen és kedves vidéki fiúnak. Előfordult, hogy nem láttam a tömegben, csak kissé rekedtes hangját hallottam, de tudtam, hogy ott van, és ez is elég volt. De nem mentem oda hozzá. Soha.”
A Bodnár Attilától búcsúzó levél végén Csilla felteszi a kérdést, “mi lett volna ha?”, erre azonban már sosem kap választ, de ma már tudja, hogy ha visszapörgethetné az időt, máshogy döntene.
“És most már tudom, ha még egyszer találkoznánk, akkor odamennék hozzád!”
Bodnár Attila ezt a dalt énekelte utoljára, mikor Csilla látta, ezzel őrzi emlékeiben.
