Lilu és a Keresem a családom stábja tudta, melyik árvaházból adták örökbe a kislányt, így volt remény. Limában egy segítőkész gondozónő, Berta érezte, hogy nagy a tét, és segített a stábnak. Hetekig járta a perui főváros szegénynegyedeit, míg kiderítette, hogy az édesapának nyoma veszett, de Iza édesanyja Iza nagymamájával él. Kapott egy címet hozzájuk. Sőt az is kiderült, Izának van egy nővére, Jessica, akihez Berta telefonszámot kapott. Jessica is árvaházba került, mint Iza, és van már egy gyermeke.
Iza könnyek között fogadta a híreket. “Jó értelemben, de sokk, szeretnék velük találkozni” – mondta a lány. A nagy útra Lilu kísérte el Izát, aki megérkezett szülőföldjére, ahol 30 év után válaszokat kaphatott. “Nagyon boldog voltam, eddig semmit nem tudtam arról, hogy van egy Izabella nevű húgom. Édesanyám másfél éves koromban hagyott el, aztán nevelőotthonba kerültem, ahol 18 éves koromig életem” – mesélte Lilunak Iza nővére, akinek nagyon nehéz sors adatott.
“22 éves voltam, amikor a nagymamám bemutatott az anyámnak, és elmesélte, az édesanyám beteg, és az utcán él. Nem tudtam, ki ő, de vágytam rá, nem értettem, hogy tengődhetett évekig az utcán… nem mi választjuk a családunkat, Isten adja nekünk, nem tudom azt mondani, hogy azonnal szeretet éreztem iránta, de ez mostanra már megváltozott” – mondta Lilunak a nővér, Jessica, aki arról is mesélt, hogy volt férje elvette a közös gyermeküket, mert tehetős családjának köszönhetően meg tudta fizetni a drága ügyvédeket.
Széles Iza Limában ellátogatott az egykori árvaházba, ahol régi gondozója fogadta, és biztosította arról, hatalmas szerencse, hogy szerető családban nevelkedett, jó körülmények között.
Végül összejött a nagy találkozás. Iza először nővérével találkozott, akivel könnyek között köszöntötték egymást. “Anyának van egy betegsége már nagyon fiatal kora óta, mély depresszióba zuhant, mert a nagyapánk nagyon rosszul bánt vele. Az utcára került, rászokott a drogokra, hála Isten, már nem függő, jobban van” – mesélte Jessica az anyjukról.
Az édesanyához és nagymamához Jessica kísérte el Izát. A nagymama és az édesanya nagy öleléssel fogadta a lányt, akit egyik sokk ért a másik után. Édesanyja mentális állapotát és az életkörülményeiket látva, most fogta csak fel igazán, milyen élet jutott volna neki, ha annak idején nem fogadják örökbe. Széles Iza reméli, hogy egyszer majd neki is lesz lehetősége magához venni gyermeket a perui árvaházból.
