Hol volt akkor még Janet Jackson melle – 50 éve rendezték az első Super Bowlt

nlc | 2017. Január 15.
Kereken ötven éve rendezték meg először az amerikaifoci-bajnokság legendás döntőjét, a Super Bowlt. Hogy lássuk, mennyire más volt a világ akkoriban, összegyűjtöttünk 10 dolgot, ami 1967. január 15-én legfeljebb csak a jövő zenéje volt, de leginkább az sem.

Ó, a matematika kérlelhetetlen törvényei: ahogy az ezredforduló sem akkor volt, amikor a naptár 1999-ről 2000-re váltott, úgy az amerikaifutball-bajnokság (szóval az NFL) legendás döntője sem tavaly lett 50 éves, amikor ötvenedszer rendezték meg, hanem idén, egész pontosan ma ünnepli fél évszázados fennállását, miközben a Lady Gaga koncertjével súlyosbított 51. szeánszra készülünk. A 2016-os alkalom kapcsán azt már elmondtuk, mit érdemes tudni a Super Bowlról, így mindenki tisztában van az amerikai focival és azzal is, hogy a félidei előadás, azaz a halftime show és a tévéreklámok is szerves részei a látványosságnak – most inkább gondolkozzunk történelmi léptékben. Hogy lássuk, milyen más volt a világ, amikor útjára indult az őrület, tíz olyan dolgot veszünk sorra, aminek még híre-hamva sem volt 1967. január 15-én, miközben a Green Bay Packers és a Kansas City Chiefs 35–10-es eredménnyel záruló meccsén izgult a közönség. Íme a hiánylista.

Egy nemzetközi NFL-ikon

Tom Brady személyében ma már az amerikai focinak is megvan a maga Ayrton Sennája, Maradonája vagy Andre Agassija, akiről még az is tudja, hogy kicsoda és (nagyjából) mit csinál, aki amúgy a sportágat egyáltalán nem ismeri. 1967-ben viszont ez az ember még nemhogy az NFL közelében nem volt, hanem sehol sem: a megszületéséig is több mint tíz év volt hátra. 

Fotó: Tom Pennington/Getty Images

Világszintű NFL-mánia

Nemzetközi szupersztárja persze már csak azért sem volt az amerikai focinak, mert az USA-n kívül nem is érdekelt senkit az egész. Vagy éppen fordítva: azért nem érdekelt az USA-n kívül senkit az egész, mert nem volt meg a nemzetközi szupersztár, sőt a nemzetközi sztárrá válásának a feltételei sem voltak adottak? Mindegy, a lényeg az, hogy 1967-ben a hidegháború vége még nagyon messze volt, de az még annál is sokkal elérhetetlenebbnek tűnt, hogy Magyarországon férfiak (és nők) éjszakázzanak az NFL kedvéért.

Popzenés halftime show

Pop- és rockzene már akadt 1967-ben is – hogy mást ne mondjunk, a 2006-os Super Bowlon fellépő Rolling Stones a Satisfactiont már akkor is eljátszhatta volna –, de az még egy másik világ volt, amelyben az azóta intézményesült előadók felforgató elemeknek számítottak, és sehogy nem illettek össze egy sporteseménnyel, így aztán a szerepeltetésük valószínűleg nem is fordult meg egyetlen illetékes fejében sem. A békebeli megoldás? Két egyetem rezesbandája, Al Hirt trombitás és egy középiskola mazsorettkülönítménye.

Hiphop

Ennek a műfajnak a képviselői még csak elméletben sem lehettek volna ott az első Super Bowlon, hiszen ’67-ben a mai nagy öregek is kisgyerekek voltak. A stílusnak pedig születése után ugyanúgy végig kellett járnia a kanonizálódás rögös útját is, mint korábban a rocknak, szóval attól végképp messze volt a világ, hogy a halftime show popsztárja egy hiphopelőadó meglepetésszerű felbukkanásával tegye még emlékezetesebbé a fellépését, ahogy azt a néha magyar fülbevalót viselő Katy Perry meghúzta Missy Elliott-tal 2015-ben.

Indiana Jones és a modern Hollywood

1967-ben épp csak a szárnyait próbálgatta George Lucas és Steven Spielberg is, akiknek az Indiana Jones-filmeket és úgy általában a modern blockbustereket köszönhetjük, amelyekhez egy rakás kapcsolt termék is tartozik a mamuszoktól az akciófigurákig. Szóval olyan félidei látványosságra se volt esély, mint amit 1995-ben a Disney rendezett, hogy az anaheimi Disneylandben épített hullámvasútját, az Indiana Jones and the Forbidden Eye-t népszerűsítse.

Otthoni játékgépek

1967-ben bőven elég volt egy tévé is ahhoz, hogy beragyogja egy háztartás mindennapjait – rákötni ugyanis még egy videomagnót sem lehetett, nemhogy valami konzolt, amin akár csak egy 2D-s Super Mario-játék elfutott volna. Úgyhogy főleg nem ment a Super Bowl szünetében a Playstation 2-t a majdani PS9 reklámjával reklámozó reklám, mint 2001-ben.

Internet

És persze nem lehetett volna ’67-ben “dot-com Bowl” sem, ahogyan a 2000-es döntőt becézik azért, mert a net robbanása miatt tele volt weboldalak reklámjaival. Az internet nemhogy a robbanástól, de a létezéstől is távol állt: elődje, az ARPANET is csak 1969 végén kezdett pislákolni.

Apple és minden, ami vele jár

Mi több, eszköz sem volt, amivel netezni lehetett volna – nemhogy almás telefon, de almás vagy bármilyen más, modern értelemben vett személyi számítógép sem. Tudniillik utóbbit – a grafikus kezelőfelülettel és egérrel ellátott Macintosht – is csak 1984-ben mutatta be legendás Super Bowl-reklámjában az Apple. (Csendben jegyezzük meg: 1967-ben amúgy még reklám sem volt a mérkőzés szünetében, ez is csak 1970 óta hagyomány.)

Mai értelemben vett terrorizmus

Az első Super Bowl nézői nem nagyon ismerték még a robbantásos merényleteket és egyéb terrorcselekményeket sem. Pár évvel később már sajnos sokkal többet tudott mindenki ezekről a szörnyűségekről, de 1967-ben még elképzelhetetlen volt, hogy terroráldozatok ezreinek neve fusson egy kivetítőn a félidei műsorban, mint 2002-ben, amikor a U2 játszotta a Where the Streets Have No Name-et.

Öt másodperces késleltetés az élő adásban

Az 1967-es Super Bowlt még le lehetett adni élő egyenesben, és az utána következő harminchatot is. A 2004-est viszont utólag már nagyon nem szerette volna senki élőben adni, tekintve hogy a halftime show-ban Justin Timberlake egy történelmi mozdulattal letépett egy darabot a 2017-ben az NFL-döntővel egyidősen, ötvenévesen szülő Janet Jackson ruhájából, és országnak-világnak megmutatta az énekesnő mellét. A botrány miatt a tévé azóta is 5 másodperces késleltetéssel vetíti a a produkciókat, hogy legalább még egyszer ne fordulhasson elő ilyesmi – így múlnak el a boldog békeidők.

 

Exit mobile version