Noelle művészeti szakra jár egyetemre, festő szeretne lenni. Kissé zárkózott lány, akinek nincs sok barátja. Amikor az egyik csoporttársa meghívja őt egy házibuliba, elmegy, részben azért, hogy ne unatkozzon, részben pedig azért, mert tetszik neki a srác. Csakhogy az este nem úgy alakul, ahogy tervezi. A fiú szobájába lépve a korábban kedves srác agresszívvé válik, és megerőszakolja Noelle-t. A lány pedig hiába meséli el ezt az egyetemen, senki nem akar vele foglalkozni, így a saját kezébe veszi az igazságosztást.
Erről szól a Francesca Eastwood főszereplésével készült A bosszú angyala, amely egy Magyarországon is nagyon fontos – igen, a gólyatábori esetekre gondolunk – témával foglalkozik: az egyetemeken jelen lévő erőszakkultúráról szól, valamint arról, hogy mit kéne tennünk, hogy ez megváltozzon. A filmet Miskolcra nemcsak Francesca Eastwood, hanem a film rendezője, a brazil származású Natalia Leite is elkísérte, aki számára ez egy nagyon személyes történet. A miskolci sajtótájékoztatón elmesélte, hogy a húszas évei elején a művészeti egyetemen ő maga is szexuális zaklatás áldozatává vált, melynek hatása sok-sok éven át mérgezte a párkapcsolatait, és csak nemrég jutott el arra a pontra, hogy már tud beszélni az akkor történtekről, és látja, milyen törést okozott ez az életében. Részben az ő terápiája ez a film. Az összeszokott színész-rendező párossal – annyira szeretik egymást, hogy ugyanolyan tetoválást csináltattak a karjukra – Miskolcon beszélgettem.
Francesca Eastwood és Natalia Leite A bosszú angyala című filmjük díszbemutatóján
(Fotó: MTI/Vajda János)
Ki az a Francesca Eastwood?
Igen, az Eastwood névből sejthető, hogy Clint Eastwood egyik gyermeke a rengeteg közül. Édesanyja Frances Fisher (akit a legtöbben a Titanicból ismerhetnek, ahol Kate Winslet anyukáját alakította) színésznő, akivel a nagy Clint a Nincs bocsánat forgatásán jött össze, és Fisher már terhes volt Francescával, amikor a western megnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat 1993-ban. Francesca a gyerekkora nagy részét forgatásokon töltötte, sokáig mégsem akart a szülei nyomdokaiba lépni. Amikor mégis így döntött, az apja nem biztosított számára protekciót: bevallása szerint az apja rendezéseiben neki is ugyanúgy castingolnia kell, mint bárki másnak, és a protekciómentességet az is bizonyítja, hogy mostanáig csak a Jersey Boysban és Az igazság napjában adott neki egy nyúlfarknyi szerepet. Francescát azonban nem kell félteni, magától is dolgozik a karrierjén: láthattuk az új Twin Peaks záróepizódjában, szerepelt a Fargo 3. évadában, feltűnt már rengeteg független filmben, az Instagram-oldalán pedig az érdeklődők nagy örömére gazdagon dokumentálja, milyen ma a nagyvilágban Clint Eastwood lányaként élni.
Létezik egy elmélet, miszerint sok férfi azért nem érez különösebb empátiát a megerőszakolt nőkkel szemben, mert képtelen elképzelni önmagát nemi erőszak áldozataként. Egyetértetek ezzel?
F.E.: Úgy érzem a világban komoly változás állt be, és egyre több férfi veszi komolyan a nemi erőszak ügyét. Egyre többet beszélünk róla, amivel elértük, hogy a férfiak is kezdik komolyan venni a dolgot. A filmben eredetileg volt egy olyan férfi szereplőnk is, aki maga is áldozatául esett nemi erőszaknak, de végül sajnos ki kellett vágnunk…
N.L.: Egy olyan férfiról volt szó, akit még gyerekkorában molesztáltak. Sajnos nem maradt benne a filmben, de ettől ez még egy nagyon fontos sztori, mivel rengeteg gyerekkel történik ilyen. Nemi erőszak áldozatai azonban a gyerekkort leszámítva leginkább nőkből válnak, ezért is fontos, hogy az erről szóló történeteket nők mesélhessék el.
Francesca Eastwood (Fotó: MTI/Vajda János)
Nem tudom, Los Angelesben vagy Brazíliában hogy működik ez, de nálunk a középiskolában a nemi erőszak szinte tabutéma, nincs erről érdemleges felvilágosítás. A filmetekben azt valljátok, hogy a férfiaknak meg kéne tanítani, hogy nem dughatják a farkukat abba a lyukba, ahová csak akarják…
F.E.: A szexuális felvilágosítás keretein belül erről is kellene beszélni a diákokkal, mégsem teszik meg.
N.L.: Ez az oktatási rendszerünk egyik nagy hiányossága. Részben ezért is működik az áldozathibáztatás, amikor olyanokat mondanak, hogy a nő hibája is, mert előtte flörtölt a férfival, kihívóan öltözködött stb… Meg kéne tanítani már az iskolában, hogy hol vannak a határok, és azt is, hogy a nem mindig nemet jelent. Gyakran el sem tudják képzelni, min megy keresztül egy nő, amikor megerőszakolták.
F.E.: Erről beszélni kéne, és ennek a tudásnak olyan természetessé kéne válnia, mint hogy mindenki tudja, hogyan kell megmosni a fogát.
Korábban azt mondtátok, hogy nőként lehetsz bármilyen gazdag, lehet bármilyen hatalmad, mégis könnyen szexuális zaklatás áldozatává válhatsz. Mit értettetek ez alatt?
F.E.: A külvilág veszedelmeitől megvédhet egy testőr, de a nemi erőszak akár egy párkapcsolaton vagy házasságon belül is előfordulhat.
N.L.: Sokan nem is tartják nemi erőszaknak azt, ha mindez egy párkapcsolaton vagy házasságon belül történik. Erről is felvilágosítást kéne tartani.
Fel lehet erre valahogy készülni? A nőknek meg kell tanulniuk megvédeni magukat?
N.L.: Nem a nő feladata, hogy felkészüljön. Bárkit kirabolhatnak, amikor sétál az utcán.
F.E.: Persze az ember nem megy olyan környékre, ahol tudja, hogy könnyen bajba kerülhet, meg hasonlók… De miért egy nőnek kellene önvédelmet tanulnia?
N.L.: A társadalom miért nem a férfiakat tanítja meg arra, hogy a fizikai erőfölényükkel ne éljenek vissza? Nem ez lenne a természetes?
Francesca, még a színészi karriered elején jársz, az arcodat kevesen ismerik, de az Eastwood névre mégis mindenki felkapja a fejét. Amikor elmész egy castingra, a neved inkább előnyt vagy inkább hátrányt jelent számodra?
F.E.: Igaz, ez néha furcsa helyzet tud lenni, de a fontosabb munkáimat biztosan nem a nevem miatt kaptam meg. Nincs protekcióm. El tudom képzelni, hogy van olyan rendező, aki csak a nevem miatt szeretne engem, mert úgy gondolja, hogy ettől a filmje majd kap valami extra publicitást, de ha így van, akkor az illető tévúton jár. Szerepet azért kell adni valakinek, mert ő a legjobb választás az adott munkára.
N.L.: Egyáltalán nem vettem számításba a családnevét, amikor neki adtam a főszerepet. A legjobbat akartam, és Francesca volt az.
Francesca és édesapja, Clint Eastwood a Sully – Csoda a Hudson folyón kaliforniai bemutatóján (Fotó: Getty Images/Emma McIntyre)
Francesca, úgy tudom nagyon büszke vagy A bosszú angyalára, de gondolom, a kemény, megerőszakolós jelenet és a meztelenkedés miatt a filmet nem szívesen mutatnád meg a szüleidnek. Vagy megnézték már?
F.E.: Nem mutattam meg nekik…
N.L.: Anyukád látta.
F.E.: Ó, tényleg. A film egy korai verzióját ő is megnézte. Ne hidd, hogy bajom lenne azzal, hogy megnézik a filmet. Anyu és apu is hosszú évtizedek óta a szakmában van, tudják, mi az a színészkedés, és sokszor mivel jár. Szerintem nekem nagyobb sokkot okoz, hogy visszanézzem magam ezekben a jelenetekben, mint amit ők éreznének. Én még nem szoktam hozzá ahhoz, hogy magamat lássam a vásznon. De bárhogy is van, A bosszú angyalát nem a szüleimnek készítettem. Elsősorban magamnak csináltam, valamint azoknak a nőknek és férfiaknak, akiket megérint a téma.
Ha nem is olyan régóta, de már vannak Hollywoodban olyan kaszkadőrkoordinátorok, akik a szakmájukban a nemierőszak-jelenetekre specializálódtak. A ti filmetekben dolgozott ilyen?
N.L.: Mi csak az akciójelenetben használtunk kaszkadőrt. A nemi erőszak jelenetében nem akartam, hogy a jelenet megkoreografáltnak hasson, hanem nyersnek és igazinak kellett látszania. Az volt a lényeg, hogy bízzak a színészeimben, ők is bízzanak bennem, és mindent alaposan átbeszéljünk forgatás előtt. Peter Vacknek tényleg le kellett szorítania Francescát az ágyra, és tényleg erősen kellett húznia a haját, és ez csak úgy működik, ha a színészek bíznak egymásban és bennem.
F.E.: Meztelenül és kiszolgáltatottan álltunk a kamerák előtt. Próbáltunk csalni – például amikor Peter zoknit húzott a péniszére – , de láttuk, hogy ez nem működik.
Fotó: MTI/Vajda János
Gyakoroltátok a jelenetet forgatás előtt?
F.E.: Ez nem olyasmi, amit szívesen próbál az ember. Peterrel ismertük a karaktereinket, megtanultuk a szövegünket, és amikor bekerültünk abba a szobába, akkor tudtuk, mit kell csinálnunk. Ha gyakoroltuk volna, sokkal sterilebb lett volna a végeredmény.
Kicsit furcsa volt nekem, hogy az erőszakjelenetben, hiába van szintén meztelenül, keveset láthatunk Francesa testéből, később viszont, amikor már egyedül van, mégis láthatjuk őt teljesen pucéran. Ez hogyan alakult így?
F.E.: Ő egy fiatal nő, aki átélt valami szörnyűséget, és ezután a gyógyulás útjára lépett. Ennek az egyik fontos lépése, hogy újra elfogadja önmagát, újra elfogadja a saját testét, és tudja szeretni önmagát. Ezt láthatjuk ebben a jelenetben. Egyáltalán nem éreztem, hogy ebben a meztelenségben bármennyire is jelen volna a szexualitás. Noelle itt visszavette a saját testét, miután egyszer valaki elvette tőle.
N.L.: A nemi erőszak jelenetét semmiképp nem akartam szexualizálni, ezért volt fontos, hogy minél kevesebb legyen látható Francesca testéből. Nem akartam, hogy a nézők a melleit bámulják közben.
Francesca, ha olvasol egy forgatókönyvet, és abban látod, hogy a karakterednek van egy meztelen jelenete, akkor is bevállalod, ha a történet szempontjából nincs nagy jelentősége?
F.E.: Nincsenek pornós ambícióim, ha erre gondolsz (nevet). Komolyra fordítva: nem vagyok szégyenlős, ha a meztelenséget autentikusnak érzem, vagy a történet szempontjából jelentősége van, akkor megcsinálom.
Fotó: MTI/Vajda János
Nemrég egy rendezőnő arról panaszkodott, hogy nagyon nehéz olyan színésznőt találni manapság, aki vállal meztelenkedést, mert mindenki valami mélyebb értelmet keres mögötte, ő meg csak szeretne egy jelenetet, amelyben a szereplő pucéran ébred reggel az ágyban, mert a meztelen alvás is elárul valamit a karakter szabad szelleméről…
F.E.: Ha a meztelenkedés hozzáad valamit a karakterhez, nekem semmi bajom vele. De azt is hozzá kell tennem, hogy ez ritkán fordul elő. A legtöbb rendező a meztelen női testet csak azért akarja megmutatni a filmjében, hogy mutathasson egy meztelen női testet.
N.L.: Meztelenkedő színésznőnél egy dolgot nehezebb találni: meztelenkedő színészt. Van a filmünkben egy jelenet, ahol megmutatjuk az egyik szereplőnk péniszét, és elképesztően nehezen találtunk olyan színészt, aki ezt bevállalta volna.
F.E.: Hirtelen mind primadonnákká váltak.
N.L.: Ez egy olyan film, amelynek a fő témája a nemi erőszak, és arról szól, hogy mindenki a saját testének ura, és ettől nem foszthatod meg őt. Eldöntöttem, hogy ha mutatok női meztelen testet, akkor férfit is mutatni fogok, szóval ragaszkodtam ehhez.
Francesca, a szüleid filmforgatásain nőttél fel, végig ott voltál anyukáddal a Titanic forgatásán is. Számtalan drága, nagy hollywoodi film elkészültét láttad belülről. Nem furcsa ezek után kezdő színésznőként alacsony költségvetésű, kis stábbal rendelkező filmeket forgatni?
F.E.: Ó, igen. A Titanic tényleg az egyik kedvencem volt. (Egy korábbi interjújában Francesca elmesélte, hogy a forgatás után az anyukájával évekig a filmből idézgettek egymásnak – a szerk.) Teljesen más egy kis költségvetésű film forgatása, mint egy nagyé, de igazából nem ez számít, és ezt a szüleimtől tanultam. Amikor ott vagyok egy jó rendezővel, mellettem az operatőr, és velem szemben a színészkollégám – ahogy ez A bosszú angyala esetében is történt –, annál nem ismerek jobbat. És ehhez nem kell nagy stáb és nagy büdzsé.