Egy hollywoodi karrier sosem egyetlen hajszálon múlik, ugyanis nem elég közel kerülni a tűzhöz, utána is jó és bátor, ugyanakkor nem túl vakmerő döntéseket kell hozni. Ennek megfelelően a szépen karbantartott népszerűségtől a hullámvasutazáson át a zuhanórepülésig és a késői virágzásig gyakorlatilag minden életpályamodellre akad példa a valódi filmsztárok és a filmsztárszerűségek világában, és egyáltalán nem biztos az sem, hogy mindenki érdemei szerint részesül a jóból vagy a rosszból. Ez a tény most egy kisebb gondolatkísérlet-sorozatra sarkallt minket: fogtunk néhány jobban vagy rosszabbul boldoguló, de mindenképpen ismert színészt, és felcseréltük a karrierjük fontos döntéseit egy-egy olyan kollégájuk lépéseivel, aki hozzájuk hasonlóan kezdte, de egészen máshol kötött ki. Noha a „mi lett volna, ha” kérdésnek állítólag semmi értelme, ezek a kis játékos történetek azért mégiscsak mondanak valamit szerencséről, döntésképességről, elhivatottságról és karrierépítési képességekről.
Első helycsere: Leonardo DiCaprio és Matthew McConaughey
Miért ők? Mindketten bebizonyították már a karrierjük legelején, hogy nemcsak szépfiúk, de a legkiemelkedőbb tehetségek közé is tartoznak. Míg azonban Leonardo DiCaprio a tehetségét akarta használni, Matthew McConaughey jó ideig a felsőtestével kívánt boldogulni.
A fordulópont: ha DiCaprio a Rómeó + Júlia és a Titanic sikere, majd A vasálarcos és A part bukása után nem a kihívásokat, hanem a biztonsági játékot választja, és futószalagon kezdi szállítani a limonádéfilmeket, ahogy azt a valóságban McConaughey tette.
Mi lett volna, ha ez történik? Leonardo DiCapriónak pénze így is, mint a tenger, és mivel nagyon odafigyel a testére (gyakran veszi le, ugye, a pólóját), megmarad annak a szexszimbólumnak, aki fiatalon volt, de szakmailag egyre súlytalanabbá válik. Végül negyvenen túl újragondolja azt a bizonyos korábbi döntését, és bevállal egy neonoirt, egy súlyos fekete komédiát, illetve egy okos vígjátékot, majd egy vérbeli drámát és a tévé új aranykorának egyik legnépszerűbb sorozatát is. A világ döbbenten néz, hogy hol dugdosta idáig ezt a félelmetes tehetséget ez a pasas, kicsit később, de még mindig nagyon hamar pedig egy Oscart is begyűjthet azért a bizonyos vérbeli drámáért, a Mielőtt meghaltamért.
A győzelmet külön pikánssá teszi, hogy a hoppon maradt jelöltek közt ott van DiCaprio másik az évi filmje, a brókereket is lázba hozó A Wall Street farkasa főszereplője, Matthew McConaughey, aki a világ egyik legjobb színésze, és csaknem kizárólag a filmipar mágnásaival, Scorsese-vel és Spielberggel dolgozik, de erről a díjról valahogy mindig lecsúszik. Hollywood alighogy megtért és azonnal pajzsra emelt tékozló fiújának köszönhetően ez már a negyedik alkalom.
Második helycsere: George Clooney és Matt LeBlanc
Miért ők ketten? George Clooney és Matt LeBlanc is egy hallatlanul népszerű sorozattal vált ismertté. Míg azonban Clooney-t a kihívások éltették, LeBlanc-t bevallottan félénkké tette a siker.
A fordulópont: ha Clooney LeBlanc-módra nem hajtja tovább a mozis munkákat, miután megkapja Doug Ross szerepét a Vészhelyzetben, sőt egészen belekényelmesedik a tévés sikerekbe, és annyira eggyé válik a karakterével, hogy egyre kevésbé akar és mer bárki mást játszani.
Mi lett volna, ha ez történik? Amikor a Vészhelyzet véget ér, Clooney figurája saját szériát kap Dr. Ross címmel, ez azonban megbukik, így a színész fél évtizedes pihenőre vonul, majd visszatérve – kínos, de ez van – önmagát kezdi alakítani egy sitcomban, amit a biztonság kedvéért a Vészhelyzet alkotói írnak. A menet közben látványosan elhízó, kifakult sztár karrierjének legmerészebb vállalkozása ötvenéves koráig a Top Gear műsorvezetői székének elfoglalása, ahol többek között neves színészeket lát vendégül. Egyszer talán még Matt LeBlanc-t is sikerül elhívni hozzá, aki a Jóbarátok Joey-jából az elmúlt évtizedekben az A lista Oscar-díjas oszlopává vált, és rendezőként is egyre szebben teljesít, sőt a Nescafé reklámarca, a formáját pedig olyan remekül tartja, hogy a nők még mindig bomlanak érte.
Harmadik helycsere: Macaulay Culkin és Drew Barrymore
Miért ők ketten? Még gyerekként hatalmas sztárok, majd a sikerek hatására súlyos drogfüggők lettek mindketten. Innentől azonban eléggé különböző utakon indultak el.
A fordulópont: Ha Macaulay Culkinnak sikerül az elvonó, és ő szedi rendbe az életét és a karrierjét, nem pedig Drew Barrymore.
Mi lett volna, ha ez történik? A mindent eltipró Reszkessetek, betörők! és a folyatás sikerei után Culkin ugyan lejtőre kerül, és a sajtó már bőven a 18. születésnapja előtt tele van az alkoholizmusáról és drogfogyasztásáról szóló cikkekkel, de ő nem azt az utat járja be, mint a jó húsz évvel később is függőségeivel küzdő Drew Barrymore. Kevin McCallister megformálója két rehabilitációs kezelés után démonaival leszámolva visszatér, megírja életrajzát, a nagy sikerű Little Boy Lostot, majd felnőttként is sikeressé válik a filmiparban: ha nem is ő az első számú férfisztár, de sorban kapja a szerepeket a jól futó filmekben, rendezőként is kipróbálhatja magát, sőt a saját produkciós cégét is megalapítja.
Negyedik helycsere: Jennifer Aniston és Sandra Bullock
Miért ők ketten? Mindketten megkapták az egyfelől megtisztelő, másfelől erősen lenéző America’s Sweetheart titulust, azaz el lettek könyvelve romkomkirálynőknek, de az erre adott reakciójuk már nagyon eltért.
A fordulópont: Ha Jennifer Aniston megelégeli, hogy be akarják skatulyázni, és nem hajlandó leragadni a romantikus komédiáknál – pontosan úgy, ahogyan a valóságban Sandra Bullock viselkedett.
Mi lett volna, ha ez történik? A Jóbarátok sikerei után Aniston bevállal mindent akciófilmtől a sci-fin át a drámáig, így egyfelől a szakma is megtanulja, hogy bármikor bizton számíthat rá, másrészt a közönsége is rendkívül népes és heterogén lesz. Ezzel a hozzáállással néha persze óhatatlanul bakot lő, azaz időnként kimondottan kínos filmekben is lehet látni, de az összkép őt igazolja, mert ugyan tény, hogy menet közben még egy Arany Málna is becsúszik neki, de csak odakerül mellé rögtön az Oscar is. (És akkor arról nem is beszéltünk, hogy milyen természetesen kezeli azokat a bizonyos ballépéseket: még az ominózus Arany Málnát is elmegy átvenni, amire nagyon kevesen hajlandóak.) Ötvenévesen így aztán nemhogy felesleges attól tartania, hogy a hollywoodi színésznők többségéhez hasonlóan nem kap már több munkát, hanem egyenesen karrierje csúcsán van, méghozzá nemcsak népszerűség tekintetében – hiszen ezt elmondhatja magáról a romantikus komédiákat közel harminc éve szakmányban gyártó Sandra Bullock is –, hanem szakmailag is.
Ötödik helycsere: Nicolas Cage és Daniel Day-Lewis
Miért ők ketten? Fiatalon egyformán kiugró tehetségeknek számítottak, de Nicolas Cage végül a mennyiségi, Daniel Day-Lewis pedig a minőségi szemlélet szélsőséges híveként híresült el.
A fordulópont: Ha Nicolas Cage hozza meg azt a döntést, amit a valóságban Daniel Day-Lewis, azaz ő kezd kényesen válogatni a munkák közt ahelyett, hogy tehetségét aprópénzre váltva minden útjába kerülő szerepet elvállalna.
Mi lett volna, ha ez történik? Nicolas Cage negyven felett már csak két-három-, sőt nem egyszer ötévente tűnik fel egy új filmben – akkor viszont jó eséllyel haza is visz érte egy Oscart. Amikor pályafutása mindössze huszadik alakításáért már ötödször jelölik a legjobb férfi színésznek járó díjra, és harmadszor át is veheti a szobrocskát, köszönőbeszéde közben egy pillanatra átsuhan az agyán, hogy milyen régen látta vörös szőnyeges eseményen a kitüntetést egykor szintén elnyerő Daniel Day-Lewist, de aztán elhessegeti magától a gondolatot azzal, hogy valamikor szépreményű, azonban 30 év alatt 72 szerepet vállaló kollégája alighanem most is forgat, ő pedig inkább kiélvezi az ovációt, ami minden idők egyik legjobb színészeként köszönti.