Koós János novemberben ünnepelte 80. születésnapját, a Koós kapitány képtelen képes könyve című, most megjelent kötetben pedig mesél az életéről, például arról, hogy édesapja és a jegyző annyira megünnepelte november 20-i születését, hogy az eseményt csak másnap, 21-én sikerült jegyzőkönyvbe venni.
Arról is mesélt a könyvben, hogy mindig is zenész vagy színész szeretett volna lenni. „Apám meg volt róla győződve, hogy becsületes szobafestő válik majd belőlem, nem holmi zenész vagy bohóc, ahogy emlegette. De hát nekem mindig is az volt a vágyam, hogy zenész vagy színész legyek” – írta a soha be nem rekedő Koós János, aki jelentkezett is egy zenei középiskolába, ahol a felvételiztető tanárnak különös kérése volt. „Vicsoríts, fiam! – mondta röviden. (…) – Hogy miért, azt a csuda tudja, de én mindenesetre vicsorítottam. Ő meg fogta magát, és mint a lókupec a vásáron, megnézte a fogamat. Belenézett a számba. Előbb megnézte a felső fogsoromat, aztán lehúzta az ajkamat, ellenőrizte az alsó fogsoromat, majd hátraszólt: oboa!” – idéz a könyvből a Blikk.
