Nagy tévés siker a Sütimester című brit gasztroreality magyar verziója, az Ide süss!, és ebben jelentős szerepet játszik a műsorban versenyző amatőr cukrászok munkáját bíráló Szabadfi Szabolcs, vagy ahogyan már többen ismerik, Szabi, a pék. A „civilben” a Panificio il Basilico kézműves pékségek és éttermek alapítójaként és vezetőjeként ismert örökmozgó zsűritaggal a konyhai valóságshow sajtótájékoztatóján beszélgettünk.
Egy kicsike kis pék
Szabadfi Szabolcs azért vállalta el a zsűrizést, mert kihívásnak érezte, hogy egy tévéműsorban mutathatja meg, mit tud. „Még sosem álltam a tévéképernyő másik oldalán, kivéve, amikor festettünk meg tapétáztunk gyerekkoromban a kőszegi lakótelepen. Komolyra fordítva a szót, érdekelt ez a világ, és úgy éreztem, ez egy jó lehetőség a sütés népszerűsítésére.”
Névjegy
Szabadfi Szabolcs kis túlzással az anyatejjel szívta magába a péksütemények iránti rajongást, és már a kilencvenes évek első felében egy hazai pékségben dolgozott. Az évtized közepén aztán továbbállt egy osztrák üzletbe, hogy tapasztalatokat szerezzen, ezt követően pedig Olaszország következett, ahol a pizzasütést és a többi helyi specialitás elkészítését is kitanulta. Magyarországra körülbelül tíz évvel később tért vissza, és hamarosan már a Király utcai piacon árulta pékáruját vasárnaponként. Mivel az érdeklődés hatalmas volt, végül saját üzletet nyitott Panificio il Basilico néven a Városmajorban, amit aztán újabbak követtek a Hold utcában, a Király utcában és Szentendrén, közben pedig a kínálat is folyamatosan bővült reggelikkel, pizzákkal, halételekkel, borokkal.
Bár a sajtótájékoztatón azt állította, hogy nem a szavak embere, az azért a műsorból is kiderül, hogy Szabi valójában egy nagy dumás, vagány férfi. Azt azonban nem szeretné, ha erről ismernék meg, mert ennél sokkal fontosabbnak tartja a munkáját.
„Szeretném, ha úgy ismernének meg, hogy én vagyok az a gyerek, aki egész éjjel süt azért, hogy reggel ott állhasson a piacon, és láthassa, ahogyan a fiad összekeni a száját kakaóval a kakaós csigájából. Látni akarom azt a boldogságot az arcán, amit én kaptam a nagymamáimtól Kőszegen és Szombathelyen. Ők nagyon sokat adtak nekem az életben. Nem lettem agysebész, nem lettem plasztikaisebész-doktor, hanem egy kicsike kis pék lettem, de én azt gondolom, hogy ez egy csoda életút egyébként.”
Szabisítás versenytempóban
Az Ide süss!-ben is láthattuk, milyen szenvedéllyel beszél a sütésről, így aztán nem meglepő, hogy Szabi a VIASAT3 műsorában is azt értékelte a legtöbbre, ha egy versenyzőben ugyanezt a tüzet és elhivatottságot érezte. Szerinte minden süti mellé jár egy történet, ahogyan az ő saját pékáruin is látszik az ausztriai múltja vagy az, hogy keresztül-kasul bejárta Olaszországot. „Mindig szabisítom azt, amit az életem során megtanultam, és még most is tanulok különböző tanfolyamokon – mondja erről, hozzátéve: – Mindig új agymenésem van, minden reggel úgy kelek fel, hogy van valami a fejemben, egy új terv, egy új termék, egy új forma, egy új íz, közben meg jönnek a szezonok, és én ezt várom.”
Odaadásáról tanúskodik, hogy nemcsak a tanulással nem állt le soha, de zsűritag létére azt is szereti, ha ő is megméretheti magát. A versenyzés Szabinak pluszadrenalint jelent – az meg óriási büszkeséget, ha a kikísérletezett receptet elismerik. Éppen egy évvel ezelőtt 730 indulóból a 48. lett Pármában egy pizzasütő versenyen, de mint mondja, ő nem 48. szeret lenni. Akkor mindenesetre többségében olasz versenyzők között érte el ezt az eredményt, majd ősszel Milánóban már a 18. helyen végzett, legutóbb pedig Las Vegasban egy világversenyen egyedüli kelet-európaiként indult.
A pihenés még odébb van
Mint a mellékelt ábra mutatja, Szabadfi Szabinak a munka a szenvedélye, és ezt a háromgyerekes apuka családja is megérti: Dalma, Dominik és Dávid is elfogadta az életmódját, tudják, hogy mit várhatnak tőle. Mostanában azonban a zsűritag már próbál visszavenni egy kicsit a tempóból. „A gyerekek ebbe nőttek bele, egy nő pedig, bár nyilván nem szereti ezt az életmódot, de elfogadja – mondja. – Mindenesetre a célom az, hogy ezen változtassak, hogy most majd szépen lassan háttérbe vonuljak, és csak a fejlesztésekért legyek felelős. A jó vállalkozó arról ismerszik meg, hogy jó csapattal veszi körül magát, és nekem jó a csapatom. A nagyobbik fiam is jön majd gyakorlatra, de vele kétszer olyan kemény leszek, mint a többiekkel, mert egyszer ez az egész rá marad.”
Ez az egész azonban még a jövő zenéje, egyelőre ugyanis a munka még könnyen magával sodorja Szabit: az üzletek vezetése és a versenyek mellett rendezvényeken vesz részt, vagy a fejlesztésekkel foglalkozik, ha pedig ez épp nincs, akkor továbbra is ott a piacozás vasárnap, ahol azt élvezi, hogy sajtra vagy lekvárra cserélgetheti a kifliket és a kenyereket. Mivel nehezen mond nemet munkára, néha a szabadnapok rovására is megy nála a sütés.
„Bocsánatkérésben már jónak kellene lennem, de még nem vagyok. Ilyenkor virágot veszek, vagy kiengesztelő vacsorát szervezek. Meg kell engem érteni, én így vagyok összerakva. Lehet korlátozni, nem lesz jó nekem. Hogyha szeretsz, akkor ezt engeded. – magyarázza, aztán egy kicsit bővebben is kifejti, mire gondol. – Az egyik oldalról ez egy csodaszakma, egy csodadolog – a pénzügyi része engem annyira nem érdekel, de persze hozza magával azt is. Viszont ne felejtsük el, hogy egy jó nagy forgalmat bonyolító, összetett dologról van szó, és nagyon sok emberért felelek. Rajtam ez egy óriási teher. Többször elgondolkodtam, hogy eladok mindent a francba, és nyitok magamnak egy kis pékséget, ahol csak én fogok dolgozni, de a végén ugyanide jutnék.”
Marad, aki volt
Az Ide süss! indulásakor sokan mondták Szabinak, hogy most majd médiasztár lesz, és biztosan a háttérbe szorul nála a pékség és a sütés. Ahogy azt az eddigiekből is lehetett sejteni, ilyesmiről szó sincs.
„Azt mondták, én leszek a celeb pék, de miért lennék? Egyébként nagyon komoly tévés múltam van, 21 nap, mert pontosan ennyi volt a forgatás, és kicsit már profinak is érzem magam… Ugyan, csak viccelek! Semmi nem változott, és nem is félek tőle, hogy változni fog bármi. Biztosan lesznek rosszakarók, biztos lesznek, akik kritizálnak majd, de erre annyit tudok mondani, hogy jöjjenek be, és próbáljanak velem dolgozni pár héten keresztül. Volt már itt olyan, aki sírva ment el. Szóval én továbbra is pék vagyok, csak kaptam egy fórumot, ahol most több emberhez ér el az üzenetem: süssetek, mert az egy szuper hobbi. És összehozza a családokat.”