Bereczki Zoltán Zorkáról: „Az, hogy ő az én lányom, nem egy produktum”

Takó-Bencze Vivien | 2018. Augusztus 15.
Bereczki Zoltán egy percig sem áll le, a rajongói pedig éppen ezt szeretik benne. Ha kell, a színházban próbál, ha kell, stúdiózik és zenél, emellett pedig még a családjára is jut ideje. Vajon hogy csinálja? Interjú.

42 évesen úgy döntött, hogy egy másik célcsoportnál is megpróbálkozik – bejött. Bereczki Zoltán új dala a fiatalok körében is hatalmas siker, de nem áll meg itt, újabb slágereket szeretne piacra dobni. Emellett próbál minél több időt a családjára, főleg a kislányára szánni, akivel nagyon jó a kapcsolata, ugyanakkor – bár nem szeretne egyedül meghalni – a párkeresés egyelőre nem prioritás számára. Minderről és sok minden másról is beszélgettünk vele.

Óriási siker az új dalod, de eddig nem ilyen zenéket hallottunk tőled.

Korábban már dolgoztam Amerikában, nagyon jó dalok születtek abból az utazásból is. Most pedig egy nagyot álmodtunk, és valami teljesen mást szerettünk volna csinálni. A legutóbbi utam során újra Malek Mikivel dolgoztam, most is neki küldtem ki az új dalt mixelésre – szerintem szuper lett a végeredmény. A szerzőtársammal, Balog Lászlóval nagyon boldogok vagyunk, hogy ismét összejött a közös munka. 

Milyenek a visszajelzések?

Azt kell mondanom, hogy 99 százalékban jók. Persze, frusztrált emberek mindig lesznek, akiknek nem tetszik, de nem biztos, hogy nekik a dallal van bajuk. Inkább talán a személyemmel, és így vezetik le. Teljesen más ez a dal, mint az eddigiek, más korosztálynak is szól, de a tizen-huszonévesek között nagyon népszerű. Az idősebbek kicsit lassabban reagáltak rá.

Az utóélete azonban fantasztikus, hiszen reklámdal lett belőle.

Fordítva történt. Egy londoni ismerősöm szólt, hogy vérfrissítésre lenne szüksége annak a reklámcégnek, ahol dolgozik. Kérdezte, hogy van-e kedvem részt venni egy pályázatban, én pedig természetesen igent mondtam. Elküldtünk nekik egy dalrészletet, aztán egy hosszabb folyamat vette kezdetét. Sokszor kértek változtatást, ami miatt úgy éreztem, leginkább tesztelnek, de nekünk ez nem volt probléma, mindig eleget tettünk a kérésnek. A végén pedig közölték, hogy most már tudják, az első verzió volt a megfelelő. Ezután kezdtünk el dolgozni a végleges dalon, bár nehezen indult. Szerencsére a kezdeti nehézségek után már gördülékenyen ment a munka, és a végeredmény is nagyon tetszik a londoniaknak.

Maradsz ezen a vonalon?

Régóta tervben volt, hogy kellene egy új album. Felbuzdulva ezen a sikeren, így folytatnám tovább.

Mi a terved a jövőre nézve?

A színházi elfoglaltságaim nem csökkentek, játsszuk A lepkegyűjtőt és a Pillanatfelvételt, amellyel országos turnéra is indulunk, büszkén mondhatom, hogy nagy sikerrel. A Dolgok, amikért érdemes élni című produkciónk Pokorny Liával a főszerepben szintén óriási siker, nyáron több kulturális fesztiválon is részt vettünk vele, sőt Londonba is meghívták az előadást. Nemsokára megyünk New Yorkba videoklipet forgatni egy másik új dalhoz, illetve hamarosan próbálni kezdek egy új darabot a Centrál Színházban, Kovács Patríciával.

Tudnál választani az énekesi és a színházi karrier között?

Nem igazán, de nem is kell. Amikor éppen nem próbálunk, és nincs új darab, nyári szünet van, akkor többet tudok foglalkozni a zenével – stúdiózom, új dalokat szerzünk. Ha próbaidőszak van, akkor meg az énekesi karrier csak a koncertezés szintjén van jelen. De eléggé maximalista vagyok, nem szeretek semmit fél gőzzel csinálni.

Azt nyilatkoztad, hogy akár a szerelmet is félretennéd, hogy a karriered sikeres legyen.

Igen, de a kulcsszó az egyelőre. Nem tervezek egyedül meghalni.

Mennyire érzed, hogy meg tudod mutatni, ki is vagy valójában?

A színpadon ez egyáltalán nem fontos. A színházban nyilván szerepet játszom, éneklés közben pedig a dalaimon keresztül szeretném megmutatni, ki is vagyok. Ami ilyenkor benned van, azt kiengeded. Érzi az ember, hogy mi az, amire rá tud kapcsolódni a közönsége, és mi az, amire nem.

A közösségi oldaladon hogy vagy ezzel?

Sokat nyíltam az elmúlt egy évben, ennél sokkal zárkózottabb voltam korábban. Sok mindent elengedtem, de a kislányomat még mindig nem szeretném mutogatni. Az otthonomat is igyekszem megőrizni magamnak, de most már sokszor eszembe jut, hogy posztolok, ami eddig nem volt bennem. Úgy látszik, én is változom.

A rajongóknak mi a véleményük erről? Közelebb éreznek magukhoz?

Örülnek neki, hogy többet látnak belőlem, jelezték is: jó, hogy megosztom a hétköznapjaim történéseit. Talán nekem is szükségem van arra, hogy páncél nélkül éljek, hiszen eddig sokszor szorongtam emiatt.

Foglalkozol a negatív kommentekkel?

Leginkább nevetek rajtuk. Legutóbb pont azt írta egy kommentelő, miután megjelent, hogy a dalom sikeres, hogy most biztosan még nagyobb lesz az arcom. Ezen azért jót mosolyogtam. Egy évvel ezelőtt még lehet, hogy rosszul esett volna, most azonban már lepereg rólam.

Mi változott ebben az egy évben?

Én. Ez egy elengedős év volt. Sokat segített, hogy a házamba be tudtam költözni, de már előtte is éreztem magamon a pozitív változást. Visszajött a sport az életembe, újra jól kommunikálok a családommal, csodálatos a viszonyunk.

Mennyi időd jut magadra a sok munka mellett?

Ha úgy élhetném az életemet, mint ezen a nyáron, akkor úgy érzeném, hogy minden a helyén van. Most valahogy mindenre volt időm. El tudok járni sportolni, sokat foglalkozom a gyerekemmel, a családommal, folyamatosan jelen van a zene az életemben. Iszonyúan boldog vagyok, hogy beköltözhettem a házamba, ahol minden úgy van, ahogy azt elterveztem. Kert, pont annyi tér, amennyire szükségem van. Kialakítottam egy stúdiót, van egy szobám, ahogy Zorkának is, és egy hatalmas nappali, étkezővel és konyhával, szóval minden idilli.

Nagy alapterület? Ezek szerint szeretsz a ház körül ténykedni.

Úgy látszik, hogy igen. Amikor otthon vagyok, észre sem veszem, de folyamatosan csinálok valamit. A telek azért még rendezés alatt áll, van vele munka bőven.

 

Mennyi időt töltesz a lányoddal?

Nagyon sokat, szerencsére.

Sosem mutatod meg a közösségi oldaladon, maximum hátulról. Mi ennek az oka, félted?

A követőim pont akkor szoktak számon kérni, amikor háttal van a képen. Legutóbb a táncvizsgája alkalmával posztoltam róla, de annyira messze volt, hogy senki nem tudott kellőképpen ráközelíteni, így végül meg is mutattam, meg nem is. Ilyenkor persze egyből jönnek a kommentek, hogy miért nem láthatják már.

Most már tisztában van ezekkel a dolgokkal, hogy fogadja, hogy nem szerepeltetitek?

Voltak olyan helyzetek az iskolában meg az óvodában, ami miatt így döntöttünk, és ezt tudomásul vette. Amikor pici korában megmutattuk, akkor nagy volt a zsizsegés körülötte, és nem értette, hogy miért van ez. Láttam, hogy felmegy benne ettől az adrenalin. Viszont az, hogy ő az én lányom, nem egy produktum. Az én nevelésem és neveltetésem pedig abszolút teljesítményalapú. Ha megdolgozol a sikerért, és azért, amit elérsz, és szeretnéd, hogy mások is lássák, akkor bátran mutasd meg. A semmiért híresnek lenni a Paris Hilton-féle vonal felé visz, amit én nem akarok a gyerekemnek. Azt szeretném, ha ő döntené el, hogy akar-e a szakmában maradni. Persze ezt már nyilván látni lehet, hiszen szeret szerepelni, a színészet is közel áll hozzá. Eleve egy átok neki, hogy Bereczki: pontosan tudni fogják, hogy ő a gyerekem, és mindig lesz egy kérdőjel benne, hogy őt azért szeretik, aki, vagy pedig a neve miatt. Mindkettő előfordulhat, és elő is fordul majd, hiszen ilyen ez a világ.

Most már kezd kamaszodni, hogy viseled?

Vannak kamaszos dolgai, megpróbálok alkalmazkodni. Kicsit nehezen tudatosult bennem, amikor először kiküldött, hogy ne lássam, ahogy átöltözik. Próbálok sok nőbarátot mellette tartani, akik el tudják mondani nekem, hogy a Zorkának lányos dolgokra van szüksége, mert én mint férfi nem biztos, hogy elsőre észreveszem ezt. 

Szigorú apuka vagy?

Bizonyos dolgokban igen, de inkább következetesnek mondanám magam. Megpróbálok nagyon laza lenni, és nem elkövetni azt a hibát, hogy barátként kezelem. Ez nem teljesülhet, hiszen neki sem arra van szüksége, hogy a haverja legyek. Igenis szüksége van a keretekre, a tanításra, a nevelésre, az irányításra.

Nagyon ritkán nyilatkozol a magánéletedről, pár hónapja azonban elmondtad, hogy volt egy kapcsolatod, amit akkoriban zártál le.

Így visszatekintve túlzás kapcsolatnak nevezni, inkább egy szerelemnek mondanám, ami kicsit egyoldalúvá vált a vége felé. Akkor nagyon bennem volt, de most, hogy megkérdezed, már iszonyatosan messzinek tűnik, szerencsére túl vagyok rajta.

Mennyire fontos, hogy a lányod szeresse, akivel együtt vagy?

Ez egyértelmű. Nem történhet meg, hogy valaki olyannal kötöm össze az életemet, akit Zorka nem szeret, vagy aki Zorkát nem szereti, ez kizáró ok.

 

Exit mobile version