Csipkerózsikát megerőszakolják, Hófehérke megkínozza az anyját – ezek az eredeti Grimm-mesék

Hogy ezt a nomen est omen vonalat tisztázzuk: a grim annyit jelent vad, durva, ijesztő, zord. Hát ez sikerült nekik.

Kezdjük az elején, avagy egyszer volt, hol nem volt…

Mielőtt sokkolnánk, hogyan is szóltak az eredeti Grimm-történetek, ugorjunk vissza 1700-es évek végére. Egész pontosan 1785. január 4-re, amikor megszületett Jacob Grimm. Egy évvel később Wilhelm is világra jött. Szüleik, Dorothea és Philipp Wilhelm Grimm kilenc gyereke közül három csecsemőkorában meghalt,  nyolc fiú mellé mindössze egy lány született Németország Hessen tartományában, Hannauban. Később Steinau an der Straße nevű városkába költözött a család az apa munkája miatt, ott nőttek fel.

Apjuk jogász volt, és tekintélyes könyvtárral rendelkezett, itt szerették meg a testvérek az irodalmat, felnőttként nyelvészként, irodalomtörténészként és íróként is dolgoztak. Imádták a magyarokat, különösen Petőfit tartották sokra. Szerintük a világirodalom öt legnagyobb egyénisége közé tartozik Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe és Petőfi Sándor. Rajongtak a magyar nyelvért is, Jacob azt mondta:

„a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”

Mese, ami nem is mese – ahogy a Grimm testvérek elképzelték

Hogy hol és miként kerültek kapcsolatba a mesékkel? Ha egy helyszínhez akarnánk kötni, akkor a Marburgi Egyetemen. Itt tanultak, és a „heidelbergi romantikusok”-nak nevezett művész- és tudóscsoport tagjai lettek. A tanulmányaikra az akkor divatos angol, skót és ír hatások mellett hatottak a skandináv, finn, holland, spanyol és szerb történetek, feljegyzések is. A fiúk együtt üldögéltek esténként a klubtársakkal, és hallgatták a mesemondókat, aztán eldöntötték, összegyűjtik ezeket.

Ennek híre ment, és minden este jött egy-egy asszonyság, aki egy pohár bor mellett tollba mondott egy-egy történetet. A legtöbb mesét, több mint negyvenet, egy bizonyos francia nő, Dorothea Viehmann asszony adta át a Grimm fivéreknek. Jacob és Wilhelm nekilátott ezek szerkesztésének, Ludwig öccsük pedig a rajzolásnak.

Brutális fordulatok, melyek inkább horrorba illettek

1812. december 20-án jelent meg az első mesegyűjteményük Kinder und Hausmarchen, magyarul Gyermek- és házi mesék címmel, melynek történetei inkább voltak horrorsztorik, mint ártatlan gyerekeknek szóló mesék. Tele voltak gyilkossággal, kínzások történetével, nemi erőszakkal, intrikákkal, gyomorforgató eseményekkel. Nem is volt túl jó a fogadtatás. A szebb meséket szerették a népek,  azokra volt kereslet.

A nyomás miatt a testvérek számos történeten finomítottak, végül 1857-ben jelent meg az a végleges, 200 mesét tartalmazó változat, amely a mai kiadásoknak az alapját képezi. Ez az a gyűjtemény, mely meghódította a világot, 160 nyelvre fordították le idáig. Luther bibliája után a legtöbbet fordított és legsikeresebb német könyv, és felkerült az UNESCO dokumentumörökség-listájára is. Ám még ezekben is számos durva fordulat volt, melyeket az egyes kiadók az évtizedek alatt mindig finomították, így alakultak ki végül a ma is ismert történetek.

De lássunk, hogyan szólt pár híres Grimm mese eredeti verziója

Hófehérke

Az eredeti történetben a hercegnő mostohája nemcsak a királylány szívét kéri a vadásztól, hanem a tüdejét és a máját is. Aztán amikor a vadász elviszi neki valamelyik állat belsőségét, a mostoha meg is eszi azokat. A végén nem zuhan le egy szikláról, mint a Disney-mesében is látjuk, hanem arra kényszerítik Hófehérke esküvőjén, hogy izzó fémcipőkben táncoljon, amitől aztán szörnyet is hal. Mondjuk, ha szigorúan vesszük, legalább Hófehérke happy endje megmaradt minden verzióban.

Csipkerózsika

Ennek az eredeti verziója sem túl romantikus. Az alvó királylányt megtaláló herceg nemcsak egy csókot lop, hanem megerőszakolja a százéves álomban szendergő Csipkerózsikát, aki álmában ikreket szül, és egyik gyermeke piszkálja ki ujjából a mérges tüskét, mire Csipkerózsika magához tér. A bökkenő pusztán az, hogy a hercegnek van már felesége, és a féltékeny feleség megpróbálja eltenni Csipkerózsikát láb alól.

Hamupipőke

Az általunk ismert verziójában egy tündér varázsol neki ruhát, amiben elmegy a bálba. Eredetileg ezt egy fa adja, melyet Hamupipőke a bánat könnyeivel öntözött. A híres üvegcipős jelenetben pedig, így szólt eredetileg a mese, a nővérek levágnak egy-egy darabkát a saját lábukból, és a herceg csak akkor veszi észre, hogy nem a szerelmét öleli, amikor egy galamb elárulja, hogy vér csöpög a lányok lábából. Ezután a galamb kivájja a mostohanővérek szemét.

A békakirály

A mesében nem egy csók töri meg a varázslatot, és válik a varangyból herceg, hanem az, hogy a királylány nekivágja az állatot a hálószoba falának. Aztán ágyba mennek. A fentiekhez képest ez smafu.

Jancsi és Juliska

A testvérek gonosz mostohája az első kiadásban a gyerekek vér szerinti anyja volt, és a történet végén elevenen vetették tűzre. Lássuk be, ehhez képest a most sem éppen habkönnyű mese még brutálisabb lenne. 

Piroska és a farkas

A ma már klasszikus mesét is a Grimm testvérek tettek világszerte ismertté. Eredetileg Charles Perrault 1697-ben kiadott népmesegyűjteményében egy tanulságos mese volt arról, hogy ne térj le az útról. Ma már nagyjából 35 különböző verziója van a mesének, eleinte mindegyiknek valamilyen erőszakos vége volt, vagy végzetes kimenetűek voltak. Az eredetiben egy jól táplált nő sétál az erdőben, akit a farkas igazít útba, de a nő eltéved, és a farkas megeszi, ezzel slussz, passz, vége a sztorinak. Ez a változat ismert Ázsiában is, ott a farkas helyett általában tigris szerepel. 

Egyes középkori verziókban ogrék vagy épp farkasemberek fenyegetik Piroskát, míg vannak olyan, még durvább változatok, amelyekben a farkas a nagymama húsával és vérével eteti meg a lányt. A magyarázatok végtelenek: a farkasok támadásaitól a freudi analízisig sok minden szerepel a mese értelmezései között.

(Forrás: kultura.hu; ekultura.hu; otvenentul.hu; könyves blog)

Nyitókép: Illusztráció A tűzönifjult apóka című meséhez (Fotó: Wikipedia)