Borbély Alexandra: „Ha a párja kritizálja az embert, az mindig kicsit jobban fáj”

A sorozat története vagy inkább a szereped fogott meg elsőre a Mellékhatásban?

A sztori nagyon-nagyon tetszett. Miután megkaptam az Európa Filmdíjat, ez volt az első munka, amivel megkerestek. Forgatni imádok, sorozatban pedig még csak egyszer, a Hacktionben szerepeltem, úgyhogy azt gondoltam, itt az idő. Tetszett benne, hogy saját fejlesztés, ahogy az is, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket, mert ez a téma azért nem egyszerű. A forgatókönyvet is nagyon szerettem, és az is vonzott, hogy Kovács Dani rendezi, akiről Ervin (Borbély Alexandra vőlegénye, Nagy Ervin – a szerző) mindig jókat mesélt, mert A Tanárban sokat dolgoztak együtt. Amikor megtudtam, kik játsszák majd a többi szerepet, úgy éreztem, minden adott ahhoz, hogy valami jó jöhessen létre.

A Hacktion óta azért sokat fejlődött a hazai sorozatgyártás. Te miben érezted a legfőbb különbséget?

A Hacktionben nagyon gyorsan kellett haladni, ha jól emlékszem, tizenegy perc hasznos anyagot kellett felvennünk naponta, ami nagyon durva. Egy nagyjátékfilmnél ez átlagosan három-négy perc, a Mellékhatás meg valahol a kettő között volt félúton. Úgy éreztem, volt időnk arra, hogy minőségi munkát végezzünk.

Tenki Rékával „kísértitek” egymást, bizonyos szempontból hasonló alkatúak vagytok. Mindketten benne vagytok a Mellékhatásban, a Testről és lélekről esetében mindketten esélyesek voltatok a főszerepre, amit végül te kaptál meg…

Rékával jól halad a karrierünk egymás mellett, nagyon jó barátnők vagyunk, szeretjük egymást. Sosem volt köztünk rivalizálás, tudunk örülni egymás sikerének. Nem is szokott felmerülni, hogy ugyanazokat a szerepeket játszhatnánk. Bár mindketten 86’-osok vagyunk és szőkék, azért különbözünk egymástól annyira, hogy nagyon jól megférjünk egymás mellett. Más típusú nők vagyunk.

Az eddigi kertévés sorozatok inkább a szórakoztatásban jeleskedtek, a Mellékhatás komoly témája újdonságot jelent a palettán. Szerinted ez lesz az új irány?

Szeretem a vígjátékot, szeretek nevetni, úgyhogy fontosnak tartom, hogy legyenek olyan üdítő sorozatok, ami elé, ha leül az ember, ki tudjon kapcsolódni. Anyukám mindig mondja, hogy annyi dráma van az életben, úgyhogy tök jó néha valami romantikusat vagy vidámságot nézni. Ez közhelyes, de valóban szükség van rá. Egy átlagember többnyire azért tévézik, hogy elfeledje a napi problémákat. A Mellékhatás története nagyon más, mint amit megszokhattunk, de én úgy hiszem, erre is van igény. Fontos, hogy ilyen komoly témákról is beszéljünk, és szeretném. Jó volna, ha lennének még ilyen saját fejlesztésű sorozatok és hasonlóan húsba vágó témákkal foglalkoznának. Az HBO-n és a Netflixen elképesztően színvonalas sorozatokat lehet látni. Most néztük újra például a True Detective-et Ervinnel, és egyszerűen zseniálisak a párbeszédek, a karakterépítés, a jelmezek, a díszletek, minden… Hihetetlen energiát ölnek egy olyan szereplőbe is, aki összesen egy jelenetben van benne. Ide kellene valahogy eljutnunk.

Szerinted ez Magyarországon lehetséges?

Drukkolok, hogy az legyen, hiszen nekünk is ebből van munkánk. Annyi film nem készül, mégis szeretnénk minél több minőségi munkában részt venni, és itt jönnek képbe a sorozatok. Amúgy is a sorozatokról szól most a világ. Az amerikai sorozatokból rengeteget lehet tanulni. Amikor Ervinnel nézünk valamit, folyamatosan elemezzük a látottakat, a színészek játékát, a díszleteket, a dialógusokat, mindent. Ha részt veszünk egy munkában, ezek a tapasztalatok jól jöhetnek. Mi színészek is próbálunk egy forgatásban kreatívan részt venni, hogy egyre jobbak legyünk, és így segítsük egymás, valamint a rendező és a stábtagok munkáját is.

Ezt a közös sorozatnézős elemzést hogy kell elképzelni? Jegyzeteltek, vagy vitatkoztok közben?

Előfordul, hogy leállítjuk azzal, hogy „Láttad, ez milyen zseniális volt?” Aztán megbeszéljük gyorsan. Persze ha véget ért, az után is beszélünk róla.

Ugyanezt csináljátok a saját munkáitokkal is? Mondjuk a Mellékhatást vagy A Tanárt is ilyen szemmel nézitek?

Inkább csak mások munkáit nézzük így. Nyilván nagyon hiúak vagyunk a másik véleményére és kritikájára. Nehéz dolog, ha az egyik kritizálja a másikat, közben meg párkapcsolatban élnek, de egyre jobban viseljük. Tegnap például verset gyakoroltam a költészet napjára, és megmutattam Ervinnek két verziót, ő pedig elmondta, hogy miért jobb az egyik, mint a másik, és mit javítsak rajta. Kb. öt percre megsértődtem rajta, aztán szó nélkül megcsináltam úgy, ahogy mondta, és tényleg jobb lett. Tény, hogy enyhülünk, és már jobban elfogadjuk egymás kritikáját, de ez azért így sem könnyű. Ha a párja kritizálja az embert, az mindig kicsit jobban fáj.

Pár hete elég aktívan posztolod Facebookon és Instagramon az élő felolvasásokat. Honnan jött az ötlet, hogy belekezdj?

Szentesi Éva barátnőm megkeresett azzal, hogy tök jó lenne, ha felolvasnék a könyvéből. Vártam körülbelül másfél hetet a karanténban, addig nem csináltam semmit, mert azt gondoltam, hogy inkább kiélvezem a pihenést, és azt, hogy más dolgokkal foglalkozhatok. Aztán egyszer csak elkezdett hiányozni a munkám, méghozzá elég korán. Úgy döntöttem, belevágok, és az első élőzés után annyi pozitív visszajelzést kaptam – kb. ötvenezren megnézték –, hogy sikerélményként éltem meg, és úgy éreztem, hogy ha lesz erre időm, folytatnom kell. Kaptam olyan visszajelzéseket, hogy így könnyebb elviselni a karantént, ami nagyon jól esett. Azt gondoltam, ha örömet tudok szerezni ezzel, csinálom tovább.

Most már nemcsak Szentesitől olvasol fel. Mi alapján választod ki, hogy minek a felolvasásába kezdesz bele?

Nem kell válogatnom, kapok megkereséseket. Most például Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című könyvéből olvasok fel. Kérés alapján dől el a dolog, nem én ötletelek. Most épp Szlovákiából kértek fel valami hasonlóra: magyar íróktól és költőktől olvasunk fel, de szlovák nyelven, a szlovák fordítást. Szlovákiai magyarok vesznek részt benne, akik ismerik mindkét nyelvet. Én például egy Örkény egypercest fogok felolvasni szlovákul. Tetszenek nekem ezek a feladatok, mindig is szerettem felolvasószínházat csinálni.

Ezek mennyi elfoglaltsággal járnak?

Természetesen átolvasom előtte, nem a kamera előtt találkozom először a szöveggel. Felkészülök. Ehhez még hozzájön, hogy egy kicsit kisminkelem magam, sőt Szentesi esetében azt találtuk ki Évával, hogy öltözzek olyan ruhába, amilyet az aznap felolvasott részben a főszereplő visel.

A Katona József Színháztól kapsz bármilyen feladatot, vagy teljes a leállás?

Kapok. Most például kortárs íróktól fogunk verseket felolvasni. (A Katona társulata a Magvető kiadó Szép versek 2019 antológiából válogatott műveket a költészet napjára.) Pont tegnap küldtem el Máté Gábornak a sajátomat, amit Nagy Márta Júliától olvastam. A címe Hamupipőke a Fogarasi úton. Kitaláltam, hogy mi legyen a háttér, mibe legyek felöltözve… Ezek ilyen kis kreatív dolgok, amiket szeretek csinálni, ezért nem jelentenek fáradtságot.

A színházban már csak az ősszel kezdődő évaddal számoltok?

Ezt nem tudom, mert úgy gondoljuk, hogy ha júliusig véget ér a járvány, talán már augusztusban előrukkolhatunk valamivel. Természetesen semmi pontosat nem tudok, ahogy senki sem.

Színészként korábban, gondolom, elképesztően pörgős életet éltél. Hogy bírod ehhez képest a karantént?

Én itthon is folyamatosan pörgök. Főzök ebédet és vacsorát, reggelit általában Ervin csinál. Megy a mosogatás, takarítás. Amikor Ervin kislánya nálunk van, akkor ő felolvas nekem, hogy gyakorolja az olvasást. Elmegyünk egy nagy sétára vagy sportolunk, este meg filmeket vagy sorozatokat nézünk. Mondjuk most pár napja inkább olvasok esténként, hogy ne mindig a képernyőt bámuljam. Emellett próbálok naplót írni, meg rajzolok.

A naplót csak magadnak írod, vagy ez olyasmi, amit később tervezel kiadni?

Á, ezt nem lehet kiadni. Gyerekkorom óta írom. Az még a jövő titka, hogy szeretnék-e bármit is írni a nyilvánosságnak és nemcsak magamnak. Nagyon nehéz igazán jó írónak lenni. Az, hogy magamnak írogatok, egészen más: jót tesz, ha kiírhatom magamból, ami bánt, vagy amin gondolkodom. Ez egyfajta terápia is számomra.

Tavaly pár helyen elmesélted, mekkora hatással volt rád Joaquin Phoenix játéka a Jokerben. Tudsz még mondani pár olyan alakítást, amiket hasonlóan nagyra tartasz?

Ilyen például Brad Pitt a 12 majomban. Most néztem újra a filmet, és egyszerűen őrületesen zseniális. Vagy ott van Meryl Streep a Sophie választásában, ami egy régi kedvencem. Fantasztikus az akcentusával együtt. Imádom a Kramer kontra Kramerben a kisfiút, egyszerűen elolvadok tőle. Nem is értem, hogy egy gyerekből hogyan tudták ezt kihozni. Aztán ott van Az én szerelmem című francia film Vincent Cassellel, ami szintén csodálatos, a női főszereplő, Emmanuelle Bercot Cannesban díjat kapott az alakításáért. A kedvenc filmem pedig A keresztapa. Lehet, hogy közhelyes, mert nagyon sok embernek ez a kedvence, de nekem nagyon meghatározó volt gyerekkoromban az apukám miatt. Mindig megnéztük együtt karácsonykor.

Ha jól tudom, három filmed áll parkolópályán, amiket már leforgattál: 2 magyar és egy szlovák. Tudsz valamit arról, hogy állnak?

A két magyar mellett van egy cseh és egy szlovák filmem is. A Garázsmenet című magyar filmben egy nagyon pici szerepem van, csak két napot forgattam, egy pszichológust játszom. A Spirált már nagyon várom, borzasztó kíváncsi vagyok, de nem tudom, mi van vele, mikor lesz látható. Annak örülök, hogy legalább a Mellékhatás műsorra került. Ez is valami. A cseh filmem nagyon hosszú utómunkát igényel, az eredetileg is úgy volt, hogy csak valamikor 2021-ben lesz készen. Egy nagyon hosszú és bonyolult politikai film, amit sokáig tart megvágni. A cseh filmben a női főszerepet játszom, a szlovákban pedig a főszereplő csaját alakítom.

A Testről és lélekről nemzetközi sikere Szlovákiában is ismertté tett?

Azok ismernek, akik sok művészfilmet néznek. Ez azért Magyarországon sem egy óriási réteg. Amikor megnyertem a díjat, sok ottani újságban is szerepeltem, és úgy voltak rám büszkék, mintha az övék lennék. Szlovákiában akkor lehetnék igazán ismert, ha benne lennék egy napi vagy heti sorozatban.

Kaptál már onnan ilyen felkérést?

Kaptam megkeresést, de ahhoz, hogy elfogadhassam ki kellene költöznöm. Ha napi sorozatban szerepelsz, akkor ott kell lenned, nem működik az ingázás. A Katona mellett azért ez bonyolult lenne.

Nem vagy érintett, nem dolgoztál ott, de gondolom te is követted az Eszenyi ügy alakulását a Vígszínházban. Mit gondolsz a történtekről?

Azt gondolom, erről akkor mondhatnék bármit, ha bármilyen közöm lett volna a Vígszínházhoz. Kívülről ítélkezni nem szeretnék. A Gothár üggyel kapcsolatban már megnyilvánultam elégszer, és az pont elég volt. Más színház életébe nem szólnék bele.

nlc.kapcsolódó:

Az RTL Klub a legjobb sorozatával állt elő: a Mellékhatás egyetlen nagyobb hibája az időzítés

Borbély Alexandra a gyerek helyett a munkát választotta