Meghalt Fülöp herceg, aki fogadalmat tett II. Erzsébetnek és tudta, hogy ez egy életre szól

Ma érkezett a hír: elhunyt Fülöp herceg, II. Erzsébet királynő férje. A szomorú közlemény a palota hivatalos oldalán olvasható, ahol megható sorokkal búcsúznak a királynő férjétől, aki az elmúlt évtizedekben hű társa volt az uralkodónak. 

A Skynews beszámolója szerint az elmúlt hónapokban sokat betegeskedő herceget a műtéte után egy nővérke ápolta, de Fülöp herceg nem akarta magáévá tenni az elesett és öreg férfi szerepét, és elbújt az ápoló elől a palotában. Fülöp ugyanis mindig az az erős férfi volt, akire Erzsébet támaszkodhatott.

Azt beszélték, hogy II. Erzsébet arca még 70 évvel az esküvőjük után is felragyogott, ha férje lépett be a szobába. Fülöp herceg volt a támasza, a társa, az őszinte barátja. Ritka, példaértékű házasság volt az övéké. Pedig sokan úgy vélték, hogy a görög származású Fülöp a legrosszabb választás az ifjú trónörökös Erzsébet hercegnő számára. Még apja, VI. György is arra kérte lányát, hogy felejtse el a dartmouthi tengerészeti akadémián megismert férfit, de Erzsébet nem tudta kiverni a fejéből a 18 éves görög herceget, miközben ő maga alig volt 13 éves. Az idő telt és bár több jelölt is akadt, Lilibethnek egyik sem kellett. Makacssága láttán apja végül belegyezett, hogy levelezzen Fülöppel, a későbbi királynő pedig végérvényesen beleszeretett választottjába.

Aztán jött a II. világháború, ahol Fülöp hajóparancsnokként szolgált, Erzsébet pedig naponta írt neki. Amikor a férfi hazatért, a hercegnő már tudta, ez a férfi lesz a férje, vagy senki más. Fülöp herceg 1946-ban kérte meg a hercegnőt, ám az eljegyzést csak a trónörökös 21. születésnapja után jelentették be. Akadt azonban még egy igen fontos kérdés: a férfi ugyanis német és görög származású volt, és választania kellett, hogy elbúcsúzik a múltjától és korábbi címeitől, vagy a kormány és a királyi ház nem adja hozzájárulását a frigyhez. Döntésével megkapta a hőn vágyott nőt, ugyanakkor elveszítette addigi életét. Fülöp lemondott dán és görög hercegi rangjáról, „túlságosan németes” nevét a  Schleswig–Holstein–Sonderburg–Glücksburgot anyja vezetéknévre, a Mountbattenre cserélte, áttért az anglikán vallásra, és brit állampolgár lett.

Fülöp hercegről már ekkor tudni lehetett, hogy ő a „tréfák királya”. Egy-egy beszólása sértő is lehetett volna, de ő nem annak szánta, egyszerűen ilyen volt a humora. 1965-ben például Etiópiában egy művészeti kiállításon járt, ahol primitív alkotásokat mutattak be. „Valójában ezek éppen úgy néznek ki, mintha a lányom hozta volna haza őket valamelyik rajzórájáról” – dobta oda viccelődve a tárlatvezetőnek. 1998-ban, Pápua Új-Guineában megkérdezte az ott tanuló brit diáktól: „Ezek szerint neked sikerült megúsznod, hogy megegyenek, mi?”

„Egy nyomorult élősködő lennék?”

Fülöp és Erzsébet 1947. november 20-án házasodtak össze, Fülöp hercegből így ő királyi fensége Edinburgh hercege lett. 1948-ban megszületett Károly herceg, majd két év múlva Anna hercegnő. 1952. február 6-án minden megváltozott, amikor meghalt a király, Erzsébetből pedig királynő lett – mindössze 25 éves volt ekkor. Mindez azt jelentette, hogy II. Erzsébet nemcsak az állam, hanem a dinasztia feje lett, azaz mindenben, a családi élettől kezdve a Buckingham-palota legkisebb szobájának kifestéséig az ő szava döntött. Ez pedig borzalmas volt egy olyan férfi számára, mint Fülöp, és ez bizony meglátszott a házasságukon is. Fülöp herceg nem akart a Buckingham-palotában élni, jobban szerette volna, ha gyermekei a Clarence-házban nőnek fel, de ezt a királynő nem tudta átverni a kormányon. Ahogyan arról is le kellett mondania a férjének, hogy pilótaleckéket vegyen. Miközben II. Erzsébet kis túlzással a fél világban uralkodott, addig férje úgy érezte, hogy semmi dolga nincsen. Az államügyekbe nem szólhatott bele, ha megpróbálta megreformálni a királyi háztartást, akkor közölték vele, hogy törődjön a maga dolgával. A legnehezebb azonban két dolog volt számára, az egyik, hogy hivatalosan fejet kellett hajtania a felesége előtt; a másik, hogy nem sikerült elérnie, hogy Windsor helyett Mountbatten legyen a királyi család neve.

Ekkor pletykáltak arról, hogy Fülöp szeretőt tartott, amiről soha nem kerültek elő bizonyítékok. Az azonban tény, hogy Fülöp minden csütörtökön London belvárosában mulatott. Négy évig tartott ez az állapot, míg végül úgy határozott, hogy megteremti saját feladatkörét. Létrehozta a róla elnevezett díjat, melyet a sport és a tudomány területén több próbát sikeresen abszolváló fiatalokat jutalmazza. 1956-ban hajóra szállt és hat hónapnyi hivatalos körutazást tett a Nemzetközösség országaiban. II. Erzsébet is változtatott a hozzáállásán, és átadta férjének a szűkebb család fölötti irányítást. Fülöp dönthetett arról, hogy hova járnak a gyerekek iskolába, kik lesznek a nevelőik, ő intézte a kastélyok ügyeit és dönthetett a személyzeti kérdésekben.  A békülés eredményeként 1960-ban megszületett András, majd néhány évvel később öccse, Eduard. 

Fülöp herceg az örök bástya és szikla

Fülöp lett időközben az unokái támasza is. A királyi család életével foglalkozó egyik könyvben olvasható ez a történet: Diana hercegnő temetésén Vilmos és Harry herceg nem szerettek volna anyjuk koporsója mögött menni. Az akkor még gyermekkorban lévő hercegek teljesen összetörtek, amikor is nagyapjuk Fülöp, eléjük állt: „Ha én is kísérem a koporsót, sétáltok mellettem?” – kérdezte a királynő férje. Vilmos és Harry nagyon szerették a nagyapjukat. „Ha jössz, nagypapa, mi is megyünk” – felelték a fiúk.

„A nagypapa elképesztően erős és következetes ember. A nagymama akkor a legboldogabb, ha együtt lehetnek Balmoralban. A papa majd 70 éve már, hogy összetartja a családot. Ő a mi sziklánk” – ezt még 2016-ban nyilatkozta Fülöp és II. Erzsébet unokája, Eugénia hercegnő, de nemcsak ő használta ezt a jelzőt rendszeresen a királynő férjére. Amikor az aranylakodalmukon megkérdezték II. Erzsébetet, hogy mitől működik a házasságuk, így felelt: „Fülöp az én sziklám.”

Ez a szikla most elfáradt, és magára hagyta élete szerelmét.