Laky Zsuzsi: „Guszti nehéz természet, de nélküle el sem tudnám képzelni az életemet”

A Legbátrabb Párosban ismerhettünk meg titeket igazán a férjeddel, Gusztival. Akkor úgy látszott, ő csak miattad vállalta a műsort és a szereplést.

Ez nem így volt! (nevet) Nekem sok álmatlan éjszakám volt, hogy bevállaljuk-e ezt a műsort, tudtuk, hogy nehéz feladatok lesznek és én bizonytalan voltam. Guszti viszont amennyire korábban nem akart semmilyen televíziós műsorban szerepelni, ebben meglátta azt, hogy bizonyíthat sportolóként is. Szeret versenyezni és tulajdonképpen nagyon jól tettük, hogy elvállaltuk. Az, hogy le tudtuk győzni Berki Krisztiánékat a döntőben, felért egy Európai Bajnokság megnyerésével.

Jól érezted magad a forgatások alatt?

Igen, és Guszti is. Máltán voltunk, végre kicsit kiszakadhattunk a hétköznapokból a gyerekeink mellől, mi ezt úgy éltük meg, mint egy nyaralást. Persze a forgatások miatt Máltából elég keveset láttunk, de megérte.

Vállalnátok másik hasonló műsort is?

Csak akkor, ha az egyezne a nézeteinkkel. Napi realityket nem vállalnánk, hogy kövessék az életünket, de ha vetélkedőről lenne szó, átgondolnánk. Egyébként sokszor kapunk felkéréseket, de megválogatjuk a műsorokat.

Úgy tűnik, hogy te vagy a visszahúzódóbb típus, Guszti pedig a szószóló. Hogy van ez a valóságban?

Mi alapvetően nagyon hasonlítunk egymásra Gusztival. Mindketten tűz jegyűek vagyunk, ezért rengeteget vitatkozunk. Sokan nem tudják, de én is tűzrőlpattant lány vagyok, beleállok a vitákba. Olyannyira, hogy még az utcán is képes vagyok valakivel összeveszni, ha például a gyerekeimről van szó. Hatalmas az igazságérzetem, nem szeretem a hazugságokat. Ráadásul mindig elmondom a véleményemet mindenben, nem fogom vissza magam.

De akkor hogyan lehet, hogy mégis elkönyveltek téged egy félénk nőnek? 

Azért, mert néha be vagyok feszülve a kamerák előtt. Régen próbálkoztam műsorvezetéssel is, de akkor nem éreztem magaménak. Nem tudtam magam elengedni, nem működött a dolog. Az a baj, hogy sokan teljesen mást gondolnak rólam, mint amilyen vagyok.

Sok az előítélet veled kapcsolatban?

Igen, rengeteg. Főleg, amikor annak idején szépségkirálynő lettem, akkor kaptam hideget-meleget. Azóta is rajtam van ez a szép és buta jelző, és az, hogy mit is csinálhatok én a mindennapokban? Pedig vidéki lány vagyok, úgy neveltek a szüleim, hogy mindig legyen tartásom. Soha nem adnám oda például a testemet pénzért, pedig ezzel is sokszor vádoltak meg. Nagyon rosszul esnek a kommentelések, sokszor bele is megyek a vitákba. Talán egyszer változom ebben is.

Ha már a családnál tartunk, milyen a viszonyod a szüleiddel és a testvéreddel?

Az öcsém és köztem húsz hónap van összesen, ezért nagyon szoros a kapcsolatunk. Mindenben segítjük egymást, azt tanultuk, hogy a család mindennél fontosabb. A szüleimmel napi szinten beszélek, most is éppen itt van nálunk az anyukám pár napot és segít nekem a gyerekek körül. Egy jó ideje már kiköltöztünk Gödre, és nagyon jól érzem magam ebben a közegben. Szinte mindenkit ismerünk a környéken. Szeretem a kisvárosi életet, emlékeztet a gyerekkoromra.

Akkor ezek szerint a járvány kitörésekor már ott éltetek. Hogy éled meg?

Láttam annak is a jó oldalát, amikor megtudtam tavaly, hogy otthon kell lennünk. Nagyon élveztem azt az időszakot. Biztonságban éreztem magam a mi kis házunkban, imádok a gyerekeimmel és a férjemmel lenni. Egyébként úgy élem meg ezt az egész helyzetet, hogy kizárok minden negatív hírt, mert nem szeretném átadni a rettegést a lányaimnak, ezért valahogy nem foglalkozok a külvilággal. Persze figyelünk, maszkot veszünk fel a boltban, de ezt már megszoktuk. Otthon tanulok Lucával, ő most harmadikos, a kicsi, Lujzi viszont még ovis, ő jövőre kezdi az iskolát. Nehéz egyszerre megfelelni mindenkinek, anyának és feleségnek is lenni és persze minden házimunkát elvégezni. De igyekszem, mert nekem kevesebb a munkám, mint Gusztinak.

Nem zavar, hogy ő a családfenntartó?

De igen. Azt tanultam apukámtól, hogy álljunk több lábon és a nő is vegye ki a részét a munkából. Nekik családi vállalkozásuk volt, anyukám besegített neki, amikor kicsik voltunk. Szerencsére vannak is munkáim, és szeretek is pénzt keresni. Vannak fotózásaim és egyre több cég keres meg minket mostanában, hogy reklámozzuk a termékeiket. Több lábon állunk, és szeretnénk is ezen az úton haladni.

Már tizenhárom éve vagytok együtt Gusztival, hogy látod most a kapcsolatotokat?

Mi szenvedéllyel szeretjük egymást. Sokkal nagyobb a kötődés most, mint amikor megismerkedtünk. Szerintem a családalapítás is hozzájárult ehhez, és hogy közben ennyire jól összecsiszolódtunk. Persze Guszti nagyon nehéz természetű, sokat vitatkozunk, de nélküle el sem tudnám képzelni az életemet. Ő adja nekem az érzelmi biztonságot, ez pedig mindennél fontosabb. Nem csak nekem, a lányoknak is.

A lányaitok között csak három év a korkülönbség, milyen testvérek?

Imádják egymást. Pontosan olyan összetartóak, mint amilyenek mi voltunk az öcsémmel. Ha leszidom az egyiküket, a másik megvédi. Luca már tízéves, sokkal nyugodtabb típus, Lujzi pedig igazi égetnivaló gyerek. De én is ilyen voltam, volt kitől örökölnie.

Változtál a lányok születése óta?

Érzelmileg kiteljesedtem. Nagyon jó érzés anyának lenni, mindent megadnék nekik és mindenben partner is vagyok. Sokat foglalkozom velük, és ez szerintem rengeteget számít. Luca asztmás és korábban bőrbetegségekkel is küzdöttünk, ezért sokat volt velem otthon. Az immunrendszere picit gyengébb volt, mint a többieknek, ezért is volt ennyi betegsége. Az asztmát sajnos örökölte, a családunkban jelen van. Bízunk benne, hogy később nem okoz majd gondot neki, és kinövi ezt a betegséget. Arra figyelek, hogy egészségesen étkezzünk, sok vitamint szedjünk.

Azt tudom, hogy sokat főzöl, a lányok szoktak neked segíteni?

Hajaj! A kicsi sütni is szokott velem, kitalál recepteket és azokat csináljuk meg. Próbálunk változatosan étkezni, és sok zöldséget és gyümölcsöt enni. Bár Luca a napokban kitalálta, hogy ő vegetáriánus lesz, de szerintem ez még változni fog, mert húsvétkor is evett húst. Szóval nálunk ilyen az élet.

Terveztek harmadik gyereket?

Guszti már nagyon szeretne, tőle lehetne három, vagy négy is. Most én vacillálok. Jó, hogy már nagyok a lányok, nem tudom, hogy tudnám-e újra kezdeni egy picivel? Abban állapodtunk meg, hogy idén biztosan nem, de jövőre visszatérünk rá. Nem vagyok ellene, de egyelőre mellette sem. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Sztárokkal beszélgettünk: 

• Lengyel Ferenc: „Az életkorom olyan, mint a kopaszságom: ha az ember foglalkozik vele, akkor hiú”
• Horváth Éva: „Szerintem a szülést nem kell a férfiaknak látnia”
• Hajdú Péter: „Engem nagyon sokan utálnak, és nagyon sokan szeretnek. A legtöbb esetben mind a kettő indokolatlan”