Exkluzív interjúnk Milla Jovovich-csal: „Jobban örülnék, ha továbbadhatnám a stafétát a lányomnak”

Milla, milyen karaktert játszol a Monster Hunter – Szörnybirodalomban és miben különbözik A kaptár filmek Alice-jétől?

A karaktert Natalie Artemisnek hívják. Kapitányi rangja van az amerikai hadseregben, egyike a katonaság kommandósainak. Kemény csaj, aki hűséges a társaihoz és a feletteseihez, és sokéves tapasztalattal bír. Artemist valójában egy létező emberről mintáztam, egy nőről, aki egyike az amerikai hadsereg nagyon kevés női kommandósainak. A film miatt ismertem meg, és sikeresen összebarátkoztunk. Imádom benne, hogy bár férfias a szakmája, ő mégis igazi nő maradt. Alice-szal ellentétben Natalie egy igazi ember, sokkal több érzelem van benne, hiszen Alice valamennyire az Umbrella Corporation terméke volt. Ő nem volt jó abban, hogy más emberekkel igazi emberi kapcsolatokat teremtsen, miközben Natalie-nak ez nem esik nehezére. Artemis vérbeli csapatjátékos, édesanya, feleség: egy erős, határozott nő, aki kiérdemelte a rangját a seregben. Úgy hiszem, a nézők érzelmileg sokkal jobban tudnak majd kötődni Natalie-hoz, mint régen Alice-hez. Alice inkább szuperhős volt, nem egy valódi ember.

Sivatagban, sokszor veszélyes terepen forgattátok a Monster Huntert. Előfordult, hogy tényleg veszélyben voltál?

Azt hiszem, a reggeli erőnléti edzések jelentették rám a legnagyobb veszélyt. (nevet)  Mindennap munkakezdés előtt lenyomtam egyet, amihez hajnali három vagy fél négy körül kellett felkelnem minden nap. A férjem, Paul pedig szolidaritásból velem tartott. Mielőtt elindult volna a szettbe rendezni, elindult velem kora hajnalban edzeni. Ez az igazi szerelem. (nevet) Ehhez képest maga a filmezés napközben majdhogynem gyerekjáték volt. Mindent jó előre begyakoroltunk, rengeteg ember gondoskodott arról, hogy minden flottul menjen és biztonságosan végezhessük a munkánkat. Persze nagyrészt egy kihalt sivatagban, hihetetlen helyszíneken, kőkemény terepen dolgoztunk Namíbiában és Dél-Afrikában, ezért semmi sem volt olyan, mint más forgatásokon. Előfordult, hogy 300 kilométerre forgattunk a legközelebbi lakott területtől, és egy sátorvárosban laktunk a semmi közepén. Napközben a forrósággal küzdöttünk, éjszakánként pedig a fagypont körüli hideggel. Időnként akkora szél volt, hogy majd letépte a fejünket, és akkor a mérges pókokról és kígyókról még csak szót sem ejtettem. De közben pompás, lélegzetállító helyeken dolgoztunk, és amikor körülnéztünk, mindig megállapítottuk, hogy ezért megéri a sok szenvedés.

Milla, a nézők nagy része akciófilmek sztárjaként ismer. Manapság az olyan akciósztárok, mint Sylvester Stallone vagy Liam Neeson akár a hatvanas, hetvenes éveikig akcióznak. Te el tudod képzelni, hogy abban a korban még mindig akciósztár legyél?

Olyan régóta beszélek a férjemnek, Paulnak a visszavonulásról, hogy kész csoda, hogy még mindig színészkedem. Tudom, hogy még csak idén leszek negyvenöt éves (az interjú még tavaly ősszel készült – a szerző), de én már tizenegy éves korom óta dolgozom. Persze bizonyos szempontból nagyon menő lenne még hatvanévesen is akciófilmek sztárjaként szerepelni, hiszen ez azt jelentené, hogy még mindig dolgozhatok és továbbra is érdeklem az embereket, ugyanakkor talán jobban örülnék, ha továbbadhatnám a stafétát mondjuk a lányomnak. Sokkal jobb lenne abban a korban inkább az unokáimmal foglalkozni, és nem hajnali fél négykor kelni egy afrikai forgatáson a semmi közepén, hogy jó formába hozzam magam némi edzéssel. Nem akarom ezt előre eldönteni, meglátjuk, hogy alakul. Volt amúgy pár éve egy felmérés, ami minden idők leghalálosabb akcióhőseit gyűjtötte össze, és képzeld, kiderült, hogy jóval több embert nyírtam már ki a filmekben, mint Sylvester Stallone. Ez pedig azt jelenti, hogy én már nyugodtan visszavonulhatok, és Slynak kell még százéves koráig gürcölnie, hogy utolérjen. (nevet) Egyébként a barátaim azt mondják, hogy a mostani helyzet nekem kedvez: a mozik zárva vannak a világ nagy részén, senki sem tud utolérni mostanság. (nevet)

Jól tudom, hogy a forgatáson nagy barátságok alakultak ki a stábtagok és a színészek között?

Ez egész más volt, mintha egy stúdióban dolgoztunk volna. Folyton együtt voltunk, és jó volt sokat haverkodni. Nem mindegy, milyen viszonyban vagy az emberekkel, ha ott izzadsz egy sivatag közepén, egész nap drótköteleken rángatnak az akciójelenetek miatt, miközben napszúrást kapok, a szél pedig fújja az arcomba a sivatag homokját. Ilyenkor olyan emberekre van szükséged magad körül, akiket kedvelsz, és akik tudnak egy kis pozitív energiát adni neked. Mindenki tudta, hogy ez borzasztó nehéz lesz, és épp ezért együtt dolgoztunk piszok keményen azon, hogy megcsináljuk.

Nagyon régóta dolgozol már együtt a férjeddel, számos közös filmet forgattatok. Mesélnél arról, hogy az évek során hogyan változott a munkakapcsolatotok?

Jó néhány éve nem kapott már tőlem pofont, ami azt hiszem mindenképp pozitív jelként fogható fel. (nevet) Őrület, amin mi ketten mostanáig keresztülmentünk. Emlékszem, amikor A kaptár első része idején Paulnak még gyönyörű, hosszú haja volt – ami még most is lehetne, ha hagyná megnőni –, fantasztikusan nézett ki. Mondjuk, csak magamat hibáztathatom, mert én vágtam rövidre egy közös éjszakai lerészegedés alkalmával. (nevet) Csodálatos volt. Számomra privilégium, hogy Paullal dolgozhatok, ami persze valahol nyilvánvaló, mert házasok vagyunk, de azt kell mondanom, hogy az életünk együtt az elejétől fogva egy hatalmas móka, és ez vonatkozik a munkánkra és a magánéletünkre is. Imádom, hogy milyen mélyen bele tud merülni dolgokba, ilyenkor szinte visszaváltozik kisgyerekké. Jó ott lenni mellette, amikor megszületnek a filmjei, annyi energiát tesz beléjük. Szeretem nézni azt a hatalmas mosolyt, ami elterül az arcán, amikor reggel kimegy a forgatásra. Ő az első, aki megjelenik ott reggel, és ő az utolsó, aki eljön onnan, és mindezt mosolyogva csinálja végig. Hihetetlen kihívásokkal járó forgatásokon van már túl, és sosem vesztette el a pozitivitását. Az általa sugárzott pozitív energiák nemcsak nekem, hanem mindenkinek sokat jelentenek a stábban. Dolgoztam már sok olyan rendezővel, akik messze nem voltak ennyire pozitívak, és végigmorogták vagy kiabálták a forgatást, és hidd el, nem túl jó élmény több héten vagy hónapon át egy ilyen embernek dolgozni. Szinte gyógyító ereje van számomra annak, ha egy olyan emberrel dolgozhatok, mint Paul.

Az évek során megpróbáltam mindenben mellette lenni és támogatni őt. A forgatásokon én vagyok az, aki visz neki valami nasit vagy kávét, mert magától még enni meg inni is elfelejt. Próbálok annyira pozitív lenni, amennyire csak tudok. Már van három közös gyerekünk, és ez még erősebbé tesz minket együtt. Még azt is megbocsátottam neki, amit pont a születésnapomon kellett átélnem a forgatáson. Utálom a repülőgépeket, erre pont aznap egy egészen apró repülővel kellett a sivatag fölött egy forgatási helyszínre repülnünk egy apró stáb kíséretében. Alig néhányan mentünk. Már a gép látványától rosszul voltam, azt hittem, biztosan lezuhanunk. Aztán odaértünk, és egész nap egy gyakorló jelenetet vettünk fel Tonyval, sorra szereztem az apró sebeket közben. Egyszer csak kinézek oldalra, és látom Pault, amint nagy, gyermeki mosollyal figyeli, ahogy esek-kelek-szenvedek a forróságban. Meg is kérdeztem tőle, hogy

Ott álltam leverten, még a szemem is leégett a napsütéstől – azt se tudtam, hogy ez lehetséges egyáltalán –, és még hátra volt a visszaút is ezen a kis, borzasztó törékenynek tűnő repülőgépen. Láttam rajta, hogy nagyon elszégyellte magát, és bocsánatot kért.

A filmben két elképesztő méretű pengével irtod a gigászi szörnyetegeket. Hogy tanultál meg bánni velük? Nagyon nehezek voltak?

Kellett már pár filmben kardot forgatnom, és ezek nehezebbek és nagyobbak voltak bármelyiknél, amikkel korábban dolgom volt, ráadásul itt egyszerre kettőt kellett használnom. Amikor készítették őket, ugyan nagyon figyeltek arra, hogy könnyűek legyenek, ezzel együtt már csak a méretüknél fogva is nehezek voltak. Volt egy pont, amikor már nem lehetett könnyebbé tenni őket, hiába próbálkoztak bármivel a kellékesek. Egy sivatagban kellett naphosszat rohangálnom velük a tűző napon, így egyáltalán nem volt mindegy, mennyire nehezek. Ugyanakkor én még jól jártam a partneremhez, Tony Jaa-hoz képest. Az ő fegyvere, ez a gigászi állkapocs-kard akkora volt, mint ő maga, sőt talán még nagyobb is. Tony igazi szuperhős. Úgy képzelem, hogy otthon a gyerekeinek úgy csinálja a reggelit, hogy a lábával dobálja ki nekik a kaját a hűtőből, és egy kézzel, a másik kezén állva süti nekik a palacsintát. (nevet)

A Monster Hunter – Szörnybirodalom május 14-től látható a hazai mozik műsorán.

További izgalmas sztárinterjúk az nlc-n:

• Balogh Levente: “Nem hiszek abban, hogy a gyerekeknek kell továbbvinniük az apjuk vállalkozását”
• Laura Donnelly és Ann Skelly: Interjú a Nevers főszereplőivel
• Bear Grylls az nlc-nek: “A félelem része az életemnek, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam”