Mérai Kata: „Nem hinném, hogy valaha oltár elé fogok állni!”

A Barátok közt idején is kevés szabadidőd volt, de most még inkább be vagy táblázva.

Igen, ez tényleg így van. Most éppen A Boldogság Szövetsége című, nagyszabású családi mesemusical olyan kollégákkal, mint Bordán Irén, Koltai Róbert, Fonyó Barbara, vagy akár Koós Réka, bár az egész stábot felsorolhatnám, hiszen ismert, komoly musicalmúlttal rendelkező művészek sokasága jelenik meg majd a darab során. A bemutató már itt van a nyakunkon, hiszen szeptember 24-én mutatjuk be Domonyvölgyben. Közben több darabot felújítottunk, amit a pandémia hossza miatt, sokkal inkább mondhatnánk úgy, hogy újra bemutatunk. Az RS9 Színházban sorra vesszük elő az előadásokat, de végre – majd egy év után – újra játszottuk Az üvegcipő című méltán híres Molnár Ferenc-darabot a Körúti Színházzal. A napokban pedig Várkonyi Andrással dolgozhattam együtt, szintén egy éppen csak bemutatott vígjátékban, a Házasságról szó sem lehet című darabban. Emellett szinkronizálok sokat, valamint Sport-, Ifjúsági-, és Life Coachként dolgozom.

Szeretsz másoknak segíteni?

Igen. Nagyon szeretem az életem ezt a területét is. Boldogsággal tölt el, hogy mennyi mindenkinek tudok iránymutatást adni és közben én is rengeteget tanulok tőlük. Ezzel kapcsolatban is rengeteg tervem van, talán lehet, hogy éppen ennek köszönhetően érzem úgy, hogy szárnyalok és élvezem az életem minden pillanatát. Mindig vágytam az újdonságra, de az időhiány miatt korábban soha nem tudtam ezeket megvalósítani, ahogy véget ért a sorozat, tudtam, most jött el az én időm.

Érdekes a darab, amiben játszol, a Házasságról szó sem lehet. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?

Nem hinném, hogy valaha oltár elé fogok állni. Nekem a házasság egyet jelent egy gazdasági szervezettel, ami pénzügyi alapokon nyugszik. Az én kapcsolatom pedig érzelmi alapú és nem is szeretnék ezen változtatni. Vigyázok rá, és óvom ezt mindentől. Házasság után az emberek hajlamosak hátradőlni, megváltozni, én pedig nem szeretnék egy sarokba rakott feleség lenni. Tudom, hogy ez furán hangzik, de nekem minden jó úgy, ahogy van. Nagyon jól működünk együtt Jocóval már tizennégy éve, mi még mindig ugyanúgy szeretjük és tiszteljük egymást, mint a legelején. Ő egy nagyon figyelmes férfi, igazi úriember. Most is – miközben telefonon beszélgetünk –, éppen a kezembe nyomott egy kávét, mert tudja, hogy nemsokára indulnom kell és szeretett volna nekem örömet okozni. Na, ilyen a mi kapcsolatunk. Nagyon odafigyelő, figyelmes és támogató.

Mikor van időtök egymásra?

Reggelente felkelünk egy órával hamarabb, és akkor beszélgetünk. Az a mi lopott időnk. Mivel most újra beindult a színház, elég sokat vagyok távol, ezért is szeretjük a közös reggeleket. Akkor senki sem rohan sehová. Nekem nagyon fontos az egymásra való odafigyelés. Fontos, hogy ne csak az anyát lássa bennem, hanem azt a nőt is, akit mindennap szeretne maga mellett tudni, meghódítani és számomra is ő legyen a vágyott férj.

Van egy gyönyörű kamasz fiatok. Milyen vele most az élet, hogy már mindjárt tizenhárom éves?

Bálint nagyon kamaszodik, de ezzel együtt nagyon szórakoztató. A kamaszkor nekem olyan, mint egy társas játék, sokkal inkább Bálint barátja vagyok, és nem egy megmondóember, aki ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztat. Természetesen a szó legszorosabb értelmében az anyukája vagyok elsősorban. Egy szuper gombóc a mi családunk, ahol fontos az egymásra való odafigyelés, a biztonság, amit csak a család tud megadni, de mindenki önálló személyiség és ezt igyekszünk mind a hárman figyelembe venni és tiszteletben tartani. Viszont nagyon sokat tanultam a coach tanulmányaim alatt magamról is. Például, hogy miként tudok támogató szülő lenni és nem csak aggódó, vagy túlszerető. Hogyan érdemes és hogyan lehet megközelíteni egy tinit? Ezeket igyekszem nemcsak felismertetni a klienseimmel, hanem nap mint nap alkalmazni is a saját életünkben.

Mindent megbeszél veled?

Igen, mert bízik bennünk. Tudja, hogy nincs mitől félnie, mert nem esünk neki és minden esetben igyekszünk megérteni, megfejteni, hogy mit miért tett.  A minap például azt mesélte el nekünk, hogy milyen csínytevéseket csináltak az egyik osztálytársával. Ilyenkor eszembe jut, hogy mi is ugyanezeken mentünk keresztül, csak én nem mertem elmondani a szüleimnek. Büszke vagyok, hogy ő viszont elmondja nekünk. Látom rajta, hogy nem azért teszi ezt, hogy provokáljon, vagy vállon veregessük érte, hanem sokkal inkább igazolást, támogatást vár tőlünk ezekben a számára is kérdéses morális kérdésekben. Igyekszünk szem előtt tartani Vekerdy Tamás intelmét:  „minden kamaszra ki kellene akasztani egy táblát, miszerint »Átépítés miatt átmenetileg zárva!«” Számomra ez irányadó és legfontosabb, hogy a bizalom oda-vissza megmaradjon. Annyit azért mindig hozzáteszek, hogy vigyázzon magára, és mindent csak óvatosan. Féltem őt nagyon, és hálás vagyok azért, hogy ilyen egészséges, okos, jó fej és együttműködő, de egyben zsivány fiunk van. Szerintem rendben van a gondolkodásmódja, ami talán a versenyszerű sportolásnak is köszönhető. 

Rajta talán jobban látod, hogy repül az idő. Te hogy állsz az idő múlásával?

Maholnap ötven leszek, ez furcsa. Nem érzem magam annyinak. A mindennapok pörgősek, nem változott meg körülöttem semmi, viszont a táncpróbákon azért szembesülnöm kellett néhány dologgal. Sokkal inkább figyelnem kell magamra. Lettek felismeréseim, amik megleptek. Meg kellett állapítanom, hogy bizony vannak mozdulatok, amik már nemhogy nem mennek simán, de még akár fájdalmas is lehet. Persze jókat kuncogok magamon. Ezek apró figyelmeztetések az élettől, hogy már nem vagyok húszéves. Ezek a kis apró dolgok időnként azért meglepnek, de egyébként boldog vagyok a kis világomban. Rettenetesen jól érzem magam a bőrömben.

Az arcod is mindig kisimult, hogy csinálod?

Járok bőrgyógyászhoz, illetve egyszer-egyszer egy-egy kozmetikai kezelésre is elmegyek, de nem viszem túlzásba. Amikor egy kezelésen részt veszek, mindig mondom az orvosnak, hogy nem akarok húsznak látszódni, nekem csodálatos a mostani korom. Arra viszont figyelek, hogy természetes krémeket használjak. Az egyik sminkes barátom, aki egyébként megszállottja a bőrápolásnak. Ezeket használom a mai napig. Az ápoltság szerintem nagyon fontos és ezzel együtt jár az is, hogy a bőrünket megfelelő odafigyeléssel és krémekkel ápoljuk.

Van még olyan álmod, amit erre az évre terveztél és nem valósítottál meg?

Azokból mindig van bőven. Mivel lassan beindul minden színház és végére érünk a próbáknak, teljes erőmmel a coach folyamataimra szeretnék koncentrálni. Elsősorban sportolókkal foglalkozom. Megcsináltam a saját mentáltréneri brandemet, Coach and Go néven és ezzel szeretnék foglalkozni. Van két csodálatos kollégám, egy kommunikációs szakember és egy sportpszichológus, akikkel közösen dolgozunk segítő, fejlesztő mentális tréningeken, utánpótlás- és profi sportolók számára. Van egy kifejezetten sport-szülők számára felépített támogatói tréningünk, valamint elkezdünk edzőkkel is dolgozni,  hogy jobban megérthessék a sportoló-szülő-edző hármast. Elsősorban a motivációkat és a szándékokat egy-egy helyzetre lebontva. Hiszen mindenki egy dolgot szeretne, ha a gyerek, aki ebben a helyzetben versenyző, a lehető legtöbbet tudja kihozni magából és sikeres, boldog felnőtté váljon. Ami pedig rám is vonatkozik, hiszen Bálinttal kapcsolatban én is élem a sport-szülők nehéz és időnként zavaros helyzetét.

Nekünk meséltek: 

• Hernádi Judit: “Nem egy könnyű viszony egy anya-gyerek kapcsolat, és a miénk se túl könnyű Zsófival”
• Járai Máté: „Nem volt senki, akivel őszintén beszélgethettem volna az érzéseimről”
• Szandi: „Nemsokára mind meglátogatjuk Blankát San Franciscóban”