„Úgy indult a pályám, ahogyan azt a hollywoodi filmekben látni” – születésnapi interjú az 50 éves Janza Katával

Hogyan ünnepled a születésnapodat?

Lesz a családdal egy nagy kerti parti, ahova természetesen a barátaimat és a kollégáimat is meghívtam. Nem szerettem volna étterembe menni vagy nagy puccparádét rendezni, hanem családias környezetben, baráti hangvételű, laza ünneplést akartam. Éppen ez az oka, hogy nálunk lesz a kertben a szülinapozás. A testvéremnek van egy rendezvényszervező cége, úgyhogy az alapokat rábíztam.

Gondolom, sokan fognak veled ünnepelni.

Meglepődtem, mert annak ellenére, hogy tombol a nyár, pont olyan szerencsésen jött össze, hogy rengeteg kolléga jelezte, hogy természetesen ott lesz. Ez nagy szerencse, mert történhetett volna úgy is, hogy nyaral vagy dolgozik mindenki, de szinte minden meghívott ráér, úgyhogy nagyon boldog vagyok.

Jelent bármit számodra az ötven?

Mindenféleképpen jelent. Nem úgy, hogy megijednék vagy nyomasztana, de az tényleg igaz, hogy ezt az ötvenet az ember összefoglalja, és visszatekint. Mégiscsak egy mérföldkő. A barátaim közül sokan mondták, hogy nekik már a negyven is ilyen volt, nekem az még nem. Még a 45 sem, annak ellenére, hogy akkor is nagy banzájt csaptunk. Most először érzem azt, hogy van egyfajta összetartozás, és szeretném, mindenki legyen ott, aki az elmúlt ötven évemben kitartott mellettem. Főleg a szakmában, akikkel a musical hőskorszakát együtt csináltuk végig, ugyanis akkor sok barátság is született. Az Operettszínháznál akkoriban annyira egyben voltunk, hogy szinte egy családdá váltunk. Volt olyan, hogy többet időt töltöttünk együtt, mint otthon a saját családunkkal.

Számot vetettél az elmúlt éveidről?

Készít az ember egy kis számadást, akárhogyan is, de megteszi. Engem nagyon nagy boldogsággal tölt el, ha most visszatekintek az elmúlt ötven évemre, mert túlnyomórészt azt mondhatom, hogy szép szerepekkel ajándékozott meg a sors. Elégedett lehetek és boldog. Nem beszélve arról, hogy van két gyermekem, akikre nagyon büszke vagyok.

Ha már szóba jöttek a gyerekek. Ők már nem is olyan kicsik…

Szokták mondani, hogy nehéz eldönteni, mikor szüljön az ember, mert sosem tudhatja, hogyan alakul a karrierje. Én rendkívül boldog vagyok, hogy nem hagytam magam befolyásolni. Janka meglepetésszerűen jött, Samu viszont már tervezett gyermek volt.

A családodtól is kaptál támogatást, már ami a gyereknevelést és a karriert illeti?

Boldog vagyok, mert a szüleim velem vannak. Egészségesek, jól vannak. Még mindig ők jelentik a szellemi háttért számomra. Sőt, a fizikait is, mert, rengeteget segítettek a gyerekvigyázásnál, amikor nekem dolgoznom kellett. Ezáltal a gyermekeim is kaptak egy olyan családi, szellemi hátteret, ami felbecsülhetetlen.

Érzed magadon, hogy most töltöd be az ötvenet?

Egészségileg jól érzem magam. Sokat hallani, hogy ma már az ötven a negyven, és ez valóban így van. Éppen most, a Chicago musical próbáin rácsokon keresztül, nem tudom, hány méter magasban járkálok a tánckarral, és kérdezte a koreográfus, nem félek-e ott fent, ne egyszerűsítsék-e le nekem. Ám én azt érzem, hogy erőm teljében vagyok, és semmit nem kell miattam átvariálni. A kor nem akadály, sőt, most érzem azt, hogy egyben vagyok. Mindent átlátok, minden szuper.

Ha visszatekintesz az elmúlt éveidre, mi a legkedvesebb emléked?

Az a tündérmese, ahogy a szegedi Dóm téren huszonpárévesen, ötezer ember elé kiszaladtam az Elizabeth című musicalben. Onnantól elindult a pályafutásom. Hosszú éveken keresztül játszottam még ezt a szerepet, és még nagyon sok követte.

Azt hittem, hogy enyém a világ, magamhoz ölelem, és így is volt. Ezenkívül pedig természetesen a gyerekek születése. Az egy csoda volt.

Melyik a kedvenc szereped?

Három is van. Az egyik az nyilván az Elizabeth, a másik a Jekyll és Hyde, amit szintén sok éven keresztül játszottam. Nagyon érdekes, de a harmadik a Jövőre, veled itt!. Az egy nagyon más típusú, kétszemélyes darab, sokkal több prózai résszel. Váltást jelentett az életemben, hogy nem „faltól falig zene” van a darabban, hanem többet lehet mutatni a színészetből. Később egyre több olyan szerep talált meg, amely nagyobb színészi kihívás elé állított, például a Nők az idegösszeomlás szélén.

Van, amit mai fejjel már másként csinálnál?

A szüleimtől egész életemben azt hallgattam, hogy „Kelj korán, és nyerd meg a napot!”. Hát nem sikerült, és ma már sajnálom azokat az átaludt nappalokat lánykoromban, amikor sok minden mást is csinálhattam volna. Az elején nagyon sok időt elvesztegettem, például akkor lehetett volna olvasni. Az nagyon hiányzik, hogy bár így is nagyon sokat olvastam, és olvasok most is, de nem eleget. Nagyon irigylem édesapámat, aki a rengeteg munka mellett mindig szakított időt az olvasásra.

A másik, amit még másként csinálnék, hogy az életemből kimaradt a sport. Sokkal többet kellett volna sportolnom, még akkor is, ha néha a szerepeim olyanok, hogy akár pár kilót is le lehet adni egy-egy musical alatt.

A magánéletedről mit lehet most tudni?

Ma már óvatosabb vagyok ezzel a témával. Mindig barátságos voltam, és megosztottam a boldogságomat az olvasókkal, nézőkkel. Éppen ezért természetes, hogy a nagy válsághelyzetekről is tudósít a média. De most úgy érzem, ebből sok volt az utóbbi időben. Az embernek fel kell dolgoznia az eseményeket, de amikor ez még meg sem történik, és közben már megírják és véleményezik, az dupla teher. Megfogadtam, hogy az elkövetkezendőkben kevesebbet fogok erről beszélni. Majd amikor történik valami olyan, ami publikus vagy ott tart, akkor azt nem fogom eltitkolni. Annyit viszont elmondhatok: most már nagyon jól vagyok.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Rendkívül sokat fogok utazni, ugyanis a nagylányomat felvették a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, ami hatalmas boldogság nekünk. Sokat várunk ettől az időszaktól, és nyilván sokat leszek úton. Janka nagyon anyás, és én is ragaszkodom hozzá, emellett pedig szakmailag is szeretném őt segíteni. A tervekben benne van az is, hogy az utóbbi időben sokat játszottam vendégjátékokon is, és nagyon megtetszett. Egyre több ilyen feladat talál meg. Ennek a logisztikája lesz még egy külön feladat. Ráadásul össze kell hangolnom, hogy Samu életében is ott tudjak lenni, aki most gimnazista. Ő is nagyon családcentrikus, és az ő életében napi szinten, anyaként ott szeretnék lenni.

Munka terén mire készülsz?

Szeptember 11-én lesz egy jubileumi koncertem, ami összefoglalja ezt az ötven évet. A szakma legjava ott lesz: barátaim, kollégáim. Először pár vendéget akartam hívni, majd úgy döntöttem, hogy szinte senkit nem hagyok ki, szóval igazi sztárparádé lesz. Mondhatni, én már alig fogok énekelni, de lesz sok duett. Azt szerettem volna, hogy a nagy korszak nagyjai villanjanak meg együtt, és mutassuk meg, hogy ez a generáció nagyon egyben van, számíthatnak ránk a nézők, tele vagyunk tervekkel, erővel, ötletekkel, és előre tekintünk.