56 éves korában elhunyt Sinéad O’Connor. Az énekesnő halálának okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de senki előtt nem titok, hogy 2016-ban öngyilkosságot kísérelt meg, még búcsúlevelet is közölt a Facebookon. Végül a kiérkező mentők megmentették az életét, és az énekesnő azóta is orvosi kezelés alatt állt. Mentális állapotán azonban nem segített, hogy tavaly év elején fia, a 17 éves Shane saját kezével véget vetett az életének.
O’Connor egész életére jellemző volt ez a hányattatott sors, életrajzi dokumentumfilmjében, ami a Nothing Compares címet kapta (és amit július 29-én tűz a Sky TV műsorra), így nyilatkozott:
Nem volt terápia, ahogyan felnőttem, ezért a zene lett a terápiám.
Félelmek közé zárva
Sinéad Marie Bernadette O’Connor 1966 decemberében látta meg a napvilágot Dublinban, és mindössze 15 éves volt, amikor bolti lopáson kapták. Súlyosbította a helyzetet, hogy az iskolát sem szívesen látogatta, ezért 18 hónapot kellett eltöltenie Grianán Training Centre menedékházban, amit úgy is emlegettek akkoriban, mint átnevelő intézetet, amit a „rossz útra tévedt” fiatal lányok bebörtönzésére hoztak létre.
Bár O’Connor itt került közelebbi kapcsolatba a zenével – az egyik tanára fedezte fel benne a tehetséget – az énekesnő nem szívesen emlékezett vissza erre az időszakra. „Soha nem fogok olyan pánikot, rettegést és gyötrelmet átélni semmi miatt, mint azon a helyen.”
Sinead O’Connor az 1989-es Grammy djátadón, Los Angeles-ben (Fotó: Ron Galella, Ltd/Ron Galella Collection via Getty Images)
A katolikus intézetben, ha kihágáson értek valakit, akkor éjszakára az idősek közé zárták, ami gyakorlatilag egy hospice-ként működött, vagyis a kiskamaszok testközelből találkoztak a halállal, emiatt az énekesnő szerint mindig is kontroláltalan félelem élt benne az elmúlás kapcsán.
Ez, és hogy a szülei – elsősorban anyja – érzelmileg és fizikailag is bántalmazták, rányomta a bélyegét a teljes gyerekkorára, amiből sosem sikerült igazán kigyógyulnia.
Rememberings (Visszaemlékezések) című könyvében részletesen mesélt arról, mekkora megkönnyebbülés volt számára, amikor anyja egy autóbalesetben életét vesztette.
A zene az kell
Miután egy iskolai szünetben találkozott egy bandával úgy ítélte meg, ez lesz az ő útja, így gitárjával maga mögött hagyta korábbi életét és teljes odaadással az éneklés felé fordult. „Amikor elhagytam az iskolát, az olyan volt: én énekes leszek, én sikeres leszek, egyszerűen tudtam.” 18 évesen Ton Ton Macoute néven zenekart alapított néhány másik taggal, akiket egy újsághirdetésben toborzott, színpadi jelenléte pedig annyira erős volt, hogy nem sokkal később az Ensign Records szerződtette őt. Szert tett egy ügynökre is Fachtna Ó Ceallaigh személyében, aki korábban a U2-t menedzselte, ám politikai nézetei miatt a banda megvált tőle. Ő segítette hozzá a Captive (Fogságban) című film főcíméhez, ami újabb ajtókat nyitott meg az énekesnő előtt.
Sinead O’Connor amszterdami koncertje, 1988-ban (Fotó: Paul Bergen/Redferns)
A cég szárnyai alatt megkezdte első lemezének felvételeit, csakhogy kiderült, gyermeket vár.
20 évesen, „felkoppintva” azt javasolták neki, hogy a karrierje érdekében vessen véget a várandósságnak, de amikor az énekesnő nemet mondott, szerződést bontottak vele. Ez sem tudta azonban visszavetni őt.
Hat hónapos terhesen saját ösztöneit követve fejezte be az albumot, csupán egy hónappal azelőtt, hogy életet adott volna legidősebb gyermekének, Jake-nek, és végül egy másik kiadón keresztül dobta azt piacra.
Sinead O’Connor a hat hónapos Otisszal 1995-ben (Fotó: Profimedia)
A The Lion and the Cobra szenzációs robbanás volt, rögtön aranylemez lett belőle, valamint felterjesztette O’Connor-t az év legjobb női énekese kategóriában a Grammy-díjra. Ott állt, 21 évesen, friss anyukaként, a világsztár lét küszöbén. Megcsinálta, amit eltervezett, de új kiadója még így sem volt teljesen elégedett. Mindenáron egy csajos imidzset akartak ráerőltetni, ezért elment a fodrászhoz és kopaszra borotváltatta a fejét, ami aztán védjegyévé vált.
Következő albuma, az I Do Not Want What I Haven’t Got szintén nagyot szólt, ez tartalmazta karrierjének talán leggyakrabban emlegetett slágerét, a Nothing Compares 2 U című számát is.
A lány, aki sosem akart popsztár lenni
Az énekesnő vágyott a karrierre, ám a vele járó népszerűségre egyáltalán nem. Élete ellentmondások és botrányok sorozatára épült, elsősorban politikai nézetei miatt, amiket előszeretettel hangoztatott. 1992. október 3-án azonban ő maga tett arról, hogy a róla kialakult képet valamelyest lerombolja. A Sautrday Night Live műsorában azzal akarta felhívni a figyelmet a katolikus egyház gyermekek elleni visszaélésire, hogy II. János Pál pápa fotóját a kamera előtt cafatokra tépte. Kilenc évvel később egyébként az egyház elismerte a szexuális visszaéléseket.
A kép a szobája falán lógott korábban, az anyja tette ki és számára mindig a hazugságokat és az elnyomást jelképezte, amit neki is át kellett élnie. Épp ezért egy 2002-es interjúban arra a kérdésre, hogy változtatna-e valamit az SNL-es szereplésén, O’Connor azt válaszolta: „A pokolba is, nem!”. Önéletrajzi könyvében is úgy nyilatkozott:
Mindenki popsztárt akar, értitek? De én egy protest énekes vagyok. Csak ki akartam adni magamból valamit. Nem vágytam a hírnévre.
Egy 2002. októberi interjúban keresztény hitének tulajdonította, hogy volt ereje leküzdeni gyermekkori bántalmazásának hatásait, 2007-ben pedig arról mesélt, hogy kereszténynek tartja magát. 2010-ben viszont már a Vatikánt az „ördögök fészkének” nevezte, és egy alternatív egyházfelállítását szorgalmazta. Végül 2018-ban áttért az iszlám hitre, és Shuhada’ Sadaqat-ra változtatta a nevét, bár művésznévnek megtartotta a Sinéad O’Connort.
Hosszú hajjal. (Fotó: Getty Images/David Lefranc)
1988-ban, karrierje kezdetén. (Fotó: Getty Images/Mirrorpix)
10 nagylemez kötődik a nevéhez. (Fotó: Getty Images/Evan Agostini)
Debbie Harryvel, 2011-ben. (Fotó: Getty Images/Alberto E. Rodriguez)
Igazi kaméleon volt. (Fotó: Getty Images/Shirlaine Forrest)
Márciusban, egyik utolsó fellépésén. (Fotó: Getty Images/Kieran Frost)
A popkulturális ikon. (Fotó: Getty Images/Brian Lawless - PA Images)
Mentális csapdában
33 éves volt, mikor először öngyilkosságot kísérelt meg, néhány évvel később bipoláris zavart állapítottak meg nála. Erről ő maga 2007-ben Oprah műsorában beszélt, ahol azt is elárulta, komplex poszttraumás stressz-szindrómával és borderline személyiségzavarral is diagnosztizálták. Agorafóbiás is volt, mégis 2016-ban úgy döntött, hosszú évtizedek kannabiszfüggősége után ideje elvonóra menni.
2017 augusztusában egy 12 perces videót tett közzé Facebook-oldalán, amelyben kijelentette, hogy magányos, amióta elveszítette 13 éves fia, Shane felügyeleti jogát, öngyilkosságot is megkísérelt, de végül pszichiáterének köszönhetően maradt mégis életben. Mentális instabilitása viszont sajnos még erősebb lett.
Igazán mélyre szeretett fia halála taszította, aki 2022 januárjában tűnt el, két nappal később pedig már csak a holttestét találták meg. Az énekesnő olyannyira összeomlott a gyász súlya alatt, hogy arra az évre minden koncertjét lemondta.
Az elmúlt hónapokban azonban úgy tűnt, hogy kezd talpra állni, alig két héttel ezelőtt tett ki egy Facebook-bejegyzést új albumáról és az azt követő turnéról, ami 2025-ig tartott volna. Épp ezért tragikus halálhíre mindenkit letaglózott. Az aranytorkú, és különc énekesnőt, Sinéad O’Connort három gyermeke, Jake (36), Roisin (27) és Yeshua (16) gyászolja.