Schumacher Vanda: „Egy ennyire píszí világban valaki mindig sértve érzi magát”

Jelenleg az RTL Celebrandi című műsorában láthatunk, ahol a többi hírességhez hasonlóan te is keresed a párod. Mit gondolsz, milyenek a mai férfiak?

Azok, akik a közvetlen környezetemben vannak, mind csodálatosak. Nem veszem körbe magam olyan férfiakkal, akik pipogyák. Hálás vagyok, hogy olyan pasik vannak mellettem, akár a barátok, vagy a családtagok között, akiket mind csodálok, így a páromnak is ilyennek kell lennie.

Mivel lehet levenni téged a lábadról?

Számomra az a legfontosabb, hogy érezzem a srácban, hogy ő is a „jövő harcosa”, tehát arra törekszik, hogy a semmiből teremtsen valamit, legyen az szakmai vagy művészeti tevékenység, a lényeg, hogy ő alkossa. Szeresse, amivel foglalkozik, ne csak tengjen-lengjen a mindennapokban. A beképzelt embereket nem bírom elviselni. Bármennyire is sikeres, maradjon meg embernek. Az elveszett pasikkal sem tudok mit kezdeni, akik huszonévesen vagy harmincévesen még közel sem tudják, hogyan éljék az életüket.

Elmondásod szerint fejlődést hozó világnézetre szeretnéd inspirálni az embereket. Ez mit jelent pontosan?

Hogy a jövőbe tekintsenek és foglalkozzanak azzal, mit hagynak hátra. Ezt a partneremtől is elvárom, illetve, hogy engem is motiváljon ebben. Egy olyan társat kell találni, akire büszke lehetsz, illetve ő is fel tudjon nézni rád, emellett ti ketten is jó példát állítsatok mások számára.

A TikTok-csatornádon a humoros videók mellett megtalálhatók olyan felvételek is, melyeken megmutatod a követőidnek, milyen, amikor mélyen vagy.  

Igen, mert nem akarok álszent lenni. Mindenki átmegy jó és rossz napokon. Mindenki ült már a padlón és sírt, csak nem közvetítette az interneten, de attól még megtörtént a dolog.

Te mit teszel a mentális egészséged érdekében?

Nagyon próbálok odafigyelni arra, hogy attól függetlenül, hogy van egy nehezebb időszak vagy nap, jól kell állnom a dolgokhoz, hiszen szerencsére jól alakulnak az ügyeim. Tudatosnak kell lennem, mert időnként visszatérő depresszióval küzdök, illetve ADHD-s vagyok. Nincs annál felszabadítóbb érzés, mint amikor az ember, bár padlón van, tudja, hogy ahogy már sokszor is, úgy most is feláll majd onnan. Mert ha az ember megtanulja, hogyan irányítsa az elméjét, és hogyan navigálja magát keresztül érzelmi mélypontokon, akkor megállíthatatlanná válik. Egy embert csak a saját elméje tud lekorlátozni. Fontos, hogy ne ragadjunk bele a rosszba, hanem elfogadjuk, hogy az élet nem lehet mindig könnyű és vidám, mindig tovább kell menni. 

Mondták már rád, hogy koravén vagy?

Igen, ennek az oka pedig a neveltetésemben keresendő. Édesapám és a családom előszeretettel használja a következő szállóigét: „A gyerek nem hülye, csak gyerek.” Ezt arra értették, hogy nem gagyogtak hozzám, amikor kicsi voltam, illetve sosem mondták azt, ha valamit nem értettem, hogy „Te ehhez még kicsi vagy” vagy „Ha nagy leszel, majd megérted.” Ha valamit nem értettem, elmagyarázták. Apukám például többször is elvitt magával tárgyalásokra, megbeszélésekre, ha pedig valamit nem értettem és megkérdeztem, akkor elmagyarázta. Gyerekkoromban sokszor volt ebből problémám, mert nem úgy gondolkodtam, mint a többi gyerek, vagy nem ugyanazok a dolgok érdekeltek.

Amikor utazol, megismersz különböző perspektívákat, új embereket, ezáltal pedig kapsz egy másik rálátást az életre. Szerintem fontos, hogy olyan emberekkel vedd körbe magad, akik fejlesztenek és rádöbbentenek, hogy mennyi mindent nem tudsz még a világról. 

16 éves korod óta igyekszel kialakítani a saját egzisztenciádat, például több produkciós céghez is beadtad a jelentkezésed, hogy műsorvezető lehess. Tényleg korán megjelent nálad a fejlődésvágy…

Jó páran tudják, hogy milyen jövőt képzelnek el maguknak, ám a család végül lebeszéli őket erről. Sokan azt vallják, hogy egy dolgozó ország vagyunk, ahol ne az álmainkat hajtsuk, hanem válasszunk egy olyan szakmát, ahol minél több pénzt kereshetünk. De mi van akkor, ha a gyerek focista akar lenni, netán énekes, vagy űrhajós? Azt miért nem támogatjuk? Magyarországon az emberek negatívak, a szülők pedig nem bíznak sem saját magukban, sem a gyerekeikben, és ez véleményem szerint egy óriási probléma, míg például nyugaton teljesen máshogy állnak ehhez a kérdéshez. Bárkiből lehet bármi, ha kellően küzd a céljai eléréséért.

Ha egyszer úgy alakul az életed és gyermeked lesz, őt is így fogod nevelni?

Abszolút! Ha a gyerekem például a következő Forma-1-es pilóta akar lenni, akkor mindenben segítem, hogy elérje az álmát, de akkor is, ha elméleti fizikusnak, vagy elnöknek készülne. Bármilyen elvetemült ötlete legyen is a jövőjével kapcsolatban, támogatni fogom.

De mondjuk ehhez is rengeteg pénzre van szükség…

Amit megteremthetsz, ha ügyesen intézed a dolgaid. A legtöbb ember erre vágyik, hogy olyan foglalkozása legyen, amiből sok pénze lesz. Nincs a világon egyébként olyan fizetés, ami kielégítené az igényeket. Pénzpumpa nélkül is lehet milliárdossá válni. Rengeteg ilyen példát tudnék mondani! A lehetőség ott van, csak észre kell venni, és élni az adódó alkalommal. 

Digitális nomád életmódot is folytatsz. Ez is a magad fejlesztése miatt történik?

Bár kifejezetten utálom a digitális nomád kifejezést, igen, mert ez tesz többé. Ha az ember beleragad a monotonitásba, a kényelmes, statikus életbe, akkor egy idő után unalmassá válnak a hétköznapjai. A kényelmesség és a biztonság a fejlődés melegágya, de ha már túl vagyunk a fejlődésen, ám kilépni nem akarunk, előjönnek a problémák. Nem gondolom, hogy csak azért vagyunk a bolygón, hogy élvezzük az életet és sehová se fejlődjünk. Nem állhatnak csak abból a mindennapok, hogy munka, hazamegyünk, majd másnap újra munka. Nem hagyom, hogy az élet kizökkentsen, hanem elébe megyek a dolgoknak, és ha változást akarok, lerombolom az akadályokat és megyek a célom felé. Persze, kérhetem folyamatosan az univerzumot vagy Istent, hogy alakítson a jövőmön, de a végső utat úgyis nekem kell megteremteni.

Olvasgatsz magadról véleményeket a közösségi oldalakon?

Kétfajta ember van: az egyik, akinek van ideje kommenteket írogatni és nézni, mi történik a másik ember életében, és a másik, aki dolgozik, és nincs ideje mások véleményére. Azt hiszem, az utóbbi vagyok.

Érdekel mások véleménye?

Igen, de ezek a személyek a mindennapjaim részei, nem az online tér résztvevői. Olyan embertől, aki pedig nem ott van, ahol én tartok, nem érdemes tanácsot elfogadni.

Aktív vagy a közösségi platformokon, sokat posztolsz arról, mit hogyan lehetne másképp csinálni. Van benned egyfajta tanítási szándék ezekkel a tartalmakkal?

Az elmúlt években sokat tanultam másoktól, legyen ez egy influenszer, vagy egy férfi, aki nem a nőt látta bennem, hanem egy embert, aki nyitott a tudása bővítésére, de tudnék még mondani sok más személyt is. Sokat kaptam, amit szeretnék továbbadni másoknak, hátha segíthetek ezzel. De ez fordítva is igaz! Bár kap bőven kritikát, a TikTok szerintem egy csodás alkalmazás, mert ha jól áll be az algoritmusod, csak olyan tartalmakat dobál fel neked, amik tényleg a személyiségedet tükrözik. Általa sok mindent tanultam például a spiritualitásról, vagy az üzletfejlesztésről, majd, ha tudtam, az információkat átadtam a saját közönségemnek is. Érdekes, hogy ezen a platformon mennyi fiatal van, akik rövid idő alatt óriási követőbázisra tettek szert, az oldalból pedig vígan megélnek. Bárki bármit mond, egy ilyen felület fenntartása, érdekessé tétele komoly munka. Ez is egy szakma. Vannak nálam sokkal fiatalabbak is, akik már most megalapozták itt a jövőjüket.

Változtatsz a képeiden, mielőtt posztolod őket?

Nem, mert az emberek úgyis látnak az utcán vagy a tévében, tehát felesleges hazudozni magamról. Ha állandóan mást raknék ki magamról, mint ami valójában vagyok, akkor nyugodtan felköphetnék és aláállhatnék. Viszont, ha valaki úgy dönt, hogy ezt szeretné, akkor nem látom ennek a negatív oldalát.

Miért?

Mert mostanában mindenki azt mutatja, hogy lehetsz bármilyen, nézhetsz ki bárhogy, akkor is el kell fogadniuk az embereknek. Sok magyar híresség is ezt vallja. Ez szerintem nem elfogadás. Kezdünk átesni a ló túloldalára. Egy ennyire píszí világban valaki mindig sértve érzi magát, ha nem fogadsz el mindent, amit ő mond vagy tesz. Azt akarnám látni a közösségi oldalakon, hogy az emberek őszinték egymással és igenis odamondják, ha a másik csak siránkozik és nem tesz semmit annak érdekében, hogy sikeres legyen. Az nem visz előre, ha mindenre csak jót mondasz.

Ha például otthon nem kapjuk meg a motivációt, de van egy ember, aki online segít nekünk ebben, az miért rossz? Hogy lehetünk szebbek, gazdagabbak, egészségesebbek? Én is megmutatom, amikor a padlón ülve zokogok és pánikrohamon van, de utána azt is, ahogy felállok, összeszedem magam és megy tovább az életem. Sokszor hallom, hogy jaj, ebben az országban mindenki celeb, meg influenszer, illetve vállalkozó. És? Ez miért baj? Szükség van motiváló személyekre, szerintem ettől is csak izgalmasabb lesz egy tartalom.

Te is ilyen ember vagy?

Igen, és mindig is hittem magamban. Ha holnap egy forint nélkül leraknak a világ bármely pontján, feltalálnám magam. A saját szabályaim szerint élem az életem, úgy, ahogy nekem tetszik. Tarthatnak beképzelt, törtető, buta tyúknak, ha tükörbe nézek, nincs miért szégyenkeznem.