Egy éve viseled a koronát. Hogyan telt ez az időszak?
Nagyon mozgalmas volt; sok új dolgot tapasztalhattam meg és rengeteg új lehetőség jött az életembe, amiket igyekszem kihasználni. Emellett olyan inspiráló, csodálatos emberekkel találkozom szinte minden nap, akikre példaképként tudok tekinteni. Természetesen rengeteg fotózásra, rendezvényre és bemutatóra járok. Szóval nagyon pörgős volt ez az időszak, én pedig csak remélem, hogy még mindig tudom tartani a tempót.
Említetted a fotózásokat, rendezvényeket. Mi az, ami a legközelebb áll hozzád?
Bevallom, én nem számítottam semmilyen megkeresésre, mivel nagyon tapasztalatlan voltam, amikor megnyertem a Miss Balatont, mégis sok márka és cég nyitott arra, hogy új, tapasztalatlanabb modellek szerepeljenek egy webshop fotózáson vagy Instagram-kampányban. Nekem mindegyik egy meglepetés és mind nagyon tetszik. Igyekszem ezekkel azonosulni. Szeretem a rendezvényeket is, mivel korábban nem volt lehetőségem ilyeneken részt venni, de amellett, hogy izgalmasak, remek lehetőség, hiszen új embereket ismerhetek meg.
Mire számítottál, amikor elindultál a Miss Balatonon és miben változott azóta az életed?
Engem a barátaim és a testvéreim neveztek be, ezért nem is nagyon volt időm azon gondolkodni, mi vár majd rám. Ráadásul épp az államvizsgák és a diploma megszerzése után csöppentem ebbe bele, ezért nem is igen fantáziáltam a jövőn. Úgy tekintettem rá, hogy ez egy új út, amit kaptam az egyetem után és szeretném kiélvezni. Éppen ezért nem volt rajtam nyomás, könnyedebben álltam a versenyhez. Aztán, amikor a táborban voltam ez megváltozott: megéreztem, mennyire nehéz ez, és hogy mennyit számít a tapasztalat. Kezdőként mindent a nulláról kellett tanulnom: a koreográfiát, a járást, a fotózásokhoz a pózokat. A mai napig van még hova fejlődnöm. Nagyon nehéz volt és felülmúlta minden elképzelésemet erről a világról.
Pedig éppen azt gondolná az ember, hogy a modellek élete milyen egyszerű. Ezek szerint ez közel sem így van?
Aki nincs benne, azt gondolja, egyszerű, és ehhez nem kell nagy tehetség. Viszont én vagyok a legjobb példa ennek a megcáfolására. Kezdőként, nulla modellkedési tapasztalattal belecsöppeni abba, hogy rengeteg fotózáson kell részt venni, egyáltalán nem egyszerű feladat. Ráadásul ott van az is, hogy emberek vagyunk, előfordul, hogy lelkileg valaki nincs a topon, ami a képeken is visszatükröződik.
Egy fotózáson nem csak testileg, fejben is ott kell lenni és tökéletesnek kell lenni. Ehhez az is hozzátartozik, hogyan élem az életem, hogyan étkezem, mit iszom, mennyi időm van sportolni, kompletten az életmód. Ez nem csak arról szól, hogy egyszerűen besétálok a stúdióba, ez komoly odafigyelés és munka – a nap 24 órájában. A modellkedés brutálisan nehéz szakma és teljesen más, mint amit kívülről látnak az emberek. Le a kalappal mindenki előtt, aki ezt régóta csinálja.
Volt olyan az elmúlt évben, amikor befordultál és azt érezted, ehhez te nem vagy elég?
Természetesen volt. Éppen egy évvel ezelőtt, amikor Mexikóban voltunk naptárfotózáson. Nekem az volt az első nagyobb munkám, ráadásul külföldön és egy héten keresztül minden áldott nap fotózások voltak… Mindig más szettek, fürdőruhában pózolás. Közben pedig láttam a többieket, akik régebb óta csinálják, könnyedébben mozogtak a kamera előtt, összeszedettek voltak. Akkor volt egy nagyobb mélypontom, amikor azt éreztem, én ehhez nem vagyok elég jó, tapasztalatlan vagyok, királynőként próbálnék a legjobb lenni, a legtöbbet kihozni magamból, mégis elképesztően nehéz dolgom volt. A csapat viszont, akikkel együtt voltam és a mentorok kibillentettek ebből a mélypontból. Nem csak a lelkem ápolták, hanem arra is megtanítottak, mire kell odafigyelnem, hogyan csináljam.
Most is egy naptárfotózás közben beszélgetünk, egy évvel később. Most már máshogy állsz hozzá?
Bennem vannak a félelmek, de már sokkal halványabban. Változtam olyan szempontból, hogy pozitívan látom saját magamat is. Sokkal több energiát tudok belülről felszabadítani, ami segít elhinnem, igenis lesz egy jó kép, hiszen egy profi stáb áll mögöttem, tehát elképzelhetetlen, hogy egyetlen egy jó fotó se szülessen. Igyekszem pozitívan gondolkozni, és mindeközben mindig mellettem van egy mentor, aki tanácsokkal lát el.
A hétköznapokban is igyekszel királynőként viselkedni?
Alapvetően igyekszem azért odafigyelni, hiszen mint tudjuk, sok a negatív ember, akik csak külsőről ítélnek meg, emiatt figyelek arra, hogy mindig csinosan jelenjek meg, a rendezvényeken elegánsan öltözzek fel, akkor is, ha az egy lazább alkalom. Törekszem arra, hogy hozzam azt az eleganciát, ami a királynői szerepkörhöz illik. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen olyan nap, amikor edzőruhában ülök be a kocsiba, smink nélkül, mert éppen csak az edzőteremig megyek. Nehéz megtalálni az arany középutat, hogy ne legyek túl sok, de kevés sem.
Ha mér negatív emberek. Hogyan kezeled a negatív kommenteket?
Amikor megnyertem a versenyt, nagyon sok negatív kommentet kaptam. Volt, amit kifejezetten nekem írtak, de a cikkek alatt is láttam a finoman fogalmazva, nem túl szép megjegyzéseket.
Az elején nagyon rosszul esett, majd rájöttem arra, hogy teljesen rendben van, ha valakinek én nem vagyok szép, vagy nem tetszik neki a hajam, szemem. Nem is kell mindenkinek tetszeni, hiszen nem vagyunk egyformák.
Úgy gondolom, hogy van egy normális határ, ameddig ezt ki lehet fejezni, ami ezen túlmegy, azokat pedig igyekszem kizárni. Őszintén, nincs is nagyon időm vele foglalkozni és böngészni, hol, mit írnak rólam.
Hogyan néz ki egy átlagos heted?
Főállásban dolgozom szülésznőként egy állami kórházban. Az időm nagy részét ez teszi ki, mivel 12 órás műszakokban vagyok, ami nappal és este váltakozik. Elég nehéz, mivel az életritmusomat is felborítja, hogy nincs egy rendszer ebben. Ráadásul mellette vannak a rendezvények, fotózások. A testvéreimmel van egy közös, saját vállalkozásunk, ami szintén vesz ki belőlem. Mindezek mellett az edzésre is próbálok időt találni, szóval egy percem sincsen unatkozni. Szeretem a pörgős életet és azt, hogy mindig történik velem valami, de néha vágyom arra, hogy kikapcsoljam a telefont és legalább egy kis ideig csak saját magamra tudjak koncentrálni.
Miként lehet egy ilyen főállást összehangolni a modellkedéssel?
Próbálok mindig előre szólni, ha valamiről tudok, hogy a beosztásomat úgy igazítsák. Ez nem az én kiváltságom, szerencsére a beosztás összerakásában van ennyi szabadkezünk. Nyilván van olyan, amikor utolsó pillanatban szólnak egy eseményről, emiatt sok mindent nem tudok elvállalni. Ha van rá lehetőségem, cserélek egy kollégával, de ez sem mindig megoldható, ami érthető. Szeretnék mind a két szakmában helytállni.
Mi lesz akkor, ha előbb-utóbb válaszút elé kerülsz?
Sokszor van ütközés a kórházi és egyéb dolgok között, amit nagyon nehéz menedzselni, és vannak olyan események, amikről nem szívesen mondok le. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy az egyiket fel kell adnom a másikért, amíg tudom, addig igyekszem a kettőt együtt csinálni. Mindkettőhöz húz a szívem. Amikor a kórházban vagyok, az a fontos, csak arra koncentrálok, amikor egy rendezvényen, ott szeretnék helytállni. Nem tudnék most választani a kettő közül.
Egy elég nagy sztereotípiát döntöttél le azzal, hogy diplomás szülésznőként modellkedsz. Ez milyen érzés számodra?
Nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy elvégeztem egy egyetemet, mellette pedig megnyertem egy szépségversenyt, mert ezt még én sem gondoltam volna magamról. Boldog vagyok, hogy ezt mások is láthatják.
A lányoknak pedig, akik nem mernek elindulni egy szépségversenyen, mert úgy érzik, nincs tapasztalatuk, nem alkalmasak rá, üzenem, igenis meg kell próbálni és érdemes is. Hiszen én vagyok rá a példa, hogy így is lehet érvényesülni. Jó lenne ezeket a sztereotípiákat egyszer és mindenkorra ledönteni.