A legtöbb színésszel úgy ismerkedünk meg, hogy látjuk őt valamilyen filmben, színdarabban vagy sorozatban, és megjegyezzük az arcát. Ilyenkor még nem társítunk nevet az arc mellé, de már egyértelműen ismerős lesz annyira, hogy amikor legközelebb meglátjuk, jöjjön a „Tudod, ő az a színész abból a rendőrös sorozatból” reakció.
Ahhoz, hogy aztán név is társuljon az arc mellé, arra van szükség, hogy a színészt sokszor, sok munkájában lássuk, vagy egy olyan nagyobb szerephez kell jusson, ami egy nagyon híres, sokat reklámozott filmben/sorozatban van.
A név. A hang.
Kautzky Armand nevét azonban egyáltalán nem így jegyeztük meg. Már a pályája elején elkezdett szinkronizálni, abban a korszakban, amikor a filmekben még hangosan bemondták, hogy
Tom Crusise: magyar hangja Kautzky Armand
A különleges hangzású, egyedi nevet sokan megjegyezték, ahogy a hozzá társuló hangot is. Ám ettől még hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy a névhez és a hanghoz arcot is párosítsunk. Kautzky szerint 10-15 pályán töltött évre volt szüksége ahhoz, hogy az emberek már elkezdjék felismerni az utcán.
Kautzky Armand (Fotó: Olajos Piroska)
Még új diák volt a Színművészeti (akkor még) Főiskolán, amikor már hallotta a tanáraitól a hangját dicsérni. Az osztályfőnöke, Szirtes Tamás egyenesen azt mondta, hogy
Magára le fognak csapni a színészgyárak
, és ez pontosan így történt. Harmadévtől (a nyolcvanas évtized végén járunk), amikor a főiskolások a tanulás mellett elkezdhettek munkákat vállalni, Kautzky Armandot elárasztották ajánlatokkal. Jöttek a szinkronmunkák, a rádiós megkeresések, a reklámok… Még 25 éves sem volt, amikor már Tom Cruise magyar hangját adta a Koktélban.
A szinkronizálásba könnyen beletanult, mintha erre teremtették volna. Neki könnyen ment, mégsem gondolja könnyű szakmának. Szerinte egy színész egy szerepben mindig azt keresi, hogyan tudná azt a magáévá formálni és egyedivé tenni. Ezzel szemben a szinkronban a színészi egót félre kell tenni, mert:
A szinkronizálás egy utánzó műfaj.
És ő félre tudta tenni.
Kautzky Armand a Macskák 1500. előadásán (Fotó: Olajos Piroska)
A színpadok és a szinkronstúdiók csillaga
Kautzky Armand pályájának egyik fájdalmas igazságtalansága, hogy sosem kapta meg azt a szerepet, amivel a fejünkben összeköthetnénk a nevét. Bár rengeteg ismert hazai sorozatban (Szomszédok, Jóban-rosszban, A tanár…) feltűnt, egyik szerepe sem „égett rá”, a mozifilmes rendezőknél pedig valamiért sosem rúghatott labdába.
A rajongói őt nem arra kéri, hogy idézzen valamelyik szerepéből, inkább azt szeretnék, hogy az ő hangján hallják, hogy
A nevem Bond. James Bond.
Ő viszont ezt egyáltalán nem bánja. Így is elfoglalt ember, sőt ahogy egy interjújában elmondta, hajlamos túlvállalni magát.
Az ő helye nem a filmforgatások forgatagában lett, hanem a színpadon, illetve a szinkronstúdiók mikrofonja mögött. Pályájának legmeghatározóbb időszaka volt, amikor húsz éven keresztül a Madách Színház társulatának tagja lehetett, ahol egyből a mélyvízbe dobták. Elsőre a színház egyik legikonikusabb darabjában, a Macskákban bizonyíthatott. Rögtön énekelnie és táncolnia kellett, miközben magát elsősorban prózai színésznek tartja. Csakhogy egy olyan prózai színésznek, aki nem retten meg a kihívásoktól.
A vele készült beszélgetésekből kiderül, hogy nagyon jól érezte magát a Madách társulatában, és esze ágában sem lett volna eljönni onnan, ha a társulat nem oszlik fel. Ma is nagy szeretettel beszél egykori Madáchos kollégáiról, és arról, milyen sokat jelentett neki, hogy egy ilyen közösség tagja lehetett húsz éven keresztül. Ez a fajta erős kollegialitás és csapatszellem többé – legalábbis igazán hosszú távon – nem adatott meg neki a pályáján.
Bozsó József és Kautzky Armand a Macskákban, a Madách Színházban, 1990. január 26-án.
MTI Fotó: Ilovszky Béla
Hivatás, nem szakma
Kautzky Armand nagyon is komolyan veszi a szakmáját. Számára ez nem is szakma, inkább hivatás. Soha fel sem merült benne, hogy valami más legyen, mint színész. A színészként dolgozó szülei oldalán a súgó mellett, a kelléktárban vagy a színházi fodrász oldalán telt a gyerekkora, és nem játszótereken. Ahogy egy televíziós felvételen elárulta, a színészet annyira a mindenét jelenti, hogy nincs is mellette hobbija.
A hivatásom a hobbim. Nincs más hobbim. Szeretek olvasni, szeretek otthon lenni a kutyákkal, de az igazi feltöltődés nekem mindig a szakmai munkákból van. A taps egy éltető energia.
Kautzky kapcsán az ember nemcsak a kellemes orgánumát jegyzi meg, hanem azt is, hogy mindig úgy néz ki, mint akit most húztak ki a skatulyából. Tökéletesre nyírt bajusz, jól fésült frizura és persze az elmaradhatatlan szemüveg mellett az öltözködését is mindig az elegancia jellemzi. Valószínűleg csak színpadon, szerepben fordulhat elő vele, hogy ne ennyire elegánsan mutatkozzon. A stílushoz, a szépséghez való viszonyát is a szüleitől örökölte.
Nagyon sok mindent kaptam a szüleimtől. Az igényességet és a szépség iránti szeretetet, vágyat, hogy mindenben valami szépet keressünk. Nem szeretem, ami disszonáns, nem szeretem, ami karcos, nem szeretem, ami csúnya, ami ápolatlan. Mindenben szeretem, hogyha szép, hogyha harmonikus és szól valamiről.
Jankovics Anna, Kautzky Armand és Sárvári Diána, Neil Simon Furcsa pár című vígjátéka próbáján a szolnoki Szigligeti Színházban, 2015. október 19-én (MTI Fotó: Bugány János)
A stílusához hozzátartozik, hogy mindig önazonos: Kautzky Armand pont úgy viselkedik egy tévéműsorban, ahogy ezt teszi odahaza vagy épp a közértben. Komoly, de sohasem komolykodó, és van hajlama az öniróniára. Egész életében próbált nyitott maradni, amihez az is hozzátartozik, hogy ha valamilyen szokatlan vagy merész tervvel keresték meg, ő hajlandó volt belemenni a játékba.
Nyitott vagyok. Volt olyan helyzet, amikor azt sem tudtam, mit kell csinálni, mégis odamentem, és azt mondtam, hogy nézzük meg, mi jön ki belőle. Úgyis kapok majd segítséget.
Máig ikonikus a Soeri & Poolekkel készült videója, ahol az azóta legendássá vált “Hajdihó, Faszszopók!” mondattal szólítja meg az embereket, majd kiderül, hogy valójában a zenészek fegyvert tartanak a fejéhez, hogy azt a szöveget mondja, amit ők akarnak.
Az pedig már egyenesen császárszámba megy, hogy ő az egyetlen magyar színész, aki a saját nevével és személyiségével szerepelhetett egy Pixar-filmben: aki nem látta a Szenilla nyomábant, sürgősen pótolja be. Már csak ezért a zseniális poénért is megéri.
Kautzky Armand szerint a színészet szolgálat, és ő azzal szolgálja a nézőt, ha szórakoztathatja. A hivatásával fontosságban csak az apasága veheti fel a versenyt: büszke apja immár két felnőtt gyerekének. Rendez, műsort vezet, tanít és újra meg újra képes bizonyítani sokoldalúságát. Neki még azt is megbocsátjuk, hogy több évtizede nem eszik gyümölcsöt.
Boldog 60. születésnapot, Kautzky Armand!
